2. évad 10. rész

... "Amikor megnéztem ki küldte a szívem egyre hevesebben kezdett el verni, és a pillangók is megjelentek a gyomromban." ...

Bruno volt. Megnyitottam és ez állt benne: 

Szia életem! Nagyon régen találkoztunk, és bármennyire is szerettem volna, eddig nem ment a munka miatt, de remélem megértesz. Viszont most itt az alkalom, hogy összehozzuk. Találkozzunk délután annál a padnál, ahol először ültünk a parkban. Remélem ott leszel, mert nekem nagyon hiányzol! xo - Bruno 

Miközben olvastam egész végig rázott a hideg, és annyit éreztem, hogy valami nedves folyik az arcomon. Ez a taxisnak is feltűnt, mert belenézett a visszapillantóba, és megszólalt. 

- Valami baj van, hölgyem? 

Szipogtam egyet, aztán válaszoltam neki. 

- Persze, minden rendben. - mosolyogtam rá. 

- Lehet, hogy ez nem tartozik rám, de akkor miért sír? 

Amikor megnéztem magam a telefonomban, rájöttem, hogy miért kérdezi. Sírtam. De nem a szomorúságtól, hanem éppen ellenkezőleg. Boldog vagyok, és szerelmes. Viszont lassan vissza kellett rázódnom a valós életbe, mert eléggé elgondolkoztam, a taxis meg kérdezett, és nem válaszoltam. 

- Ezek örömkönnyek. Szerelmes vagyok egy emberbe, és pont ő írt nekem üzenetet. - mosolyogtam, aztán amikor egyetértően rám nézett bólintott, én pedig elolvastam még egyszer az üzenetet, akkor megszólalt. 

- Megérkeztünk! 

- Rendben, köszönöm a fuvart. - kifizettem, és bementem a házba. 

- Megjöttem! - ordítottam el magam, aztán szépen sorban jött le mindenki a szobájából. 

- Ellynél voltál? - kérdezte Char, aki épp most jött ki a fürdőből, ugyanis még csak egy fehérneműben volt, és a törölköző rá volt tekerve a hajára. 

- Igen. Te dolgozni? 

- Aha, de megint elvoltunk Louissal. Tök jó vele dolgozni. - nevetett. 

- Elhiszem. 

- Mit mondott Elly? Mi volt az a fontos? - kérdezte Liz. 

- Bent volt nála Nikolas. Miután mi elmentünk a kórházból ő belógott Ellyhez, és elmondta neki, hogy szerelmes belé, de nem várta meg, hogy mondjon valamit neki Elly, hanem homlokon puszilta és elment. 

Mindenkinek egy határozott meglepődöttség volt az arcán, amit meg is értek, és csak egy bólogatással válaszoltak. Ránéztem az időre, és ledöbbentem. Hajnali fél kettő van, ezért szóltam a csajoknak. 

- Viszont én most megyek aludni, holnap én fogom a kaját csinálni. - mosolyogtam. 

- Rendben. - mondták a csajok. 

Megöleltem őket, aztán elmentem tusolni, és lefeküdtem aludni. Bár még gondolkoztam azon, hogy elég fura, hogy Roxy nincs itthon még mindig, de ha holnap se lesz itthon mire elmegyek Brunoval találkozni, akkor azt hiszem megejtek egy hívást, hogy mégis haza szándékozik látogatni egyáltalán, vagy valami.. 

* Elly szemszöge * 

Egész éjszaka gondolkoztam, és csak az a pár mondat járt a fejemben, amit Nikolas mondott nekem. Remélem azért délután be fog jönni hozzám.. Nem tudom mit csináljak.......Aztán eszembe jutott. Felhívom. Most. Odanyúltam a telefonomért, kikerestem a nevét a telefonkönyvben, aztán rányomtam arra, hogy: Hívás. Kicseng. Pár csengetés után felvette, és nem tűnt olyannak a hangja, mint aki éppen aludt volna. 

- Szia Elly. - mondta, és szerintem mosolygott. Valahogy így érzem, bár nem látom sajnos. 

- Szia. Figyelj. Gondolkoztam, és jó lenne, ha ma délután be tudnál jönni hozzám. 

- Rendben, mindenképpen bemegyek. És hogy vagy? Mit mondanak az orvosok? 

