Sziasztok! Utolsó nap a nyári szünetből..Remélem jó volt a ti nyári szünetetek is, és hogy ennek az évnek is hamar vége lesz! :) Jó olvasást! x
UI: Sajnálom, hogy megint ilyen rövid a rész, de azért remélem tetszeni fog! :)
... "Miután elment Nikolas, Charlotte-ék egyből odajöttek hozzám, és faggatni kezdtek." ...
-Na milyen volt veled? Kedves? - kérdezte Roxy.
-Igen nagyon jó volt..- mondtam.
-És van csaja? - kérdezte Lottie.
Felnevettem és megrángattam a vállam, mutatva, hogy nem tudom, aztán hozzátettem.
- Arról nem beszéltünk. - nevettem.
* Liz szemszöge *
Kaptam egy üzenetet Harrytől hogy akkor 7kor találkozzunk a házunk előtt mert eljön értem. De vajon honnan tudja, hogy hol lakok?
De jó..most van háromnegyed hat, szóval van egy és negyed órám elkészülni. Mondhatom jó időbe írta az sms-t. Jóhogy nem félórával indulás előtt küldi. Na de nem haragszom rá... Rá nem lehet.
Elkészültem, felvettem egy fekete cicanadrágot egy szintén fekete magassarkúval, és egy trikó volt rajtam, mert egész kellemes idő volt odakint.
A sminkem csak egy szempillaspirálból űllt, mert én nem nagyon szoktam kimázolni magam. Mire elkészültem, addigra volt meg öt percem hétig, szóval beköszöntem Maitenek, aki szinten a randijára készült, csak Brunoval. Sok szerencsét kívántunk egymásnak aztán kimentem a ház elé.
Pont hét óra volt, amikor kiértem, megláttam egy fekete Range Rovert, és Harry épp akkor csukta be az ajtaját.
Odamentem hozzá, és egy öleléssel fogadott.
- Szia, gyere szállj be. - mondta, miután elengedtük egymást.
Beszálltam, és mikor elindultunk letámadtam kérdésekkel.
- Hova viszel, és egyáltalán honnan tudod, hogy hol lakok? - kérdeztem elégge meglepetten tőle, de egy
cseppnyi bunkóság sem volt a hangomban.
- Idővel mindenre rá fogsz jönni. - rám nézett, hogy rám kacsintson.
Pár pillanat múlva visszanézett az útra.
... "Ő csak mosolygott rám, és hozzámszólt." ...
- Annyira aranyos vagy. - szólalt meg.- Mi? Hogy én? - ámuldoztam.- Igen te. - nevetett.- Hát.. köszönöm, de miért is? - kérdeztem.- Mert elpirulsz akárhányszor rámnézel. - mondta.
Erre nem tudtam mit mondani, hiszen igaza volt. De csak most látom először. Nem mondhatom neki, hogy igen olvadok a kék szemeidtől, és mert olyan jól nézel ki. Túl gyors lett volna.
- Bocsi, de most mennünk kell, örültem hogy megismertünk. - szóltam a srácnak. - Amúgy Charlotte vagyok. - mosolyogtam.- Rendben, én pedig Louis. Sziasztok. - elköszönt.
Visszamentünk Ellyhez, mivel láttuk hogy egyedül volt már, és minket keresett.
* Elly szemszöge *
Amikor ott hagytak a csajok, elkezdtünk Nikolassal beszélgetni.
- Annyira jó hangod van, és a szövege..fantasztikus.. - mondta.- Te sem panaszkodhatsz..a hangod, a kisugárzásod..egyszerűen minden lenyűgöző. - mosolyogtam.- Oh, köszönöm, ezt eddig senki sem mondta. - lehajtotta a fejét.- Mit? Hogy jó a hangod, vagy hogy a kisugárzásod lenyűgöző?- Hát..mind a kettőt... - sóhajtott.- Láttad meg hallottad mennyien tapsoltak? - kérdeztem.- Igen, természetesen. - halványan megjelent egy mosoly az arcán.- Akkor? Imádom a hangod, és ennyi. - nevettem, aztán ő is nevetett.- És, amúgy mi is a neved? - kérdezte.- Elizabeth Peterson, de szólíts csak Ellynek. - mondtam.- Szép neved van, mint te. Amúgy én Nikolas vagyok. - bókolt.
- Köszönöm.. - pirultam, és hozzátettem. - Tudom, megjegyeztem a neved.
Erre elmosolyodott.
