2. évad 3. rész

Sziasztok! Igen tudom.. Megint egy csomót késtem a következő résszel, de minden közbejött, meg nagyon gépközelbe se tudtam jönni, remélem nincs harag! Jó olvasást! x

... "Megyek utána." ...

A lányok segítettek felállni, és leültettek egy székre. Érdekes, mert a papírt azóta se engedtem el, szorítottam, mintha az életem múlna rajta. Megnéztem az időt, és már délután 3 óra múlt két perccel. Mióta itt hagyott az orvos, azóta eltelt már 2 óra. De meddig kell még várnom?

* Roxy szemszöge *

Megnéztem az időt, és már három óra elmúlt. Liamről nem szabad megfeledkeznem, úgyhogy beköszönök hozzá, és ott leszek körülbelül tíz percet és jövök vissza. Mondtam a csajoknak, és szóltam nekik, hogy hogyha valami fejlemény van mindenképpen szóljanak, vagy csörgessenek meg. Elindultam a szoba felé, és nagyon zavarta a szemem az a szoba, amiben Elly fekszik. Benéztem az ajtón levő kis ablakon, és ugyanúgy feküdt, mint ahogy behozták. Istenem.. mondd, hogy nem lesz semmi baja! Rávettem magam, hogy tovább menjek Liamhez, így bementem hozzá, és meglepetten néztem végig rajta. Nagyon boldognak, és izgatottnak tűnt.

* Liam szemszöge *

Azt hittem, hogy már be sem fog jönni. Tudom, ez úgy lenne reális gondolkodás, ha a látogatási időnek az utolsó pár percében toppan be, de olyan jó volt újra látni. Nagyon fontos döntést hoztam, amit talán már mióta a suliba szerelmes lettem belé, azóta gondolkozok rajta, és úgy érzem, ha most nem kérdezem meg, akkor lehet máskor már nem lesz rá alkalmam.

- Szia! - köszöntem neki nevetve. 

- Szia. - leült az ágyam szélére, és mosolygott, de láttam, hogy valami baj van.
- Mi a baj?? - öleltem át, és adtam a fejére egy puszit.
- Az unokatesómat behozták a kórházba, - tiszta könny lett a szeme, de folytatta. - de már két órája várunk arra, hogy mondjon valamit az orvos. - sírt, és belebújt a nyakamba.
- Sajnálom. Biztosan rendbe fog jönni! - nyugtattam.
- Köszönöm. - szipogott, és adott egy puszit a nyakamra.

Engem baromira kirázott a hideg, mivel pont az érzékeny pontomra adott puszit.

- És te hogyhogy ilyen vidám vagy? - letörölte a könnyeit, és próbált mosolyogni.

Eljött az idő, hogy megkérdezzem!

- Hát... - sóhajtottam, és kezdtem nagyon feszült lenni. - Ööö.. Én... Nagyon szeretlek, és szeretném, ha a ... barátnőm lennél. Szóval... Lennél a barátnőm? - mosolyogtam, és tele volt könnyel a szemem.
- Igen! - nevetett, és megölelt.

Ölelés után megcsókoltam, és végre elmondhatom, hogy már a barátnőm. El sem hiszem, hogy ennyi évet kellett várnom erre, de megérte. Szegény. Legalább egy jó dolog történt vele ezen a napon. Picit még beszélgettünk, és mondta, hogy ha a látogatási időn belül megtud valamit, akkor mindenképpen bejön. Elköszöntünk egymástól, és elhagyta a szobát. Annyira boldog vagyok.

* Nikolas szemszöge *

Mióta elment Roxy, azóta nem történt semmi. Bele fogok őrülni ebbe a várakozásba. Körülbelül 20-25 perc múlva Roxy jött visszafele, de volt egy kis boldogság az arcán, amit nem csak én vettem észre.

- Na mi az, miért mosolyogsz? - kérdezte Liz féloldalas mosollyal az arcán.
- Liam megkérte, hogy legyek a barátnője, és ... igent mondtam! - ekkor elnevette magát, Liz pedig a többiekkel megölelte, de hirtelen Roxynak komoly lett az arca. - Még mindig nem lehet tudni semmit?
- Nem, sajnos. - mondta Lottie, aztán mindenki visszaült a helyére, de hirtelen felpattantunk, amikor Elly szobájából kijött egy orvos, és felénk tartott.
- Na mit lehet tudni? - kérdeztem kevésbé türelmesen.
- Felkelt, már el is végeztük a vizsgálatokat rajta. Amit megállapítottunk az az, hogy biztosan egy kimerültség okozta az ájulást, és nem vitt a szervezetébe kellő energiát.

Ekkor mindenki felszusszant egy kicsit, de az orvos tovább folytatta.