- Hát..hízókúrán vagyok most, ugyanis azt mondták, hogy nagyon sovány vagyok, így bent tartanak kicsit. Tömnek vitaminokkal, meg kajával. Jaa..és még azt mondták, hogy nagyon közel voltam az anorexiához..De pszt. Ezt csak te tudod. 

Pár másodpercig nem érkezett válasz, azt hittem kinyomta. 

- Itt vagy? - kérdeztem. 

- Igen, csak azon gondolkozom, hogy vajon erről is én tehetek-e.. - mondta bánattal teli hangon. 

- Dehogy is. Nem te tehetsz róla, meg másról sem. Ne hibáztasd magad. Jó? Az én hibám, hogy nem eszek normálisan... 

- Jó, nem hibáztatom magam, de akkor te se mondd azt, hogy a te hibád. 

- Oké. - picit nevettem. 

- Annyira jó hallani a hangod...És annyira hiányzol..Jó lenne most megölelni.. - mondta, és bevallom őszintén eléggé hirtelen értek ezek a dolgok, de jól estek nagyon, és miközben mondta, végig rázott a hideg. 

- Te is hiányzol nekem.. - mondtam, és bár pár könnycsepp kiszaladt a szememből, hála istennek a hangomon nem lehetett hallani. 

- Most viszont leteszem, akkor majd délután találkozunk, és beszélünk. Szia. - köszöntem el tőle, még mielőtt valami észrevehető jele lenne annak, hogy picit pityeregtem. 

- Rendben. Csók. - köszönt el ő is, aztán kinyomtam. 

Bárcsak már délután lenne, és végre láthatnám..

Ekkor meghallottam, hogy bejön valaki, és idegesen odaszóltam.

- Ki van itt?

Ő csak nevetett, és ebből már tudtam...Elkezdtem sírni, mert tudtam jól, hogy nem tudok semmit sem csinálni.

- Ne bánts... - szóltam sírva, de ennek már nem volt semmi értelme.

DÍJ!! :D

Sziasztok! Egyenlőre még nem résszel, de vagy ma, vagy kedden kiteszem! :) Egyszerűen meg szeretném köszönni a díjat! Nem is hinnétek el, hogy mennyit jelent ez nekem.. Olyan boldog vagyok most.. Igaz, hogy nagyon sokat kellett várnom, de kaptam díjat a blogomraaa! :D Nem is húzom tovább.. :)

UI: Köszönöm szépen Lola Csokinak, aki aktív olvasója a blogomnak, és nagyon sokat köszönhetek neki, például azt is, hogy miatta nem hagyom abba a blogom írását! :) ♥

Szabályok:

- Tedd ki, hogy kitől van a díj! (✔)

- Írj magadról 11 dolgot!

- Válaszolj 11 kérdésre!

- Küldd tovább 11 embernek!

11 dolog magamról:

- Imádok énekelni.
- Zöldes barna a szemem, és barna az eredeti hajam.
- Festeni szoktam a hajam.
- Jobban érzem magam, ha ki vagyok sminkelve.
- Szeretnék egyszer (vagy többször) kijutni Londonba!
- Szeretnék híres énekesnő lenni, és sikereket elérni.
- Kedvenc énekesem: Takács Nikolas
- Kedvenc bandám: One Direction
- Angolt tanulok, és szeretem is tanulni.
- Azt mondják emberek, hogy ha velem vannak, akkor nem lehet mellettem szomorkodni. :D
- Utálom a kétszínű embereket.

Kérdéseim:

1. Mi a kedvenc színed? kék

2. Hány emberben bízol meg igazán? 7-8

3. Ha egyedül maradnál egy üveg nutellával mit csinálnál? hát persze, hogy megenném :D

4. Milyen nyelven tudsz/tanulsz? angol

5. Mit sportolsz? sajna semmit :/

6. Olvasol-e más blogod? igen olvasok :D

7. Jártál már külföldön? nem, de nagyon szeretnék :)

8. Mennyi ideig tudod visszatartani a lélegzeted? had ne kelljen megcsinálnom.. :D amúgy szerintem fél perc megy.

9. Melyik a kedvenc filmed/sorozatod? kedvencem nincsen, de a zenés filmeket imádom! :)

10. Ha rajtad múlna melyik sztár lenne az osztálytársad? (kortól függetlenül) Takács Nikolas

11. Szereted a misztikus dolgokat? nem nagyon vagyok oda érte.

Akiknek tovább küldöm: 

