7. rész

... "Hirtelen egy furcsa érzésem támadt.." ...

Ugyanis valaki elkezdett tapogatni, és már Liamet sem láttam.. Elkezdtem ordítozni, de az a valaki befogta a számat.

- Itt senki nem hall meg drága, kár üvöltöznöd. - mondta, de áradt belőle a piaszag.

Becsuktam a szemem, de nem éreztem már semmit sem, és amikor kinyitottam azt láttam hogy a pasi a földön fekszik, és az én "hercegem" állt ott velem szemben. Nem tudtam egyszerűen most mit csinálok, és szerintem ez meg is látszott, mert egyből megöleltem. Szerintem örült neki, mert tök gyorsan vert a szíve.

- Annyira köszönöm! - csak szorítani tudtam.
- Szívesen, még jó hogy most érkeztem. - nagyon szorosan ölelt ő is.
- Na menjünk oda a pulthoz. - mosolyogtam, bár csak pár mm volt közöttünk, de pár másodperc múlva elindultunk. Amikor odaértünk, akkor folytatta a tevékenykedését a DJ pultnál, én meg ott ültem mellette, és néztem.

* Liz szemszöge *

Ott táncoltunk már elég régóta, de gyorsan a mosdóba kellett mennem, a sminkemet megcsinálnom. Bementem, megigazítottam, és amikor jöttem kifele akkor egy srác úgy belém jött hogy meg kellett támaszkodnom, mert majdnem elestem. Ránéztem, és belenéztem abba a gyönyörű zöld szemébe. Szegény tiszta ijedt fejet vágott.

- Bocsi, ne haragudj! - mondta.
- Nyugi, nem lett semmi bajom. - nevettem. - Amúgy Liza vagyok, de szólíts inkább csak Liznek.
- Rendben, még egyszer bocsi. Engem Harrynek hívnak. - picit már mosolyra húzta a száját. - Most az a legkevesebb, ha meghívlak egy italra.
- Oké, benne vagyok!

Leültünk, a bárpulthoz, én egy kólát kértem, ő pedig egy Cosmopolitan koktélt kért. Kis ideig csak néztük egymást aztán megszólalt.

- És hány éves vagy? - mosolygott, kicsit huncut mosolya volt, de aranyos.
- 18. És te? - kérdeztem.
- Én 20 éves vagyok. - itt hirtelen megnézte a telefonját, gondolom kaphatott valami üzenetet vagy megnézte az időt. - Bocsi, de most mennem kell, nagyon örültem hogy találkoztunk. Itt a telefonod?
- Igen, de miért? - őszintén? azt hittem, hogy el akarja lopni, bár akkor nem kérdezte volna, meg nem néz ki úgy, mint aki tolvaj lenne.
- Csak add oda légyszi. - mosollyal kérlelt.
- Jó rendben. - kivettem a zsebemből, és odaadtam neki.

Egy picit babrált valamit ott a telefonommal, aztán visszaadta.

- Na mostmár, hogy megvan a telefonszámod, és az enyém is neked, így már bátran el tudok köszönni, és még egyszer bocsi, hogy így kellett megismernünk egymást. - nevetett. 

Cseles..Nagyon cseles. De tetszik.

- Rendben, semmi baj. - mosolyogtam. - hát akkor szia Harry, örülök hogy megismertelek. - nyújtottam a kezem de ő váratlanul megölelt, és adott egy puszit az arcomra. Nem mondom, hogy nem volt jó, csak furcsa, hiszen alig ismerjük még egymást. 

Remélem lesz időnk majd többet beszélgetni, nyugodtabb körülmények között. Intett egyet aztán elment.

Én vidáman visszamentem a csajokhoz, és tovább táncoltam velük.

6. rész

... "Kicsit még beszélgettünk, aztán mentünk lefeküdni, mert holnap jön az ünneplés a Discoban.." ...

*** Másnap ***

* Liz szemszöge *

Amikor felkeltem, elkészítettem a reggelit a többieknek, és gondolom megérezték az illatát, mert sorba jöttek le a szobákból.