- Még ma bent lesz megfigyelésen, és ha holnap már jobban lesz, akkor elengedjük haza. - mosolygott.
- Köszönjük. És lehet már látogatni? - kérdezte Maite.
- Igen, de egyszerre csak egy ember menjen be hozzá. Döntsék el, hogy milyen sorrendbe mennek be. Szép napot! Viszlát. - elköszönt és elment.

Arra a döntésre jutottunk közösen, hogy a csajok egyesével bemennek, én pedig legutoljára, mivel lesz mit megbeszélem Ellyvel, és az nem pár perc. Roxy ment be elsőnek, mert utána még be szeretne menni Liamhez, hogy elmesélje a javulást, meg még pár dolgot. Én picit megkönnyebbülve leültem újra a székre, és most már egy picit higgadtabb várakozás fog következni. Annyira örülök, hogy jobban van.

2. évad 2. rész

Sziasztok! Újra itt vagyok, és itt az új rész is! Átléptük a 2000 megtekintést! Köszönöm szépen, és ne haragudjatok, hogy eddig nem jött rész! Nem is húzom tovább, jó olvasást! :) x 

... "Jöhet egy újabb hosszú várakozás" ...

Miért érzem azt, hogy hogyha elveszítem, abba belehalok?

Csak ez az egy mondat járt a fejemben egész várakozás alatt, de még mindig nem tudom, hogy miért. Az egy dolog, hogy a legjobb barátom, de mintha mást is éreznék iránta. Lehet, hogy kezdek beleszeretni? Az az egy bajom van, hogy még én sem vagyok biztos az érzéseimben. Valakivel mindenképpen beszélnem kell erről, és meg kell tudjam, hogy Elly csak barátságot érez-e irántam, vagy esetleg valami mást. Mióta elment az orvos, azóta senki nem szólalt meg, mindenkin a féltést, és az elfojtott érzéseket láttam.

-  - Maite! Beszélhetünk egy picit?  -  fordultam hozzá picit könnyes szemmel.

-  - Persze. – felállt és kicsit arrébb mentünk.

-  - Szóval.. Kérdezhetek valamit?

-  - Igen, de valami baj van?  - nézett rám ijedten.

-  - Hát igazából igen, mert nem vagyok tisztában az érzéseimmel. Azt hiszem szerelmes vagyok Ellybe, de nem vagyok benne biztos, hogy ő is így érez.

-  - Akkor csak mutatok neked valamit. Ő írta ezt a dalszöveget. Rólad szól. – kezembe nyomta a papírt, és ott hagyott, én pedig elkezdtem olvasni.

Kinyújtom a kezem, hogy megérintselek

Az éjszaka közepén
Nem tudom, hogy alszom-e
De szorosan a párnámba kapaszkodom
Valóságos vagy, vagy csak a képzeletem játszik velem?
Felszabadíthatlak
Mindig te leszel számomra az örök láng

Álmodozó szemeid
Nem mondanak búcsút
Talán ez a sorsom, hiszen nem tudok menekülni
S a szenvedély nem alszik ki belőlem
Álmodozó szemeid
Mindegy mennyire sírok
Elérhetetlenek számomra álmodozó szemeid

A holnap látomása vagy
S a tegnap szelleme
Próbálom megakadályozni
Hogy elvedd a lélegzetem
Olyan vagy, mint egy nyári szellő
Mely hamar elillan
De valahogy mindig ott marad a levegőben
Mondd, hogy felejthetnélek el
Ha nem is mentél el igazából?


Mit kellene tennem
Hogy közelebb kerüljek hozzád
És álmodozó szemeidhez?

Álmodozó szemeid
Nem mondanak búcsút
Talán ez a sorsom, hiszen nem tudok menekülni
S a szenvedély nem alszik ki belőlem
Annyira próbállak elengedni
De mindegy mennyire sírok
Csak álmodozó szemeidet látom magam előtt
Álmodozó szemeidet

Amikor a végéhez értem szipogtam egyet, aztán letöröltem a könnyeim. Szóval ezért volt úgy kiakadva, amikor mondtam a csajoknak, hogy csak barátok vagyunk. Én hülye pont neki meséltem el azt, hogy tetszik egy lány. Várjunk. Az tegnap volt, és ma került kórházba. Nem hiszem el. Én juttattam kórházba. Ekkor kitört rajtam a sírás, és lerogytam a földre, és csak annyit tudtam ismételgetni, hogy én tehetek mindenről. Ha miattam lesz valami komoly baja, én nem élem túl. Megyek utána.

2. évad 1. rész

Sziasztok újra! Megérkezett a 2. évad! Remélem, hogy ezután is nézni fogjátok a blogot, és izgalmas lesz! Jó olvasást! x

... " -Elly, Elly! - ordítottam. " ...