1. L.T.P.~ 

2. Andi Szabó

3. Becca Jasmine

4. Réka Madarász

5. Zsófii

6. Brigitta Pósa

7. Lantosi Roxána (akinek bár nincs közzétéve a blogja, de nekem rendszeresen elküldi, és én nagyon imádom! ♥)

Sajnos nem lett meg a 11 ember, de sajnos ennyi blogot én sem olvasok.. :/ Így is vannak emberek, akik ugyan azon a blogon írók, és én külön szedtem :)

Szóval még egyszer KÖSZÖNÖM! Remélem továbbra is olvasni fogtok! :) Imádlak Titeket! ♥ x

2. évad 9. rész

... "Rámosolyogtam, aztán elindultam befelé. " ...

Hazaúton gondolkoztam, és eldöntöttem, hogy beszélni fogok Anyuval, mert nem szeretnék vele haragban lenni. Odaértem a házam elé, és mentem befelé. Benyitottam, és nem volt mozgás, meg sötét is volt, szóval úgy gondoltam, inkább holnap beszélek Anyával. Elmentem letusolni, aztán felvettem egy alsógatyát és bementem a szobámba. Kis idő múlva kopogtattak az ajtómon, ezért kinyitottam és Anyum volt ott. Végre, legalább tudok vele beszélni. 

- Gyere be! - mondtam, aztán bementünk és leültünk az ágyamra. 

- Azt hittem, hogy ezek után haza sem fogsz jönni fiam. 

- Hát mégis itt vagyok. Igazából szeretnék bocsánatot kérni azért, amiért úgy beszéltem veled délután. 

- Én nem haragszom, nem is lenne okom rá, mivel nekem kéne bocsánatot kérnem. Én hazudtam neked, de Louis nekem sosem mondta el, hogy csak téged akar védeni. Én azt hittem, hogy miatta voltál olyan, amilyen. - elkezdett könnyezni. 

A legrosszabb érzés az, amikor a szüleidet látod sírni. Összeszorult a gyomrom, de nem tudtam mondani semmit. Hirtelen megöleltem, és szorítottam, mintha majdnem elveszítettem volna. 

- Szeretlek fiam! - mondta, miközben könnyei áztatták a bőrömet. 

- Én is szeretlek Anya! Pár percig még öleltük egymást aztán mosolyogva rám nézett. 

- Ki volt az a csinos lány itt veled délután? 

Elkezdtem mosolyogni, aztán belekezdtem az elejébe. 

- Ő Liza, egy buliban ismerkedtünk meg úgy, hogy neki mentem és majdnem elesett, én pedig meghívtam egy italra, aztán telefonszámot cseréltünk. Voltunk már kétszer randizni, és én..én..szerelmes vagyok. - mosolyogtam, és kicsit zavarban voltam. 

- Ennek nagyon örülök, remélem együtt lesztek majd sokáig, mert szerintem nagyon összeilletek. 

- Köszi Anya! - mondtam, aztán megöleltem. 

Ásítottam egyet, és törölgettem a szemem, mire Anya egyből mondta, hogy itt hagy, had tudjak aludni, mert látja rajtam, hogy fáradt vagyok. Mondtam neki, hogy maradhat nyugodtan, de ő ragaszkodott ahhoz, hogy kimegy, így nem ellenkeztem többet. Miután kiment elfeküdtem az ágyon, és pár perc múlva már el is aludtam. 

* Maite szemszöge * 

Bementem Ellyhez a kórházba, mivel írta, hogy mindenképp menjünk be, de most csak én értem rá. Roxy most Liammel van elfoglalva, mivel ma engedték ki a kórházból, és most minden idejét nála tölti, ami érthető.

Amikor beértem, köszöntem neki, aztán ő ezt egy öleléssel viszonozta. 

- Na jobban vagy? - kérdeztem tőle félve, mivel az orvos azt mondta, hogy csak egy napig kell bent maradnia a kórházban, de ez már a harmadik napja itt bent. 

- Mondhatjuk igen. Mivel sokat panaszkodtam idebent, hogy hányingerem van, így kivizsgáltak még egyszer, és ha lehet így mondani, akkor most éppen hizlalnak, és mindenféle vitaminnal tömnek. - nevetett mondata végén. 

- Értem..és azt nem mondták, hogy még meddig tartanak bent a kórházban? 

- Hát..elvileg holnap mehetek haza, de ez csak attól függ, hogy mennyire leszek jobban. 