- Jó Reggelt Mindenkinek! - köszöntem.
- Jó reggelt. - köszönt vissza mindenki kicsit még álmosan.
- Felkelni emberek, ma megyünk bulizni! - nevettem.
- Igaz, bár nekem már megvan a Nagy Ő.. - Maite megint pirult, és mosolygott.
- Tudjuk Maite, tudjuk. Attól még mehetünk bulizni. - mondta Elly.
- Remélem én is találok már valakit végre.. - Roxy.
- Biztosan, de kajálás után öltözzön fel mindenki, mert megyünk ruhákat vásárolni a bulira! - kicsattanó örömmel közöltem az ötletemet.

* Maite szemszöge *

Mindenki örült ennek a hírnek, ezért gyorsan megkajáltunk és mentünk vásárolni. Útközben odajött hozzánk egy lány, nagyon szimpatikus.

- Sziasztok! Liz, Roxy. De rég láttalak Titeket! - megölelte őket a lány.
- Szia Char. Hiányoztál Nekünk. - mondta Liz, és Roxy.
Amikor elengedték egymást, odajött hozzánk bemutatkozni.
- Sziasztok Charlotte Richardson vagyok. - mosolygott.
- Szia én Maite Peterson. - mondtam.
- Én pedig Elizabeth Peterson. - nevetett Elly.
- Örülök, hogy megismerhettelek Titeket. - mondta Lottie.
- Figyelj! Nem jössz el velünk bulizni? Épp most nézünk a bulihoz ruhákat.. - Elly hirtelen megszólalt. Igen..Ő nagyon emberszerető, de valahogy megérzi a jó embereket.
- Hát ha nem baj, akkor oké. - végignézett rajtunk, és egy pozitív mosoly volt mindenki arcán.
- Gyere nézzünk ruhákat. - mondta Liz.

Most van 5 óra, és körülbelül egykor indultunk el ruhákat nézni. Jó sokáig voltunk. Mondjuk volt abból is vita, hogy Elly miért nem vesz kicsit szexibb ruhát, de végülis mi választottuk ki neki a megfelelő ruhát.

Hazaértünk, és mivel nyolc óra körül oda szerettünk volna már érni a buliba, ezért gyorsan elkészült mindenki, közben megérkezett Char is, nagyon elegáns volt ebben a ruhában: 

 

cipő: 

Liz ruhája:  

cipő:

Elly ruhája: 

cipő:

Maite ruhája: (zakó nélkül)

Roxanne ruhája: 

* Roxy szemszöge *

Elindultunk és picit késtünk, bár nem voltunk időhöz kötve. Fél kilencre odaértünk. Amikor beléptünk még nem volt olyan nagy tömeg, viszont én egyből kiszúrtam egy helyes srácot. Ott állt a DJ pultnál, és keverte a zenéket. Amikor rámnézett, akkor én is mélyen belenéztem a szemébe. Pár perc után csak bambultam, és valaki hozzámszólt, odanéztem a DJ pulthoz, de már nem volt ott senki.

- Szia! - szólt.

Oldalra néztem, és a DJ-s srác jött oda hozzám. Magamban szétfolytam, de nem mutathatom azt neki, hogy első pillantásnál már meghalok érte, ezért próbáltam higgadtan visszaköszönni.

- Szia. - köszöntem neki egy mosoly kíséretében.

Ekkor valamit észrevettem.. A csajok sehol.. De jó. Mikor tűntek el? És mégis miért? Beljebb néztem a táncos részre, és észrevettem őket. Nagyszerű, akkor csak itt hagytak.

- Mit nézel annyira? - mosolygott.
- Csak akikkel jöttem hirtelen eltűntek, de már megvannak. - nevettem.
- Értem, amúgy Liam vagyok. Liam Payne. - nyújtotta a kezét.
- Ohh..szép neved van. Engem Roxanne Cox-nak hívnak. - elfogadtam a kéznyújtását.
- Örülök, hogy megismertelek. - mélyen nézett a szemembe. - Nem jössz oda hozzám a DJ pulthoz? Persze, csak ha szeretnél velem beszélgetni. - várta a válaszom.
- Oké, odamegyek. - nevettem.

Hirtelen egy furcsa érzésem támadt..

5. rész

... "Ahogy beléptem az ajtón, már mindenki ott állt és letámadtak a kérdéseikkel." ...

