Sziasztok! Bocsi, megint csúsztam a résszel, de remélem megint olvasni fogjátok! :) A szereplők részben megváltoznak, ezért új trailert fogok csinálni! Remélem tetszeni fog az is, és megfogjátok nézni! :) Nem tudom egyenlőre, hogy mikor, de azon vagyok, hogy mindenképpen megcsináljam valamikor! Jó olvasást! x
... "Ölelés után Louis vissza ment a lakásba, mi meg elindultunk sétálni." ...
- Tényleg énekes szeretnél lenni? - nézett rám felcsillanó szemekkel.
- Ömm..hát..igen. Miért? - néztem rá.
- Nem tudom. Furcsa. Én is énekes szeretnék lenni..egyszer. Talán sikerül valamikor. - lehajtotta a fejét.
- Biztosan sikerülni fog. Viszont lenne most egy ajánlatom! - ránéztem sejtelmesen.
- És mi lenne az? - lepődött meg.
- Gyere! Majd ha odaértünk ahova megyünk, elmondok mindent. - nevettem, megfogtam a kezét és elkezdtünk futni.
Elvittem hozzám a garázsba, ugyanis ott énekeltünk régen Louissal.
- Most már elmondod miért jöttünk ide? - mosolygott.
- Persze. Énekelek neked, elmondod a véleményed, utána ugyanez csak fordítva.
- Hogy mi? Én énekeljek neked? - lepődött meg.
- Igen. Kíváncsi vagyok milyen a hangod.
Sóhajtott egyet, aztán nagy nehezen beleegyezett. Én elkezdtem azt a dalt, amit Louissal együtt írtunk. A zenét betettem a CD lejátszóba, és elkezdtem énekelni.
http://www.youtube.com/watch?v=1hTOAo_bfeg
Az egész dal alatt Liza szemeibe néztem, és neki énekeltem. Egész végig könnyes volt a szeme, és amikor vége lett, akkor megtapsolt.
- Na milyen volt? - kérdeztem tőle, miközben megöleltem.
- Nagyon jó, egyszerűen.. tökéletes. - szipogott aztán nevetett.
- Köszi. Most viszont te jössz. - amikor kimondtam, egyből lefagyott az arcáról a mosoly.
Mivel nem tudtam előre, hogy jönni fog, meg hogy milyen dallal készül, ezért elkérte a gitárt a székről, és belekezdett a dalba.
http://www.youtube.com/watch?v=vKjLQpWYBTc
Végig csodáltam. Olyan a hangja, mint egy angyalnak. Vagy csak túlságosan szeretem, és azért gondolom ezeket? Nem hinném. Úgy tökéletes ahogy van. Az egész dal alatt rázott a hideg, és amikor vége lett, Liz vissza rakta a helyére a gitárt, azután rám nézett. Én nem tudtam szóhoz jutni, de muszáj volt, ugyanis megszólalt a gyönyörű hangján.
- Ennyire rossz volt? - kérdezte kétségbeesetten.
- Nem, dehogy. Pont az ellenkezője. Eszméletlen jó volt, végig libabőrös voltam. Nagyon jó hangod van. - mosolyogtam rá, aztán adtam a szájára egy puszit, amitől teljesen elvörösödött, és inkább elbújt a mellkasomnál. Én ezt egy nevetéssel díjaztam, de az meg még rátett egy lapáttal, hogy ahogy én nevettem, úgy a mellkasom remegett, és ugyanígy a feje is. Nem kellett sokáig egyedül nevetnem, mert ő is elkezdett. Amikor kicsit lenyugodtunk, hallottuk, hogy valaki bejön. Anya volt az. Most kiderítek mindent. Az arcom elkomolyodott, és csak odabiccentettem a fejemmel köszönés képpen.
- Valami baj van fiam? - jött egyre közelebb, közbe Lizát is nagyon nézte.
- Igen, baj van anya. Miért kellett hazudnod nekem arról, hogy Louis soha többet nem akar engem látni? Képzeld, ma találkoztam vele, és ő meg azt mondta, hogy azt mondtad neki, hogy én meghaltam. Hogy tudtál ilyet mondani? - zúdítottam rá mindent.
- Sajnálom, de nem tehettem mást. Az a fiú minden rosszba belekevert téged, és rossz hatással volt rád. Valahogy el kellett szakítanom titeket egymástól.
- Képzeld, hogy nem Louis tehetett azokról a dolgokról, amiket régebben csináltam. Azért mondta, hogy ő volt, mert meg akart engem védeni. De nem is azért jöttem haza, hogy itt is maradjak. Ha nem haragszol, most megyek, mert éppen randizok ezzel a csodálatos lánnyal itt mellettem. Mellesleg Lizának hívják, ha érdekel. - nem vártam meg a válaszát, megfogtam Liz kezét, és kiviharoztunk a garázsból, és a telekről is. Rosszul éreztem magam, hogy Lizának ezt végig kellett hallgatnia, és láttam is rajta, hogy eléggé kellemetlenül érezte magát.
- Sajnálom, hogy előtted veszekedtem Anyával. - néztem rá megbánóan.
- Nem haragszom, de tudod, mégis csak az édesanyád. Nem haragudhatsz rá, még ha elég súlyos hibát is követett el. Ő nem tudhatta, hogy Louis csak védeni akart, és szerintem én is, és te is ugyanezt tetted volna, ha a te gyerekedről lett volna szó. - mondta ki őszintén a véleményét.
- Igen, igazad van, de én nem tudnám azt hazudni a fiamról, hogy meghalt. - sóhajtottam. - Igazából ez esett a legrosszabbul.
- Tudom. - mondta, és szorosan megölelt.
- Sajnálom, hogy elrontottam a randinkat.
- Dehogy rontottad el! Nekem az a fontos, hogy veled lehessek. - mondta, és miután elengedtem láttam rajta, hogy eléggé zavarba jött a saját mondata miatt. Óvatosan odamentem közel hozzá, és egyre jobban közelítettem a szájához, közben figyeltem a reakcióját. Becsukta a szemét, és gyorsabban kezdte el venni a levegőt, úgyhogy megfogtam az arcát, és megcsókoltam.
Csók után megfogtam a kezét, és elindultunk hozzá, mivel már eléggé sötét volt. Az utat még végig hülyéskedtük, aztán amikor odaértünk adtam neki egy szájra puszit.
- Jóéjt! - mondtam.
- Neked is, és köszönöm ezt a fantasztikus napot neked! - mosolygott, közben csavargatta a haját.
- Nincs mit megköszönnöd. Szeretlek. - véletlen kicsúszott a számon.
- Ömm..hát.. - vörösödött el teljesen. - Én is.
Rámosolyogtam, aztán elindultam befele.
