13. rész

... "Ő csak mosolygott rám, és hozzámszólt." ...

- Annyira aranyos vagy. - szólalt meg.- Mi? Hogy én? - ámuldoztam.- Igen te. - nevetett.- Hát.. köszönöm, de miért is? - kérdeztem.- Mert elpirulsz akárhányszor rámnézel. - mondta.

Erre nem tudtam mit mondani, hiszen igaza volt. De csak most látom először. Nem mondhatom neki, hogy igen olvadok a kék szemeidtől, és mert olyan jól nézel ki. Túl gyors lett volna.

- Bocsi, de most mennünk kell, örültem hogy megismertünk. - szóltam a srácnak. - Amúgy Charlotte vagyok. - mosolyogtam.- Rendben, én pedig Louis. Sziasztok. - elköszönt.

Visszamentünk Ellyhez, mivel láttuk hogy egyedül volt már, és minket keresett.

* Elly szemszöge *

Amikor ott hagytak a csajok, elkezdtünk Nikolassal beszélgetni.

- Annyira jó hangod van, és a szövege..fantasztikus.. - mondta.- Te sem panaszkodhatsz..a hangod, a kisugárzásod..egyszerűen minden lenyűgöző. - mosolyogtam.- Oh, köszönöm, ezt eddig senki sem mondta. - lehajtotta a fejét.- Mit? Hogy jó a hangod, vagy hogy a kisugárzásod lenyűgöző?- Hát..mind a kettőt... - sóhajtott.- Láttad meg hallottad mennyien tapsoltak? - kérdeztem.- Igen, természetesen. - halványan megjelent egy mosoly az arcán.- Akkor? Imádom a hangod, és ennyi. - nevettem, aztán ő is nevetett.- És, amúgy mi is a neved? - kérdezte.- Elizabeth Peterson, de szólíts csak Ellynek. - mondtam.- Szép neved van, mint te. Amúgy én Nikolas vagyok. - bókolt.

- Köszönöm.. - pirultam, és hozzátettem. - Tudom, megjegyeztem a neved.

Erre elmosolyodott.

Azért pár dolgot megtudtam róla. Például hogy 27 éves, és minden álma, hogy elismert énekes lehessen. Mint én, nekem is ez az álmom. Annyira helyes.. Sajnos mennie kellett, ezért elköszönt, és azt mondta, hogy reméli még találkozunk! Ez jól esett, pedig most látom először. Miután elment Nikolas Charlotte-ék egyből odajöttek hozzám, és faggatni kezdtek.