- Remélem minden rendben lesz! 

- Én is. Aztán eszembe jutott a legfontosabb dolog, ami miatt gyorsan bejöttem a kórházba meglátogatni. 

- Amúgy miért írtad az sms-t, hogy mindenképp jöjjünk be, mert valamit el akarsz mesélni? - kíváncsiskodtam. 

- Tegnap este bejött hozzám Nikolas.. - sóhajtott, de még mielőtt folytatni tudta volna, közbevágtam. 

- Hogy jutott be? 

- Amikor elmentetek megvárta amíg nem lesz senki a folyosón, és bejött. Gondolhatod..Nagyban alszok, erre csak annyit veszek észre, hogy valaki leül mellém. Nagyon megijedtem, tisztára, mint egy horror filmben.

Itt elnevettem magam, bár el tudom képzelni mennyire ijesztő lehetett.. Nem lettem volna a helyében. 

- Igen?! .. És utána? 

- Utána mondta, hogy el kéne mondania valamit. Mondtam neki, hogy nyugodtan elmondhat nekem bármit, hiszen barátok vagyunk, erre mondta, hogy éppen ez a baj, hogy ő nem úgy tekint rám, mint egy barátra, hanem szerelmes belém, és hülye volt, hogy még nekem mondta, hogy randizni megy egy csajjal. De figyelj, most jön a legjobb.. Még mondta, hogy egyenlőre ne válaszoljak semmit, csak gondoljam végig, aztán adott egy puszit a homlokomra, és kiment. Pedig én már tudtam a választ.. - sóhajtott. 

- Wow. Nem gondoltam volna.. De azért örülök neki, hogy végre belátta a dolgokat, és elmondta neked az érzéseit. - mosolyogtam. 

- Hát még én.. - nevetett, aztán megölelt. 

Én elköszöntem tőle, mert sietnem kellett haza, mivel holnap rajtam lesz a sor főzés terén, és korán kell kelnem. Így is már amikor ránéztem az órámra ledöbbentem, hiszen elmúlt már éjfél. Csoda, hogy ilyenkor beengedtek meglátogatni Ellyt. Mentem kifele, és kaptam egy üzenetet. Amikor megnéztem ki küldte a szívem egyre hevesebben kezdett el verni, és a pillangók is megjelentek a gyomromban.

Sziasztok! Bocsi, megint csúsztam a résszel, de remélem megint olvasni fogjátok! :) A szereplők részben megváltoznak, ezért új trailert fogok csinálni! Remélem tetszeni fog az is, és megfogjátok nézni! :) Nem tudom egyenlőre, hogy mikor, de azon vagyok, hogy mindenképpen megcsináljam valamikor! Jó olvasást! x

... "Ölelés után Louis vissza ment a lakásba, mi meg elindultunk sétálni." ...

- Tényleg énekes szeretnél lenni? - nézett rám felcsillanó szemekkel.
- Ömm..hát..igen. Miért? - néztem rá.
- Nem tudom. Furcsa. Én is énekes szeretnék lenni..egyszer. Talán sikerül valamikor. - lehajtotta a fejét.
- Biztosan sikerülni fog. Viszont lenne most egy ajánlatom! - ránéztem sejtelmesen.
- És mi lenne az? - lepődött meg.
- Gyere! Majd ha odaértünk ahova megyünk, elmondok mindent. - nevettem, megfogtam a kezét és elkezdtünk futni.

Elvittem hozzám a garázsba, ugyanis ott énekeltünk régen Louissal.

- Most már elmondod miért jöttünk ide? - mosolygott.
- Persze. Énekelek neked, elmondod a véleményed, utána ugyanez csak fordítva.
- Hogy mi? Én énekeljek neked? - lepődött meg.
- Igen. Kíváncsi vagyok milyen a hangod.

Sóhajtott egyet, aztán nagy nehezen beleegyezett. Én elkezdtem azt a dalt, amit Louissal együtt írtunk. A zenét betettem a CD lejátszóba, és elkezdtem énekelni.

http://www.youtube.com/watch?v=1hTOAo_bfeg

Az egész dal alatt Liza szemeibe néztem, és neki énekeltem. Egész végig könnyes volt a szeme, és amikor vége lett, akkor megtapsolt.