Azért pár dolgot megtudtam róla. Például hogy 27 éves, és minden álma, hogy elismert énekes lehessen. Mint én, nekem is ez az álmom. Annyira helyes.. Sajnos mennie kellett, ezért elköszönt, és azt mondta, hogy reméli még találkozunk! Ez jól esett, pedig most látom először. Miután elment Nikolas Charlotte-ék egyből odajöttek hozzám, és faggatni kezdtek.
... "Meghajoltam és lementem a színpadról Roxyékhoz." ...
Amikor odaértem Char ámuldozva nézett rám.
- Úristen Elly, annyira jó hangod van! - mondta Lottie.
- Köszönöm szépen. - mosolyogtam.
- Nem is mondtad, hogy mióta találkoztunk ennyivel jobb lett a hangod. - mondta Roxy.
- Hát..mert nem tudtam, hogy jobb lett. - mondtam szerénykedve.
Ekkor egy simítást éreztem a karomon, ami miatt kirázott a hideg. Amikor hátranéztem Nikolas nézett rám vissza mosolyogva.
- Sziasztok. - mondta.
- Szia. - én pirulva, Roxyék pedig sejtelmesen mosolyogtak.
- Mi megyünk innivalóért, ott leszünk, ha hiányoznánk. - mondta Char, és Roxyt magával rángatva mentek el tőlünk.
* Charlotte szemszöge *
Szerintem jobb is volt, hogy kettesben hagytuk őket. Odaértünk a pulthoz, bár én nem voltam szomjas, de muszáj volt valamit kitalálnom. El kellett onnan jönnünk. Megérzés. Onnan figyeltük őket. Tudom, kicsit izék/köcsögök vagyunk, hogy ott hagytuk egy idegen sráccal, de a megérzésem ezt sugallta, na meg csak rájuk kell nézni. Szerintem bejönnek egymásnak.
- Kértek valamit? - szólt a pultos srác.
- Roxy te kérsz valamit? - szóltam.
- Most nem vagyok szomjas, köszi. - mosolygott Roxy.
- Akkor nem kérünk semmit. - amíg nem néztem rá, addig kicsit lekezelően beszéltem vele, de ránéztem. Belenéztem abba a két gyönyörű kék szemeibe, és elállt a lélegzetem. Annyira szép volt.
Egyszer csak annyit vettem észre, hogy Roxy meglök egy kicsit.
- Ne nézd már olyan feltűnően. - halkan mondta.
Csak annyit vettem észre, hogy a szép szemű srác csak nevet, és nem mertem ránézni. Tudtam, hogy tudja, hogy róla van szó. Én inkább a kínos csendet választottam. Visszanéztem Ellyékre. Még mindig beszélgettek. Alakul valami.. De gonosz vagyok. Na de tényleg, csak rájuk kell nézni. Az Isten is egymásnak teremtette őket, bár kíváncsi lennék miről beszélgetnek.
- Roxy. Biztos jó ötlet volt egyedül hagyni Ellyt azzal a fiúval? - bizonytalankodtam.
- Igen, biztos. Nem olyan kinézete van, mint egy gengszternek.. - nevetett.
- Nem kéne visszamennünk hozzájuk? - kérdeztem.
- Nee, még hagyjuk őket, had beszélgessenek. - beszélt le.
- Jó oké. - mosolyogtam.
Nagyon éreztem, hogy valaki néz. Volt egy tippem, de nem merek ránézni. Akkorát égtem előtte, na meg pirulni sem akarok. Teszek egy próbát. Ránéztem újra. Ő csak mosolygott rám, és hozzámszólt.
Eszméletlenül boldog vagyok, ugyanis megvan a több, mint 1000 oldalmegtekintés, és egy feliratkozóm is van. Nekem ez annyira jó érzés! Köszönöm! Jó olvasást! x
... "Elköszöntünk a többiektől, aztán indultunk is." ...
Amikor odaértünk már énekelt valaki, de hogy őszinte legyek nekem baromira nyávogós volt a hangja fiú létére. Fel kellett iratkozni, akik énekelni szerettek volna. Felírattam a nevem, és megnéztem ki lesz előttem. Nagyon izgulok. Visszamentem Charlottehoz és Roxyhoz.
- Te nem szeretnél énekelni? - kérdeztem.
- Nem, köszi. Inkább csak otthon. - nevetett.
- Jólvan. Akkor nézzük a fellépőket. - mondtam izgulva.
- Nyugi, jól fog sikerülni! - nyugtatgatott Lottie.
- Én már hallottalak énekelni, úgyhogy tudom, hogy jó lesz! - mosolygott Roxy.
Beszélgetésünkből egy hang rázott ki, amire muszáj voltam odafigyelni, a hangja eszméletlen irritáló volt.