Gyorsan odarohantam és letérdeltem mellé, és sírva könyörögtem.

- Elly mozdulj már meg! - ordítottam.

Futást hallottam, és lépteket közeledni, ezért hátra néztem, és megláttam a csajokat. Mindenki Elly körül volt, és sírtak. Könyörgöm.. Nem halt meg. Ugye?

- Hívjon valaki mentőt! - sírt Maite.
- Majd én. - szóltam remegő hanggal, és tárcsáztam a segélyhívót.

Azt mondták, hogy amilyen gyorsan csak tudnak jönnek, és mondták hogy hagyjam nyitva az ajtót. Lementem kinyitni, aztán futottam vissza, hátha felébredt már. Siessenek, mert lehet mire ideérnek túl késő lesz. Próbáltuk felébreszteni Ellyt, de hiába. Megnéztem a nyakát, volt pulzusa. Hála Istennek. Hallottam, ahogy becsapódik az ajtó, ezért odamentem a lépcsőhöz, hogy tudják merre kell jönni. Beértem velük a fürdőszobába, és kivitték. 

Mondtam, hogy megyünk a mentő autó után, mert tudni akarom, hogy mi van Ellyvel. Nagyon megrémiszt ez a dolog. Már ő is be kerül a kórházba..

Odaértünk a kórházhoz, és rohantunk a mentősök után. Én be akartam menni megnézni, hogy mit fognak csinálni Ellyvel a sürgősségin, de nem engedtek be. Én idegesen szót fogadtam, és távoztam a helyiségből. Nálam volt Elly telefonja, ami rezegni kezdett. Leültem a folyosón levő székek egyikére Maitéék mellé, és megnéztem a telefont. A kijelző Nikolas nevét mutatta. Ezt nem hiszem el. Képes megbántani, és hívogatja. Miatta került be ide a kórházba Elly.

- Vedd már fel, lehet hogy fontos. - szólt rám Liz szipogva.

Felvettem és beleszóltam.

- Szia. Roxy vagyok, Elly unokatesója. Elly nem tud a telefonhoz jönni. - elhadartam, aztán kinyomtam a telefont. Sajnálom, de most nagyon ideges vagyok rá, meg magamra is, hogy nem kísértem fel Ellyt, amikor felment készülődni. Megint rezgett a telefon, ezért felvettem és próbáltam kevésbé idegesen felvenni a telefont, hiszen mégis csak egy kórházban vagyunk.

- Várj, ne nyomd ki a telefont! - gyorsan beleszólt Nikolas.
- Jó, de mondd gyorsan, hogy mit szeretnél, mert nem érek rá.
- Mikor tudnék Ellyvel beszélni? - kérdezte.
- Amint beengednek hozzá a kórházba.
- Hogy mi? A kórházba? - kérdezte teli félelemmel a hangjában, és remegő hanggal.
- Igen.. A legközelebbi kórházban vagyunk, a második emeleten. - mondtam. Hirtelen eszembe sem jutott a kórház neve, annyi minden kavargott a fejemben.
- Odamegyek. - mondta, aztán már csak pittyegést hallottam a telefonból. Lerakta.

* Nico szemszöge *

Ezt nem hiszem el. Miért került a kórházba? Pedig amikor találkoztunk, akkor semmi baja nem volt. Gondolkozás közben magamra ráncigáltam a ruháim, közben hívtam egy taxit, mert ilyen idegesen nem hinném, hogy tudnék kocsit vezetni. Megérkezett a taxi, és azt hittem soha nem érünk oda. Amikor leparkolt odaadtam a kezébe a pénzt, és rohantam be. Második emelet. Liftezni se volt türelmem, inkább kettesével futottam fel a lépcső fokokon. Megláttam Roxyt és a többieket, és siettem oda hozzájuk.

- Na mi történt? - kérdeztem lihegve, de ez sem érdekelt.
- Otthon elájult, és próbáltuk felkelteni, de nem sok sikerrel. - mondta Liz, aztán szipogott.
- Úristen. - mondtam, aztán leültem, és dörzsöltem az arcom. Sóhajtottam egyet, és csak azt vettem észre, hogy könnycseppek folynak le az arcomon. 

Letöröltem a cseppeket, és amikor megláttam egy orvost, egyből odamentem hozzá.

- Elizabeth Petersonról tud valamit? 
- Igen, természetesen. Onnan jövök éppen. - mondta az orvos, nem túl bíztató fejjel.

Azt vettem észre, hogy körülöttem állnak Lottie-ék, és ők is hallgatják az orvos szavait.

- És mit tudott megállapítani?
- Sajnálom, de ...