- Na milyen volt? - kérdeztem tőle, miközben megöleltem.
- Nagyon jó, egyszerűen.. tökéletes. - szipogott aztán nevetett.
- Köszi. Most viszont te jössz. - amikor kimondtam, egyből lefagyott az arcáról a mosoly.

Mivel nem tudtam előre, hogy jönni fog, meg hogy milyen dallal készül, ezért elkérte a gitárt a székről, és belekezdett a dalba.

http://www.youtube.com/watch?v=vKjLQpWYBTc

Végig csodáltam. Olyan a hangja, mint egy angyalnak. Vagy csak túlságosan szeretem, és azért gondolom ezeket? Nem hinném. Úgy tökéletes ahogy van. Az egész dal alatt rázott a hideg, és amikor vége lett, Liz vissza rakta a helyére a gitárt, azután rám nézett. Én nem tudtam szóhoz jutni, de muszáj volt, ugyanis megszólalt a gyönyörű hangján.

- Ennyire rossz volt? - kérdezte kétségbeesetten.
- Nem, dehogy. Pont az ellenkezője. Eszméletlen jó volt, végig libabőrös voltam. Nagyon jó hangod van. - mosolyogtam rá, aztán adtam a szájára egy puszit, amitől teljesen elvörösödött, és inkább elbújt a mellkasomnál. Én ezt egy nevetéssel díjaztam, de az meg még rátett egy lapáttal, hogy ahogy én nevettem, úgy a mellkasom remegett, és ugyanígy a feje is. Nem kellett sokáig egyedül nevetnem, mert ő is elkezdett. Amikor kicsit lenyugodtunk, hallottuk, hogy valaki bejön. Anya volt az. Most kiderítek mindent. Az arcom elkomolyodott, és csak odabiccentettem a fejemmel köszönés képpen.

- Valami baj van fiam? - jött egyre közelebb, közbe Lizát is nagyon nézte.
- Igen, baj van anya. Miért kellett hazudnod nekem arról, hogy Louis soha többet nem akar engem látni? Képzeld, ma találkoztam vele, és ő meg azt mondta, hogy azt mondtad neki, hogy én meghaltam. Hogy tudtál ilyet mondani? - zúdítottam rá mindent.
- Sajnálom, de nem tehettem mást. Az a fiú minden rosszba belekevert téged, és rossz hatással volt rád. Valahogy el kellett szakítanom titeket egymástól.
- Képzeld, hogy nem Louis tehetett azokról a dolgokról, amiket régebben csináltam. Azért mondta, hogy ő volt, mert meg akart engem védeni. De nem is azért jöttem haza, hogy itt is maradjak. Ha nem haragszol, most megyek, mert éppen randizok ezzel a csodálatos lánnyal itt mellettem. Mellesleg Lizának hívják, ha érdekel. - nem vártam meg a válaszát, megfogtam Liz kezét, és kiviharoztunk a garázsból, és a telekről is. Rosszul éreztem magam, hogy Lizának ezt végig kellett hallgatnia, és láttam is rajta, hogy eléggé kellemetlenül érezte magát.
- Sajnálom, hogy előtted veszekedtem Anyával. - néztem rá megbánóan.
- Nem haragszom, de tudod, mégis csak az édesanyád. Nem haragudhatsz rá, még ha elég súlyos hibát is követett el. Ő nem tudhatta, hogy Louis csak védeni akart, és szerintem én is, és te is ugyanezt tetted volna, ha a te gyerekedről lett volna szó. - mondta ki őszintén a véleményét.
- Igen, igazad van, de én nem tudnám azt hazudni a fiamról, hogy meghalt. - sóhajtottam. - Igazából ez esett a legrosszabbul.
- Tudom. - mondta, és szorosan megölelt.
- Sajnálom, hogy elrontottam a randinkat.
- Dehogy rontottad el! Nekem az a fontos, hogy veled lehessek. - mondta, és miután elengedtem láttam rajta, hogy eléggé zavarba jött a saját mondata miatt. Óvatosan odamentem közel hozzá, és egyre jobban közelítettem a szájához, közben figyeltem a reakcióját. Becsukta a szemét, és gyorsabban kezdte el venni a levegőt, úgyhogy megfogtam az arcát, és megcsókoltam.

Csók után megfogtam a kezét, és elindultunk hozzá, mivel már eléggé sötét volt. Az utat még végig hülyéskedtük, aztán amikor odaértünk adtam neki egy szájra puszit.