- És most Takács Nikolas következik! - egy harminc év körüli nő mondta be a mikrofonba. Utána jövök majd én.
Felment az a bizonyos Nikolas a színpadra, nagyon tetszett a neve. Amikor felment, azt hittem csak képzelődök. Egyszerűen furcsa volt, mert már a kisugárzásával lenyűgözött. Elkezdődött a zene, és meglepődtem milyen hihetetlenül mély a hangja. De nagyon illett hozzá, és megnyugtatott a hangjával.
Párszor tök mélyen belenézett a szemembe. Nem is tudom mit éreztem, furcsa volt. És hát a hangja, meg amiről szól a dal..Rázott a hideg a hangjától is, meg a nézésétől is. Elragadott. Egyszer csak azt vettem észre, hogy tapsolnak az emberek, hiszen vége lett. Én is tapsoltam, persze hogy tapsoltam, mert nagyon jó volt.
Következett az amitől nagyon féltem.. Bemondták a nevem. Lassan, viszont idegesen léptem fel a színpadra. Volt ott egy bárszék, arra ráültem, és nagyon izgultam. Az emberek néztek, a zene pedig elkezdődött.
Láttam Nikolast, ahogy néz, Roxy-t és Lottie-t is. Kíváncsi leszek hogy Char mit fog szólni a hangomhoz.
Elkezdtem énekelni, de csukott szemmel. Próbáltam úgy énekelni, mintha nem lenne ott senki, és próbáltam leküzdeni a félelmemet.Körülbelül a zene felénél kinyitottam a szemem, és meglepően néztem végig az embereken. Valakinek könnyes volt a szeme, valaki mosolyogva nézett. Örültem, hogy ilyen hatással vagyok már így elsőre, egy karaoke bárban az emberekre.
Lassan véget ért a dal, és mindenki tapsolt. Meghajoltam és lementem a színpadról Roxyékhoz.
Köszönöm, hogy egyre többen nézitek a blogomat, jól esik hogy tetszik nektek! :) Remélem ezután sem fogtok bennem csalódni, és nem lesz nagyon sablonos a sztori. Az eleje még úgy tűnik, de majd lesznek benne hullámvölgyek. Sziasztok, jó olvasást! x
... "A film után fáradtak voltunk már, így elmentünk aludni." ...
* Elly szemszöge *
Egész éjszaka forgolódtam, nem tudtam aludni.. Ránéztem az órára ami reggel öt órát mutatott, viszont ha becsuktam a szemem, akkor is hallottam odakintről az ordibálást. De jó.. Valaki jól berúgott, és jó mókának gondolta azt, hogy kora reggel elkezd üvöltözni, mint egy kakas..Esküszöm lelövöm egy csúzlival, csak fogja be végre. Mintha meghallotta volna, mert onnantól kezdve már csendben volt, vagy egyszerűen beleesett a kukába. Még az is jó, csak vegye takarékra magát. Még gondolkoztam egy kicsit, hogy tényleg jó ötlet lesz-e elmenni karaoke bárba..nem fognak-e kiröhögni..Aztán szépen lassan megint elaludtam. Amikor felkeltem a csajok már ott ültek körülöttem, Char is mivel itt aludt. Kómásan körülnéztem, ők pedig nevettek. Megdörzsöltem a szemem, és megkérdeztem mi a bajuk.
- Hát ti mit röhögtök? - kérdeztem.
- Azt, hogy délután egy óra van, és sose aludtál még eddig.. - mondta Maite.
- Hát..fáradt voltam, jaa.. és kezdjük ott, hogy öt körül egy hapsi nekiállt ordítozni full részegen, már ott jártam, hogy felállok és vagy kiordítok, hogy fogja már be, vagy megdobom valami kővel, csúzlival kilövöm. - erre mindenki nekiállt röhögni. - Most ezen mi a vicces? - kérdeztem értelmesen.
- Vicces lehetett. - mondta nevetve Lottie.
Erre nem tudtam semmit sem szólni, nekem is nevetnem kellett. A végén már mindenki fetrengett, és azon nevettünk hogy a másik hogy röhög. Vicces volt. Hirtelen megszólalt Liz.
- Sajnos nem tudok Veletek menni a karaoke bárba, mert Harryvel fogok találkozni. - nevetett.
- Semmi baj, menj csak pasizni..Maite is megy, na várjunk.. Akkor hárman megyünk? Én, Char, és Roxy? Vagy Roxy Te se jössz? - néztem rá kicsit félősen.
- De, én megyek, csak én nem fogok énekelni! - direkt kiemelte a "nem" szót.
