... "Be fogok menni hozzá." ...
Így is lett. Amint a csajok, és Louis (mert idő közben ő is megérkezett) elköszöntek tőlem, én már tervezgettem is, hogy hogyan fogok bejutni Ellyhez. Igaz, Lizáékat nem volt könnyű lerázni, mert kérdezősködtek, hogy én nem-e megyek, de egy "Én is mindjárt megyek" -el megoldottam. Körülnéztem, és nem voltak emberek egyenlőre, ezért gyorsan belopóztam a kórterembe. Végignéztem Ellyn, ahogyan alszik..Még így is csodálatosan nézett ki. Nem akartam felkelteni, mert olyan aranyosan aludt, de leültem az ágyra, ami a leülésem közben elkezdett nyikorogni, így felébredt.
- Ki az? Ki van itt? - kérdezte ijedten.
- Én vagyok.. - sóhajtottam, és lehajtottam a fejem, bár nem látta mivel sötét volt a szobában.
- Nikolas? Hogy kerülsz te ide?
- Igen én. Bejöttem, mert látni szerettelek volna, és elmondani valamit. - az utolsó két szónál a hangom megremegett. Féltem, mit fog mondani.
- De hogy jutottál be, amikor most már látogatási idő sincs? - ekkor mocorgást éreztem, és amikor felkapcsolta a kisvillanyt megértettem mi volt az a mozgás. Felült, és úgy nézett engem.
- Megvártam, hogy ne legyen a folyosón senki, és belopóztam.
Ekkor egy halvány mosoly jelent meg az arcán, és csak nézett. Láttam, hogy valami bántja, azaz sejtem, hogy mi lehet az, de még mielőtt ki tudtam volna nyitni a számat megszólalt.
- Mi volt az, amit mondani szerettél volna?
- Hát igazából...én.. - nem tudtam, hogyan kezdjek bele, csak dadogtam.
- Mondd nyugodtan, tudod, hogy rám számíthatsz és bármit elmondhatsz. Hiszen barátok vagyunk, nem? - mondta, és letörölte a könnyeit.
- Éppen ez a baj, hogy én nem úgy tekintek rád, mint egy barátra, és hülye voltam, hogy eddig nem vettelek észre, pedig itt voltál előttem. És én meg neked mondtam el, hogy tetszik egy lány. - a fejemhez csaptam, de folytattam mielőtt meg tudott volna szólalni. - Először is még nem szeretném, hogy mondj bármit, gondolj mindent végig. Másodszor pedig nagyon sajnálom, remélem meg tudsz nekem bocsájtani. Azt hiszem kezdek beléd szeretni. - adtam egy puszit a homlokára, és kimentem a szobából és az épületből is. Nem volt kedvem taxira várni, ezért úgy döntöttem, hogy sétálni fogok. Az úton nem volt semmi élet, csak a lámpák világítottak. Az utam hazáig fél óra alatt megvolt. Bementem, üdvözöltem a kutyámat, adtam neki enni.
Mivel nagyon semmihez nem volt kedvem, ezért leültem a földre, de nem sokáig voltam egyedül, mivel a kutyám, Quincy oda jött mellém, és az ölembe ugrott.
* Liza szemszöge *
Amikor hazaértünk, felajánlottam a többieknek, hogy csinálok valami sütit, ami hamar megvan. Persze beleegyeztek, bár kicsit hülyének is néztek, hogy este 11-kor sütit készíteni van kedvem. Louis már haza akart menni, de mondtuk neki, hogy most úgy is sütit csinálok, meg már amúgy is késő van, legalább holnapig maradjon. Beleegyezett, és amikor a konyhában voltam bejött, és megkérdezte, hogy ne segítsen-e. Elfogadtam. Mivel körülbelül fél óra alatt készen lettünk volna, ezért Louis úgy gondolta, hogy belefér még egy kis hülyéskedés, ezért lett abból egy óra is. Egy sütés nélküli sportszeletet csináltunk, ami hamar el is fogyott. Már megérte készíteni. Idő közben Maite telefonjára érkezett Ellytől egy üzenet, hogy holnap mindenképpen menjünk be hozzá, mert sok mesélni valója van, ami miatt nem tud aludni. Holnap már őt is kiengedik a kórházból, Liamet meg két nap múlva, szóval Roxy is már higgadtabb, mint eddig. Süti evés után mindenki elvonult a szobájába. Én is ezt tettem, csak először elmentem letusolni, mielőtt még valaki beelőz. Tusolás után befeküdtem az ágyamba, és megnéztem a telefonomat, hátha hiányoztam valakinek. Kellemes meglepetésben volt részem, ugyanis Harrytől jött egy üzenetem.
