5. rész

... "Ahogy beléptem az ajtón, már mindenki ott állt és letámadtak a kérdéseikkel." ...

- Na milyen volt? - kezdte Elly.
- Mit csináltatok? - Liz is folytatta.
- Mesélj már! - mondta Roxy.
- Csajok! Ha hagynátok megszólalni, akkor válaszolnék! - nevettem fel.
- Igen igaz, na de mesélj. - mondták mind a hárman.

Elmeséltem nekik mindent, amikor a szájra puszihoz értem, akkor iszonyatosan elkezdtem vörösödni. Amikor végre kinyögtem azt, hogy történt egy szájra puszi  akkor tátott szájjal figyeltek, én meg annyira boldog voltam. Elmondtam azt is, hogy megadta a telefonszámát, és hogy sokszor bókolt nekem. Közben Liz és Roxy kiment vacsorát készíteni. Bementünk a konyhába hozzájuk.

- Ne segítsünk? - kérdeztem.
- Dehogyis, vendégek vagytok! - nevettek.
- Az még nem azt jelenti, hogy nem segíthetünk. - mondta Elly.
- Jó, majd a reggelinél, vagy az ebédnél segíthettek! - mondta Roxy, és kitolt minket a konyhából.

Nevettünk ezen Ellyvel pár percig, utána Elly megkomolyodott és elkezdett mondani valamit.

- Annyira örülök, hogy végre megint boldognak látlak! - mondta Elly.
- Én is, el sem hiszem, hogy ez velem történik! - mondtam.
- Pedig elhiheted, mekkora mázlista vagy! - mosolygott, de látszott a csalódottság a szemében. Túl jól ismerem már.
- Mi a baj Elly? - kérdeztem.
- Olyan jó látni, hogy Te boldog vagy, de nekem soha nem jön el az igazi..De ne foglalkozzunk velem, a lényeg, hogy Te boldog vagy! - erőltetett egy mosolyt az arcára.
- Neked is jönni fog valaki, hidd el! Majd összeszedünk valakit neked a buliba. Mosolyogj már! - nem szeretem amikor szomorú.
- Oké. - mosolygott. Na végre.
Ekkor a csajok jöttek szólni, hogy kész a vacsora.
- Gyertek enni, már megterítettünk. - szólt Roxy az ebédlőből.
Odamentünk és megkajáltunk.

* Elly szemszöge *

Vacsora után felmentem a szobámba, és eszembe jutott, hogy Anyunak nem szóltunk, amikor ideértünk, ezért felhívtam. Remélem nem nagyon ideges. Kicsöng. Közeledik a halálom pillanata. Felvették, de nem Anya volt.

- Szia Kicsim. Miért nem hívtad Katie-t amikor odaértetek? - Apa volt.
- Apaa. El se hiszed mennyire örülök, hogy hallhatom a hangod! Bocsánat, csak Maite találkozott Bruno Marssal képzeld. - most végre boldog voltam.
- Én is nagyon örülök, de máskor hívjatok Minket, jó? - reménykedő volt a hangja. - Amúgy nagyon örülök neki, végre az Ő álmai is kezdenek jó irányba haladni.
- Igen mindenképpen hívni fogunk Titeket! És még egyszer sajnálom, hogy nem hívtunk, amikor ideértünk.
- Semmi baj, csak Katyvel már nagyon aggódtunk értetek. - mondta.
- Sajnálom!
- És veled történt már valami amióta odaértetek? - kérdezte.
- Nem sajnos..De holnap intézkedni fogok. - nevettem.
- Rendben, remélem sikerülni fog minden! Viszont most le kell tennem. Szia, mondd Maitenek, hogy ismerje meg ezt a Bruno gyereket, és vigyázzon magára! És Te is! - teljesen komolyan mondta, de picit mosolyogtam ezen a mondaton.
- Oké Apa, vigyázni fog és én is! Puszi, Szia!
- Kat is puszil és én is, meg a többieket is! Szia! - és letette.

Egyből rohantam át Maitenek elújságolni, hogy Apa hívott. Kopogtam, ott volt mindenki de nem baj.

- Gyere be nyugodtan, nem kell kopogni! - szólt Liz nevetve.
Bementem, és egyből bele is kezdtem.
- Maite képzeld felhívtam Anyát, és Apa vette fel. - mosolyogtam.
- Wáá de jó, és mit mondott?
- Hát lecseszett, amiért nem hívtam őket, de csak lazán. Aztán elmondtam neki, hogy találkoztál Brunoval, és idézem mit mondott: "Mondd Maitenek, hogy ismerje meg ezt a Bruno gyereket." - itt felnevettünk mindannyian. - Ja, és még üzeni, hogy vigyázz magadra, és puszilnak mindenkit Anyával.
- Mi is Őket, de nem is John lenne, ha ezt nem mondta volna. - nevetett Roxy.

Kicsit még beszélgettünk, aztán mentünk lefeküdni, mert holnap jön az ünneplés a Discoban..