- Na milyen volt? - kezdte Elly.
- Mit csináltatok? - Liz is folytatta.
- Mesélj már! - mondta Roxy.
- Csajok! Ha hagynátok megszólalni, akkor válaszolnék! - nevettem fel.
- Igen igaz, na de mesélj. - mondták mind a hárman.

Elmeséltem nekik mindent, amikor a szájra puszihoz értem, akkor iszonyatosan elkezdtem vörösödni. Amikor végre kinyögtem azt, hogy történt egy szájra puszi  akkor tátott szájjal figyeltek, én meg annyira boldog voltam. Elmondtam azt is, hogy megadta a telefonszámát, és hogy sokszor bókolt nekem. Közben Liz és Roxy kiment vacsorát készíteni. Bementünk a konyhába hozzájuk.

- Ne segítsünk? - kérdeztem.
- Dehogyis, vendégek vagytok! - nevettek.
- Az még nem azt jelenti, hogy nem segíthetünk. - mondta Elly.
- Jó, majd a reggelinél, vagy az ebédnél segíthettek! - mondta Roxy, és kitolt minket a konyhából.

Nevettünk ezen Ellyvel pár percig, utána Elly megkomolyodott és elkezdett mondani valamit.

- Annyira örülök, hogy végre megint boldognak látlak! - mondta Elly.
- Én is, el sem hiszem, hogy ez velem történik! - mondtam.
- Pedig elhiheted, mekkora mázlista vagy! - mosolygott, de látszott a csalódottság a szemében. Túl jól ismerem már.
- Mi a baj Elly? - kérdeztem.
- Olyan jó látni, hogy Te boldog vagy, de nekem soha nem jön el az igazi..De ne foglalkozzunk velem, a lényeg, hogy Te boldog vagy! - erőltetett egy mosolyt az arcára.
- Neked is jönni fog valaki, hidd el! Majd összeszedünk valakit neked a buliba. Mosolyogj már! - nem szeretem amikor szomorú.
- Oké. - mosolygott. Na végre.
Ekkor a csajok jöttek szólni, hogy kész a vacsora.
- Gyertek enni, már megterítettünk. - szólt Roxy az ebédlőből.
Odamentünk és megkajáltunk.

* Elly szemszöge *

Vacsora után felmentem a szobámba, és eszembe jutott, hogy Anyunak nem szóltunk, amikor ideértünk, ezért felhívtam. Remélem nem nagyon ideges. Kicsöng. Közeledik a halálom pillanata. Felvették, de nem Anya volt.

- Szia Kicsim. Miért nem hívtad Katie-t amikor odaértetek? - Apa volt.
- Apaa. El se hiszed mennyire örülök, hogy hallhatom a hangod! Bocsánat, csak Maite találkozott Bruno Marssal képzeld. - most végre boldog voltam.
- Én is nagyon örülök, de máskor hívjatok Minket, jó? - reménykedő volt a hangja. - Amúgy nagyon örülök neki, végre az Ő álmai is kezdenek jó irányba haladni.
- Igen mindenképpen hívni fogunk Titeket! És még egyszer sajnálom, hogy nem hívtunk, amikor ideértünk.
- Semmi baj, csak Katyvel már nagyon aggódtunk értetek. - mondta.
- Sajnálom!
- És veled történt már valami amióta odaértetek? - kérdezte.
- Nem sajnos..De holnap intézkedni fogok. - nevettem.
- Rendben, remélem sikerülni fog minden! Viszont most le kell tennem. Szia, mondd Maitenek, hogy ismerje meg ezt a Bruno gyereket, és vigyázzon magára! És Te is! - teljesen komolyan mondta, de picit mosolyogtam ezen a mondaton.
- Oké Apa, vigyázni fog és én is! Puszi, Szia!
- Kat is puszil és én is, meg a többieket is! Szia! - és letette.

Egyből rohantam át Maitenek elújságolni, hogy Apa hívott. Kopogtam, ott volt mindenki de nem baj.