- Jóéjt! - mondtam.
- Neked is, és köszönöm ezt a fantasztikus napot neked! - mosolygott, közben csavargatta a haját.
- Nincs mit megköszönnöd. Szeretlek. - véletlen kicsúszott a számon.
- Ömm..hát.. - vörösödött el teljesen. - Én is.

Rámosolyogtam, aztán elindultam befele.

2. évad 7. rész

Sziasztok! Újra itt. :) Remélem tetszik a blog új kinézete, mert elég sokáig tartott megcsinálni, és remélem ez már nem unalmas. Bevallom, nekem tetszik...Jobban, mint az előző! Kérném a véleményeket, hogy kinek hogyan tetszik most! :) Jó olvasást! x

... "- Ő az. - szipogott, és rám nézett." ...

- De.. De azt még is hogyan? - kérdeztem, bár nem vártam rá választ.
- Nem tudom, de itt az ideje, hogy kiderítsük. - letörölte a könnyeit az arcáról, és felállt a fürdőkádról.
- Gyere el velem! Megkérdezzük tőle együtt. - vetettem fel az ötletet.
- Biztos vagy benne, hogy ott kell lennem?
- Igen, legalább újra láthatod őt! Nyugi, menni fog minden. - mosolyogtam, és megsimogattam a vállát.

A beszélgetésünket a telefonom zavarta meg. Harry hívott.

- Harry az.
- Hangosítsd ki légyszi. - mondta.

Felvettem a telefont, és kihangosítottam.

- Szia! - köszöntem bele a telefonba.
- Szia drága. Mikor jössz ki? Már itt vagyok a házatok előtt. - a hangja nagyon boldog volt.
- Körülbelül 5 perc és megyek.
- Rendben. Csók. Szia. - és letette.

Ránéztem Louisra, aki idegességében törtelte az ujjait.

- Na készen állsz? Mehetünk?
- Igen. Azt hiszem.

Mentünk kifele, de párszor Louis megállt, mert nem volt biztos benne, hogy jó ötlet neki is jönnie.

* Harry szemszöge* 

Nagyon vártam már, hogy Lisa kijöjjön, és hogy végre láthassam. Ám amikor kijött, jött vele valaki. Valaki? Hiszen ez a valaki Louis Tomlinson a volt legjobb haverom. De várjunk.. Ő mit keres itt?

Már csak annyit vettem észre, hogy megölelt. De miért? Hiszen a szüleim azt mondták, hogy nem akart már a barátom lenni, és hogy azt üzeni nekem, hogy hagyjam békén. Most akkor mi is van?

Furcsa volt, hogy ennyire megölelt, de azért picit visszaöleltem én is, mert bevallom hiányzott nekem. De ő sírt is. Azaz szerintem, mert elég sűrűn szipogott miközben ölelt.

- Nagyon hiányoztál. - mondta, miközben elengedett és letörölte a könnyeit.
- Te is, de nem értelek. Nem te akartad azt, hogy hagyjalak békén? Anyáék ezt mondták nekem.
- Én soha nem mondtam ilyet! Nekem meg azt mondták, hogy... Te.. meghaltál. - sóhajtott egyet.
- Ezt tényleg nem értem. A szüleim akkor el akartak minket választani.. De miért?
- Azt hiszem van egy ötletem. - kezdett bele a mesélésbe, miközben Lisat átöleltem. - Mindig magamra vállaltam azokat a dolgokat amikbe nem kellett volna bele keveredned. Hadd ne kelljen most felsorolnom..De egy enyhébb verzió a piálás.
- Komolyan magadra vállaltál mindent? - döbbentem le.
- Igen. Nem akartam, hogy téged szídjanak le otthon. - mosolygott halványan.
- Hogy én mennyire köszönöm.. - néztem rá könnyes szemekkel.
- Ez természetes, barátoknak bármit! - nevetett, és megveregette a vállam.
- A közös terv még mindig áll, ugye? - mosolyogtam.
- Hát persze, nem felejtettem el. Viszont most megyek, magatokra hagylak, végülis randizni mentek, én nem kellek oda. Majd mi is lebeszélünk egy találkozót, aztán akkor kibeszélünk magunkból mindent. - nevetett. - A számom még mindig ugyanaz, mint régen, úgyhogy bármikor elérsz.
- Rendben. Örülök, hogy összefutottunk. - öleltem meg még egyszer.

Ölelés után Louis vissza ment a lakásba, mi meg elindultunk sétálni.

