2. évad 1. rész

Sziasztok újra! Megérkezett a 2. évad! Remélem, hogy ezután is nézni fogjátok a blogot, és izgalmas lesz! Jó olvasást! x

... " -Elly, Elly! - ordítottam. " ...

Gyorsan odarohantam és letérdeltem mellé, és sírva könyörögtem.

- Elly mozdulj már meg! - ordítottam.

Futást hallottam, és lépteket közeledni, ezért hátra néztem, és megláttam a csajokat. Mindenki Elly körül volt, és sírtak. Könyörgöm.. Nem halt meg. Ugye?

- Hívjon valaki mentőt! - sírt Maite.
- Majd én. - szóltam remegő hanggal, és tárcsáztam a segélyhívót.

Azt mondták, hogy amilyen gyorsan csak tudnak jönnek, és mondták hogy hagyjam nyitva az ajtót. Lementem kinyitni, aztán futottam vissza, hátha felébredt már. Siessenek, mert lehet mire ideérnek túl késő lesz. Próbáltuk felébreszteni Ellyt, de hiába. Megnéztem a nyakát, volt pulzusa. Hála Istennek. Hallottam, ahogy becsapódik az ajtó, ezért odamentem a lépcsőhöz, hogy tudják merre kell jönni. Beértem velük a fürdőszobába, és kivitték. 

Mondtam, hogy megyünk a mentő autó után, mert tudni akarom, hogy mi van Ellyvel. Nagyon megrémiszt ez a dolog. Már ő is be kerül a kórházba..

Odaértünk a kórházhoz, és rohantunk a mentősök után. Én be akartam menni megnézni, hogy mit fognak csinálni Ellyvel a sürgősségin, de nem engedtek be. Én idegesen szót fogadtam, és távoztam a helyiségből. Nálam volt Elly telefonja, ami rezegni kezdett. Leültem a folyosón levő székek egyikére Maitéék mellé, és megnéztem a telefont. A kijelző Nikolas nevét mutatta. Ezt nem hiszem el. Képes megbántani, és hívogatja. Miatta került be ide a kórházba Elly.

- Vedd már fel, lehet hogy fontos. - szólt rám Liz szipogva.

Felvettem és beleszóltam.

- Szia. Roxy vagyok, Elly unokatesója. Elly nem tud a telefonhoz jönni. - elhadartam, aztán kinyomtam a telefont. Sajnálom, de most nagyon ideges vagyok rá, meg magamra is, hogy nem kísértem fel Ellyt, amikor felment készülődni. Megint rezgett a telefon, ezért felvettem és próbáltam kevésbé idegesen felvenni a telefont, hiszen mégis csak egy kórházban vagyunk.

- Várj, ne nyomd ki a telefont! - gyorsan beleszólt Nikolas.
- Jó, de mondd gyorsan, hogy mit szeretnél, mert nem érek rá.
- Mikor tudnék Ellyvel beszélni? - kérdezte.
- Amint beengednek hozzá a kórházba.
- Hogy mi? A kórházba? - kérdezte teli félelemmel a hangjában, és remegő hanggal.
- Igen.. A legközelebbi kórházban vagyunk, a második emeleten. - mondtam. Hirtelen eszembe sem jutott a kórház neve, annyi minden kavargott a fejemben.
- Odamegyek. - mondta, aztán már csak pittyegést hallottam a telefonból. Lerakta.

* Nico szemszöge *

Ezt nem hiszem el. Miért került a kórházba? Pedig amikor találkoztunk, akkor semmi baja nem volt. Gondolkozás közben magamra ráncigáltam a ruháim, közben hívtam egy taxit, mert ilyen idegesen nem hinném, hogy tudnék kocsit vezetni. Megérkezett a taxi, és azt hittem soha nem érünk oda. Amikor leparkolt odaadtam a kezébe a pénzt, és rohantam be. Második emelet. Liftezni se volt türelmem, inkább kettesével futottam fel a lépcső fokokon. Megláttam Roxyt és a többieket, és siettem oda hozzájuk.

- Na mi történt? - kérdeztem lihegve, de ez sem érdekelt.
- Otthon elájult, és próbáltuk felkelteni, de nem sok sikerrel. - mondta Liz, aztán szipogott.
- Úristen. - mondtam, aztán leültem, és dörzsöltem az arcom. Sóhajtottam egyet, és csak azt vettem észre, hogy könnycseppek folynak le az arcomon. 

Letöröltem a cseppeket, és amikor megláttam egy orvost, egyből odamentem hozzá.

- Elizabeth Petersonról tud valamit? 
- Igen, természetesen. Onnan jövök éppen. - mondta az orvos, nem túl bíztató fejjel.

Azt vettem észre, hogy körülöttem állnak Lottie-ék, és ők is hallgatják az orvos szavait.

- És mit tudott megállapítani?
- Sajnálom, de ...

Amikor kimondta azt, hogy sajnálom, azt hittem rám jön a sírógörcs.

- Ugye nem?! .. - mondta Liz.
- Nem, egyenlőre még nem kelt fel, de amint felkelt elvisszük pár vizsgálatra, és utána látogathatják, de ennél többet én sem tudok mondani.
- Köszönjük. - mondtam, aztán végignéztem, ahogy az orvos elhagyja a folyosót. 

Jöhet egy újabb hosszú várakozás.