- Gyere be nyugodtan, nem kell kopogni! - szólt Liz nevetve.
Bementem, és egyből bele is kezdtem.
- Maite képzeld felhívtam Anyát, és Apa vette fel. - mosolyogtam.
- Wáá de jó, és mit mondott?
- Hát lecseszett, amiért nem hívtam őket, de csak lazán. Aztán elmondtam neki, hogy találkoztál Brunoval, és idézem mit mondott: "Mondd Maitenek, hogy ismerje meg ezt a Bruno gyereket." - itt felnevettünk mindannyian. - Ja, és még üzeni, hogy vigyázz magadra, és puszilnak mindenkit Anyával.
- Mi is Őket, de nem is John lenne, ha ezt nem mondta volna. - nevetett Roxy.

Kicsit még beszélgettünk, aztán mentünk lefeküdni, mert holnap jön az ünneplés a Discoban..

4. rész

Mostmár csak kétnaponta tudom hozni a részeket, mert így hamar vége lesz! Köszönöm a kommenteket, bár jöhetnétek többen is, de kezdetnek nem rossz. :D Na nem is húzom tovább, jó olvasást Mindenkinek! :)

... "Odaértem hozzá, és köszöntem neki." ...

- Szia! - kicsit izgatottan köszöntem neki, mert nagyon félek mit fog mondani és hogy fog sikerülni az első találkozás. Remélem nem rontok el semmit.

- Szia Maite. - visszaköszönt.

- Maradjunk a parkba és leüljünk egy padra, vagy sétáljunk? - mosolyogtam.- Szerintem maradhatunk. - mondta, és elindultunk a legközelebbi padhoz.Amikor leültünk, akkor egymás felé fordultunk és néztünk egymás szemébe. A csendet Ő törte meg.
- És mesélj magadról! Hogyhogy idehívtál? - mosolygott, és látszott az arcán a kíváncsiság, és az izgatottság.- Hát..akkor ott kezdem, hogy Maite Alejandra Peterson vagyok, 1991. június 4.-én születtünk meg a testvéremmel Elizabeth Christina Petersonnal itt Londonban. Apukánk magyar, Anyukánk angol származású. 10 évig éltünk itt, aztán Apukánk kapott egy munkát Magyarországon, és oda kellett költöznünk. Sajnos körülbelül egy héten egyszer, jobb esetben kétszer láttuk Apukánkat, mert nagyon sok a munkája még most is. Az én álmom, hogy egyszer színész lehessek, de ha ez nem jön össze, akkor az énekléssel szeretnék foglalkozni. Elly meg amióta az eszét tudja már énekesnő szeretne lenni, ezért is jöttünk ide Londonba, hátha itt több esélye van megvalósítani az álmát, és nekem is. Anyukánk is énekesnő szeretett volna lenni, már majdnem sikerült is neki, csak közbejöttünk mi a tesómmal, mert terhes lett velünk, és így inkább otthagyta az álmát. Nagy rajongód vagyok, vagy ha úgy jobban tetszik, akkor nagy Hooligan vagyok. - itt nevettem. - Igazából szerintem ennyi. Nagyon más nem jut az eszembe.

- Értem. Hát akkor eléggé mozgalmas életed volt eddig. - mosolygott. - És párkapcsolati téren mesélsz nekem egy kicsit? Nem muszáj, ha nem szeretnél.

- De, mesélek, mert benned megbízom. - pirultam, de eltakartam az arcom.

- Ne takard el magad, olyan aranyos vagy amikor zavarban vagy. - bókolt.

- Köszönöm. - elvettem a kezem. - Szóval 16 évesen volt egy elég komolytalan kapcsolatom, eleinte azt hittem, hogy ő más lesz mint a többi pasi. De neki is csak arra kellettem. Én hülye elkezdtem vele járni, de körülbelül 3-4 nap múlva már le akart fektetni. Én persze nem engedtem neki, és szakítottam vele. Következő nap megalázott a suliban, mindenfélét mondott a többieknek, csak hogy rajtam bosszút álljon. Azt mondta, hogy lefeküdtünk, meg még pár gusztustalan dolgot, amit inkább nem részleteznék, és mindenki beállított engem ribancnak a suliba, nagyon rossz volt. Csak Ellyre számíthattam, mert Ő hitt nekem, és mellém állt. Aztán 18 évesen már tényleg azt hittem, hogy végre megtaláltam a nagy Ő-t, és ez egészen 21 éves koromig tartott, szóval 4 évig jártunk, vele feküdtem le először. Egy nap felhívott, hogy már megunt és szakítani akar velem. Nekem összedőlt a világ, nem értettem miért mondta ezt. Ennyire unalmas lennék? - picit abbahagytam a történetemet, hogy tudjon mondani valamit.

