3. rész

... "Ekkor valamin nagyon megakadt a szemem.." ...

Bruno kiírt Twitterre. Ez még nem olyan nagy dolog, de az amit kiírt..hát nem tudtam megállni, sikítottam egy picit, amire Elly felébredt, és rémülten nézett rám.

- Mi a baj? Ki bántott? - kérdezte.
- Senki. Ezt nézd! - és mutattam neki.
Ez állt a telefon képernyőjén: @Bruno_Mars: @Maite_Peterson I'll be there at nine o'clock! :) (magyarul: Ott leszek kilenckor!)

Elly csak nézett maga elé, dörzsölte a szemét. Igen, ő is nagyon szereti, bár ő szerencsére nem szerelmes belé.

- Ez nem lehet igaz..Eljön! Érted?? - kérdezte Tőlem.
- Hát persze hogy értem, csak nem tudom felfogni. - vigyorogtam, és sírtam.

Elly megölelt, ejtettünk pár örömkönnyet, meg nevettünk. Az út hátralévő részében már nem történt semmi érdekes. Megkértük Lizáékat, hogy jöjjenek ki a repülőtérre értünk, mert már régen voltunk náluk, és tuti eltévednénk. A repülő sikeresen földetért. Leszálltunk és kiszedtük a csomagjainkat. Megláttuk Roxyt és Lizát, és rohantunk hozzájuk, ugyanis utoljára 5 éve találkoztunk. Telefonon, meg Skype-on tartottuk a kapcsolatot majdnem minden nap, de azért az mégsem ugyanolyan, mintha találkoznánk. Megölelgettük egymást, és a hazaút arról szólt, hogy meséltünk mik történtek velünk, és velük. Elmeséltük, hogy Maite találkozni fog Brunoval a parkban, de megbeszéltük, hogy csak ő fog menni, mert így lesz a legjobb. Nem kellenek oda felesleges emberek. Azt is megbeszéltük út közben, hogy holnap elmegyünk bulizni, és megünnepeljük, hogy eljöttünk. Igazából én hoztam fel ezt az ötletet, de akkor még nem tudtam hogy randim lesz álmaim pasijával. 

Megérkeztünk Roxyékhoz, és megkajáltunk, mert mióta eljöttünk otthonról, azóta csak két szendvicset ettünk fent a repülőn amit vittünk magunkkal.

- Nagyon finom volt. - mondtam, aztán Elly is.
- Köszi, mi csináltuk. - mondták Lizék.
Ásítottam, mert valljuk be, fárasztó volt a 8 óra utazás repülővel, ezért lefeküdtem 1,5 órára aludni, mert utána meg készülődnöm kell.
- Na én elmegyek picit aludni, mert mégsem mehetek oda úgy, mint egy hulla. - mosolyogtam, és felálltam az asztaltól.
- Oké, akkor aludj jól! - mondta mindenki és felmentem aludni.

Arra keltem fel, hogy valaki eszméletlenül ráz az ágyon, hogy keljek fel. Kinyitottam a szemem, és a lányok voltak. Valami olyasmit mondtak, hogy már fél nyolc van. Várjunk csak.. Fél nyolc? Úristen. Gyorsan felkeltem, megmosakodtam és elkezdtem készülődni. Hogy tudtam ennyit aludni épp most, amikor életem legszebb napjára készülök? Gondolatmenetemet egy kopogás zavarta meg, tusolás közben.

- Maite mikor készülsz el? - kérdezte Roxy.
- Miért? - kiszóltam picit hangosabban, mert a víz csobogásától alig lehet kintről hallani a hangom. Tapasztalat.
- Mert nyolc óra van, és még oda is kéne érned kilencre. Nem lenne jó, ha már az "első randiról" elkésnél.
- Igen, igazad van. Sietek!

Körülbelül negyed óra múlva ki is jöttem a fürdőszobából, és elkezdtem felöltözni, és kisminkelni magam. Ez elkészült fél óra alatt, és íme a végeredmény: 

Elköszöntem mindenkitől és indultam a megbeszélt helyre. Nagyon siettem, bár még volt 10 percem odaérni, de már látni lehetett a parkot. Ahogy egyre közelebb értem, megpillantottam egy ismerős arcot. Hátrafordult és rámmosolygott. Odaértem hozzá, és köszöntem neki.