Amikor kimondta azt, hogy sajnálom, azt hittem rám jön a sírógörcs.

- Ugye nem?! .. - mondta Liz.
- Nem, egyenlőre még nem kelt fel, de amint felkelt elvisszük pár vizsgálatra, és utána látogathatják, de ennél többet én sem tudok mondani.
- Köszönjük. - mondtam, aztán végignéztem, ahogy az orvos elhagyja a folyosót. 

Jöhet egy újabb hosszú várakozás.

30. rész (évadzáró)

Elérkeztünk az első fejezet évadzáró epizódjához! Remélem ez is ugyanannyira fog tetszeni nektek, mint a többi! A következő részt vasárnap tudom hozni! Jó olvasást Mindenkinek! x

... "De vajon kit, és mivel?" ...

Egész éjszaka ezen gondolkoztam, aztán hirtelen eszembe jutott valaki. Elly talán tudja kit bántottam meg, hiszen neki elmondok mindig mindent. Ránéztem az órára ami már reggel 8 órát mutatott. Még nem zavarom SMS-el Ellyt, mert tudom, hogy ilyenkor még alszik, ezért lementem valami kaját készíteni magamnak.


* Elly szemszöge *


Éjszaka 2 percre se tudtam lehunyni a szemem, hiába volt ott Maite. Egy darabig fent maradt velem, de mivel láttam rajta, hogy már nagyon álmos, ezért mondtam neki, hogy nyugodtan aludhat, mert el leszek egyedül is. Már 8 óra van, de még mindenki alszik. Biztos még mindig együtt van Nikolas azzal a csajjal. Azt hiszem el kell fogadnom, hogy boldog, és azt is, hogy nem velem. Kimentem a konyhába, elővettem egy papírt, és írni kezdtem egy dalszöveget.


* Roxy szemszöge *


Már 3 napja bent van a kórházban, de csak az első nap engedték, hogy végig bent lehessek vele. Most már nekem is be kell tartanom a látogatási időt ami összesen 3 óra. Mondhatom nagyon sok.. Három óra nagyon hamar elmegy, és mindez naponta.. A látogatási idő 16:00-19:00ig tart. Még csak 8 óra múlt pár perccel. Mikor lesz már négy óra? Addig lehet, hogy haza megyek egy kicsit, hátha történt olyan dolog, amit nem tudok. Mondjuk azt furcsálom, hogy nem írt nekem senki 3 napja. Kicsit bánt is, de lehet elfelejtkeztek róla. Ablakon keresztül elköszöntem Liamtől, dobtam neki egy puszit, és elindultam kifele a kórházból. Amikor kiértem, fogtam egy taxit.

Beszálltam, megmondtam a címet, és úton voltam haza. Körülbelül fél óra alatt haza is értem, de amikor benyitottam nem volt ott senki. Bementem a konyhába és olyat láttam amit nem kellett volna. Elly ült az egyik széken egy papírral és egy tollal a kezébe. Ez még nem is baj, de az ahogy kinézett.. Komolyan, mint egy depressziós. Kisírt szemekkel, és remegő kézzel.

- Elly te mit csináltál magaddal? - néztem rá könnyes szemekkel, és óvatosan odaléptem hozzá.

Ő csak szipogott, és az arcán folytak le a könnyek.

- Mondj már valamit! - odaültem mellé és remegett a hangom.
- Én már semmit nem fogok elérni az életben.. - mondott ennyit.
- Mondd már, hogy mi van. Ne kelljen mindent harapófogóval kihúznom belőled.
- Nikolas mutatott nekem egy lányt, hogy szerintem szép-e, mert neki nagyon tetszik, és örülne, ha összejönne vele. Mostanra szerintem már a barátnője. Nem aludtam egész éjszaka, csak sírtam. Úgy döntöttem, hogy írok egy dalszöveget, hátha egy kicsit eltereli a gondolataimat, de így még rosszabb. - mondata végén szipogott egyet, és letörölte a könnyeit.
- Értem. Figyelj! Egy pasi miatt nem szabad ennyire elhagynod magad! Senki nem érdemli meg, hogy kibukj miatta, főleg nem ennyire. Nem szeretném, ha miatta depresszióba esnél, és azt, hogy baj történjen. - megöleltem. - Tudom, hogy rossz, de ne veszítsd el a reményt. Tudod.. A legtöbb fiú-lány barátságból előbb-utóbb párkapcsolat lesz.
- Teljesen igazad van! - ölelt vissza, aztán felment felöltözni, és kicsit rendbe szedni magát.

Én kis idő múlva mentem csak utána megnézni, hogy mi van vele. Bár ne tettem volna.. Csak ott feküdt a földön..

- Elly, Elly! - ordítottam.