- Jó.. - sóhajtottam. - Akkor én készülődök is, Maite, Liz jó pasizást! - mosolyogtam.
- Köszi! - vágták rá egyszerre.
Elmentem készülődni olyan két óra körül és négyre végeztem is, úgy hogy a többiekre kellett várnom még fél órát.
Elly ruhája:
Lottie ruhája:
cipő:
Roxy ruhája:
- Na mehetünk? - kérdeztem, már kissé unott hangon.
Aha! - Rohantak le mind a ketten, felvették a cipőjüket, én is.
Elköszöntünk a többiektől, aztán indultunk is.
Sajnos csak most tudtam hozni a részt, azért remélem nem várattalak meg titeket, és tetszik ez a rész is! Jó olvasást. :)
... "De észrevettem valamit.. Miért könnyes a szeme? Ennyire fontos vagyok neki? És miért ismerős ennyire?" ...
Nagyon ismerős nekem valahonnan..Aztán beugrott.
- Nagyon megváltoztál, mondjuk nem mintha akkor nem tetszettél volna... - mosolyogtam.
- Hogy mi? - csak ámuldozott. - Felismersz?
- Persze, hogy felismerlek. Téged nem lehet elfelejteni.. Nem mertem elmondani, hogy szerelmes vagyok beléd, mert sokan beléd voltak zúgva.. - ekkor lenéztem, nem mertem belenézni a szemébe.
- Én is szerelmes voltam és vagyok beléd. - felemelte az államnál fogva a fejem, és megcsókolt.
Visszacsókoltam. Olyan jó volt. Most nem gondoltam semmire, csak arra, hogy végre vele lehetek. Ez a pár perc nekem maga volt a mennyország. Amikor vége volt, akkor megértettem mindent. Megértettem, hogy értelme volt várni, hogy újra egymáshoz vigyen a sors minket. Odajöttek a csajok hozzánk, bemutatkoztak Liamnek, és szóltak nekem, hogy sajnos mennünk kéne haza, mert már így is hajnali kettő volt. Nagynehezen elköszöntem Liamtől, megöleltük egymást, és megbeszéltük, hogy valamikor találkozunk. Még el sem mentünk, de máris várom, hogy megint lássam. Azt hiszem megint szerelmes vagyok. Hazaértünk, és persze amint beléptünk egymást kezdtük el faggatni a pasikról.
- Na Elly sikerült bepasizni? - kérdeztem tőle nevetve.
- Dehogyis. Mindenki nyomult rám, meg be volt rúgva. Nekem nem ilyen pasi kell.. Nekem olyan kell, aki figyelmes, kedves, és soha sem hagy el, ráadásul tud énekelni.. - álmodoztam.
- Szerintem olyan csak a mesékben létezik. - mondta Lottie. - De nekem sem jönnek be az ilyen nyomulós srácok.
- Lizzy veled mi történt? - kérdeztem.
- Húú..Hát megismerkedtem egy Harry nevű sráccal. Telefonszámot is cseréltünk. - de nem tudta befejezni, mert Maite közbevágott.
- Hogy ismerkedtetek meg? - nem értettük miért, de Liz elnevette magát. - Ezen mi olyan vicces? - kérdezte Maite.
- Hát az, hogy éppen jöttem ki a mosdóból, ő meg jött velem szembe, és nekem jött, úgy hogy majdnem elestem. Így nem tűnik viccesnek, de ott az volt. És körülbelül két percig azt hallgattam, hogy "ne haragudj" vagy "bocsánat, nem direkt volt" .. - nevetett.
- Ohh értem. És nem túl nyomulós? - Maite aggódó tekintete is előjött.
- Nem, dehogyis. De ha az lenne, akkor is tetszene. - pirult el Liza, de látszott rajta, hogy tisztára beleszeretett abba a Harry nevű fiúba.
Már kezdtem örülni, hogy tőlem nem is kérdezik meg, amikor hirtelen Elly megszólalt.
- Roxy. És ki volt az a jóképű srác ott veled? - célozgatott.
- Liamnek hívják, és leszállhatsz róla. - nevettem.
- Ohh.. oké. Na de mesélj légyszi. - kérlelt.
- Jó oké. - itt mindenki csendbe lett, és hallgatták mit mondok. - Liam az általános iskolai osztálytársam volt, kiderült hogy mind a ketten szerelmesek voltunk egymásba, de egyikőnk sem merte elmondani a másiknak. Aztán számot cseréltünk, beszélgettünk. - itt megálltam.
- És még? - kíváncsiskodott Liz.
- És még történt egy szájrapuszi, meg egy csók.. - itt nagyon vörös lettem. Éreztem.
