1. rész

Szereplőknél Elizabeth és Nikolas képe változott!  Remélem tetszik ez a kép is, és a részek is! :) 

*Elizabeth szemszöge*

Minden ott kezdődött, amikor még törpe voltam és a fejembe véstem a nagy álmom: Énekesnő szeretnék lenni. Anyukám is régen híres énekesnő szeretett volna lenni, de Ő nem tett meg mindent azért, hogy megvalósuljon az álma. Így a fejébe vette, hogy nekem minden lehetőséget megad, csak hogy sikerüljön legalább nekem, ha egyszer neki nem sikerülhetett.

Ma van az utolsó nap a suliban, mivel Apu nagyon szerette volna, hogyha a lányai elvégzik az egyetemet, bár nem nagyon értem mihez kezdek majd vele. Olyan jót álmodtam, de annak a rohadt telefonnak persze, hogy most kell ébresztenie, hiszen mint ahogy az előbb is mondtam ma van a suli utolsó napja. Nagy nehezen kinyomtam a telefonomon az ébresztőt, és sikerült visszaaludnom, amikor Anya berontott, és elkezdte ordítani, hogy keljek fel, már csak ezt a napot kell kibírnom.

- Jó anya, még egy kicsit had aludjak légyszi. - fejemre húztam a párnát, de Anyu megint mondott valamit amire figyelmes lettem.

- Megvettem a jegyet neked és Maite-nek Londonba, de csak akkor kapod meg, ha végre felkelsz az ágyból!

Hát persze hogy egyből felpattantam, és mintha kicseréltek volna. Egyből kiment az álmosság a szememből. Rohantam át a tesóm szobájába és elkezdtem keltegetni, meg ugráltam az ágyán.

*Maite szemszöge*

Éppen alszok, erre annyit veszek észre, hogy valaki kiabál, és ugrál az ágyamon. Muszáj volt megnéznem, hogy ki az, ugyanis éppen Bruno-val álmodtam. Azt hittem Ő lesz, de amikor kinyitottam a szemem rá kellett jönnöm, hogy ez csak Elly.

- Kelj már fel Maite! - kicsit fáradtan, de ordítva mondta nekem.

- Minek? - mondtam neki, még enyhén kómásan.

- Holnap utazunk Londonba Lizáékhoz!

- Mi-mivan? - olyan hirtelen ért, hogy leestem az ágyról, valljuk be elég vicces volt.

- Jól hallottad, úgyhogy kelj fel. Ezt a napot simán kibírjuk a suliba, legyen előtted, hogy holnap Londonba megyünk! - a végét nem tudta megállni sikítás nélkül, ami érthető, mert ez a nagy álma, hogy kijusson.

- Oké! - felkeltem a földről, és összekészültem.

Körülbelül 20 perc alatt kész is lettem, és átmentem Ellyhez. Bementem, és már ő is fel volt öltözve.

- Akkor mehetünk? - mondtam.

- Igen, remélem hamar vége lesz a napnak! - nevetett.

Azt tudni kell, hogy mi a suliban le vagyunk nézve, mert nem feküdtünk le minden második pasival a suliban. Hát igen, ilyen a mi sulink. Na mindegy, az évzárót hamar lezavarták, kiosztották a bizonyítványokat és mehettünk is haza. Mind a kettőnknek a legrosszabb jegy a hármas lett, aminek nagyon örültünk. Amikor hazaértünk akkor zene bömböltetés közben pakoltunk holnapra, ugyanis reggel hétkor indul a gép Londonba. Anya feljött azért néha megnézni, hogy élünk-e még, mert elmondása szerint csak annyit lehetett lentről hallani, hogy üvölt a zene, és néha meg belesikítunk. Jót nevettünk Ellyvel amikor ezt elmondta. Anyu szerintem azt a pillanatot várta, amikor egy szám lejár, mert akkor gyorsan felordított, hogy vacsora, csak hogy meghalljuk. Lementünk, gyorsan megvacsoráztunk hárman, mivel Apu üzleti úton van (mint általában mindig), megköszöntük és felmentünk. Fürdés után még kicsit beszélgettem Ellyvel a holnapi napról, meg hogy mi lesz az első dolog amikor odaértünk. Láttam Ellyn hogy ásítozik, ezért jó éjszakát kívántunk egymásnak, és elmentünk mind a ketten aludni.