- Szerintem egyáltalán nem vagy unalmas, és szerintem nagyon szép lány vagy. - mosolygott. - Az első srác akiről meséltél, ő meg egy gerinctelen állat. Nem érdemelt meg Téged, és jól tetted, hogy nem engedted meg neki, hogy lefektessen. A suliba biztosan rossz lehetett. - látszott rajta, hogy tényleg sajnálja amik történtek velem. - És most van barátod? - reménykedően nézett, legalábbis én ezt vettem ki. 

Ááá, biztos nem. Hogy tetszhetnék pont neki? Bárkit megkaphat, és pont én kellenék neki? Szép is lenne. 

- Itt vagy? - kérdezte.

- Igen, bocsi csak elgondolkoztam.

- Szóval akkor van barátod? - megint megkérdezte.

- Nem, nincs. Most jelen pillanatban az igazi nagy Ő-re várok. - nevettem.

- Értem, az jó. Vagyis.. - sóhajtott, és kezdett pirulni.

Ezt nem értem, Bruno Mars miattam pirul? Rákérdezzek? Nem merek.- Most mesélj Te magadról. - gyorsan tereltem a témát.- De hát mit? Mindent tudsz nem? - nevetett.

- Azért nem mindent.- Oké, akkor kezdem is. Peter Gene Hernandez vagyok 1985. október 8.-án születtem Hawaii-on Honoluluban és azon belül Waikikiben. Nekem is a nagy álmom az volt, hogy egyszer híres énekes legyek, és ez sikerült is, de térjünk vissza egy kicsit még a kezdetekre. Kiskoromban Elvis imitátor voltam, később Michael Jackson imitátor. Amikor még nem voltam híres, akkor udvaroltam sok lánynak, de mindenki elküldött.. Nagyon rossz volt. Aztán kicsit később írtam dalokat különböző hírességeknek, és a Billionaire-vel váltam igazán híressé. Azóta naponta kapok egy csomó szerelmes levelet, már volt két komoly kapcsolatom is, az egyik Channellel, a másik Jessicaval, jelenleg szingli vagyok. - a végén belenézett a szemembe.

Csak mosolyogni tudtam, nem tudtam erre mit mondhatnék, de hirtelen egy telefoncsörgésre lettem figyelmes. Bruno telefonja szólt, biztos el kell mennie. Felvette, és olyanokat mondott bele, hogy nem ér-e rá később, gondolom az volt a válasz, hogy nem, mert mondta Bruno, hogy akkor nemsokára ott lesz. Lerakta a telefont, és belekezdett abba a szövegbe, amit nagyon nem vártam.

- Annyira sajnálom, de el kell rohannom a stúdióba. - elővett egy papírt és írt rá valamit, aztán odaadta nekem. - Ha esetleg még szeretnél velem találkozni, akkor nyugodtan hívhatsz, neked bármikor felveszem a telefont. Akár éjjel is hívhatsz. - nevetett.- Semmi baj, ha muszáj, akkor menni kell. - nem örültem, hogy elmegy, de vigasztalt az, hogy megadta a telefonszámát.- Megyek is, remélem még találkozunk! - adott egy puszit, de én hülye véletlen elfordultam és a számra adott. Mind a ketten pirultunk, és még egy kicsit néztük is egymást, de nem szerettem volna, hogy elkéssen, ezért szóltam neki.- Bruno. Indulnod kéne! Nem azért mondom, mert el akarlak küldeni, de nem szeretném, hogy miattam szidjanak le, mert elkéstél.- Rendben, köszönöm! Akkor szia, és vigyázz hazafelé, mert kezd sötétedni. - mosolygott, és elindult.

Én még ültem egy kicsit a padon, aztán elindultam hazafele. Ahogy beléptem az ajtón, már mindenki ott állt és letámadtak a kérdéseikkel.