- Hűűűhaa.. - mindenki ezt mondta, mondjuk nem csodálom. - Örülünk. - nevettek, és megöleltük egymást így öten.
Ekkor valami rezgésre lettünk figyelmesek. Maite odakapott, hiszen az ő telefonja volt.
* Maite szemszöge *
Amikor rezgett a telefonom, csak remélni tudtam, hogy Bruno írt. Most az egyszer bevált a megérzésem. Az SMS-ben ez állt: Hey. I see you tomorrow? Bruno (Szia. Látlak holnap?)
Remegő kézzel, de visszaírtam neki, mégpedig ezt: Of course.:) (Természetesen)
És jött is a válasz: I'll call you. Good night. x (Majd hívlak. Jó éjt.)
A többiek meg csak néztek, és várták, hogy mikor mondom el mit írogattam és kivel.
- Most mivan? - nevettem.
- Mondd már kinek írtál. - mondta Elly.
- Brunonak. - felcsillant a szemem.
- És mit? - kérdezte.
- Hát ő kérdezte, hogy látni fog-e holnap, én írtam neki, hogy természetesen igen, aztán írta hogy majd hívni fog, és jó éjszakát kívánt. - mosolyogtam.
- De jóóó. - örült velem mindenki.
- Figyeljetek.. Lenne egy kérdésem. - kezdett bele Elly. - Mi lenne, ha holnap elmennénk egy Karaoke bárba? Persze Maite neked nem kell jönnöd, menj csak randizni.
- Oké. - vigyorogtam.
- Mi meg persze hogy veled tartunk! - szóltak a többiek.
- Oké, akkor nézzünk meg egy filmet, és nyomás aludni! - nevetett Elly.
Mindenki elment fürödni, aztán megnéztünk egy romantikus filmet. A címe: Fogadom. Végig sírtuk az egészet, de hát ilyenek vagyunk mi lányok. A film után fáradtak voltunk már, így elmentünk aludni.
... "Én vidáman visszamentem a csajokhoz, és tovább táncoltam velük." ...
* Roxanne szemszöge *
Nagyon jól elbeszélgettünk, csomó mindent megtudtam róla. Például, hogy van két nővére, 20 éves, és most jelenleg szingli. Már elvileg van kiszemeltje. De jó.. akkor lemaradtam..Rólam is kérdezgetett, hogy hány éves vagyok, van-e barátom.. Gondolataimat valami hang zavarta meg, és amikor jobban odafigyeltem rájöttem, hogy Liam beszél hozzám.
- Hahóóó. Élsz még? - nevetett.
- Ó, persze. Bocsi. Mit is mondtál?
- Csak azt, hogy hogyha van kedved, akkor elmehetnénk valamikor fagyizni, vagy sétálni. - mosolygott.
- Oké, benne vagyok! Megadom a telefonszámomat, jó?
- Rendben, mondhatod. - elővette a telefonját.
Amikor lediktáltam neki, akkor megcsörgetett, hogy én is tudjam a telefonszámát. Mondta, hogy mentsem el. Kíváncsi lennék, hogy írta be a nevem..
Belemerültünk egy témába, ugyanis kérdezte, hogy nekem mi a nagy álmom..Igazából hogy őszinte legyek, nem tudom. Talán az, hogy megtudjak élni, és a családomnak tudjak segíteni. Na meg a sulit be kéne fejezni.. Nagyon nem akarom, de ez nem kívánságműsor sajnos. Igazából pincérnek tanulok, érdekel is, csak ne kéne tanulni. De szerintem ezzel mindenki így van. Hirtelen valaki meglökött a mesélésem közben, és pont úgy érkeztem Liam karjaiba, hogy összeért a szánk. Furcsa volt, mert nem ment el onnan, inkább azt éreztem, mintha egyre inkább közeledne. Én inkább eltávolodtam, és érdekelt, hogy miért csinálta, ezért megkérdeztem tőle.
- Liam. Mit csinálsz? - ijedten kérdeztem.
- Hát..Te nem ezt akarod? - úgy láttam rajta, mintha megbánt volna mindent.
- De..de van kiszemelted, nem?
- Igen van..Te.. - amikor ezt kimondta még a szemembe nézett, de utána elfordult.
- Ez..ez most komoly? - nem hittem el, hogy ezt mondta.
- Igen. Miért?
- Mert nekem is nagyon bejössz.. - itt elpirultam.
Ő viszont végre már mosolygott, és rámnézett.
De észrevettem valamit.. Miért könnyes a szeme? Ennyire fontos vagyok neki? És miért ismerős ennyire?