Elérkezett az az idő, amikor a blogom trailer-jét sikerült feltennem ide, amikor sikerült rá időt fordítani! Remélem tetszik nektek, és kis bejutást kaptok a blogom folytatásába! :) Remélem ezek után is olvasni fogtok, és tetszeni fognak a következő részek!

2. évad 6. rész

... "Harrytől jött egy üzenetem." ...

Leírta, hogy találkoznunk kéne, mert már régen láttuk egymást. Persze, hogy igent mondtam, úgyhogy elkezdtem készülődni. Mivel most nem volt kedvem egybe részes szoknyát felvenni, ezért rövidgatyánál maradtam.

Miközben rohantam a fürdőbe Louis leállított.

- Csak nem bepasiztál? - kacsintott és huncúton vigyorgott.
- Haha. Vicces. El fogok késni! - mondtam kissé idegesen.

Azért sem engedett, inkább elkezdett bökdösni.

- Na addig nem hagylak amíg el nem mondod hova mész.

Sóhajtottam, mert beláttam, hogy tényleg nem fog békén hagyni.

- Pasizni. Na most már készülődhetek tovább?
- Igen. - kajánul vigyorgott.

Bementem a fürdőszobába sminkelni, de nem telt el pár perc és Lou megint ott volt mellettem.

- Most mit szeretnél tudni? - néztem rá unottan a tükörből.
- Azt, hogy mi a neve. - nevetett.
- Harry Styles. Miért? 
- Harry Styles? - kérdezett vissza meglepődötten.
- Igen, de miért ilyen furcsa?
- Ááá semmi. - mondta feszülten.
- Te titkolsz előlem valamit.
- Én? Dehogy is.
- De igen. Mondd el, honnan ismered.
- Rendben. - sóhajtott, leült a kád szélére és mesélésbe kezdett. - Harryt kiskorom óta ismertem. Iskolába is mindig együtt lógtunk, meg amikor tehettük akkor is. Egyik nap nem jött be a suliba, és azután se meg azután se. Szülei nem nagyon csíptek engem, mert mindig amikor bajba keveredett Harry a szüleinek azt hazudtam, hogy én vittem bele mindenbe, csak hogy ne Harry kapjon érte. Szóval nagyjából már egy hete nem jött suliba, amikor aggódni kezdtem érte, és a suliba se tudott senki semmit. Felhívtam Harry anyukáját, hogy miért nem jön suliba Harry már egy hete, mire azt mondták nekem, hogy meghalt, és hogy én tehetek róla.. Akkor összedőlt bennem minden, mert ő volt a legjobb haverom, meg is fogadtuk, hogy ha elvégezzük a sulit, mindent megteszünk azért, hogy énekesek lehessünk. Egy bandában. - sóhajtott egyet, aztán folytatta. - De lehet nem is ugyanarról az emberről beszélünk.

Engem ez nagyon lesokkolt. Mennyire aranyos már Louistól, hogy védte Harryt, viszont őt hibáztatták a halála miatt.

- Sajnálom, ez igazán fájdalmas történet. - öleltem meg, mert szegény a könnyeivel küszködött.
- Köszönöm. És tudnál róla mesélni, hogy hogy néz ki, vagy esetleg egy képet mutatni róla? - kérdezte.
- Azt hiszem van egy kép a telefonomban. - kerestem közben. - Á meg is van. Ez akkor készült, amikor egyszer együtt sétáltunk. - megnyitottam a képet, és megmutattam neki.

Csak szorongatta a telefonom, és a cseppek folytak le az arcán.

- Ő az. - szipogott, és rám nézett.

2. évad 5. rész

Sajnálom, hogy megint eddig nem hoztam részt, de nem volt túl sok időm, a suliba is elég rosszul tanultam, meg nagyon új részeket se tudtam írni egészen múlt hétig, mert írtam egy részt, szóval már nagyjából előrébb vagyok. :) Már nem fogom kiírni, hogy mikor hozom a következő részt, mert nem tudom betartani :( De megpróbálok 3-4 naponta kitenni részt :) Vagy legalább egy héten egyszer. Remélem, hogy azért még olvassátok :) x

... "Be fogok menni hozzá." ...

Így is lett. Amint a csajok, és Louis (mert idő közben ő is megérkezett) elköszöntek tőlem, én már tervezgettem is, hogy hogyan fogok bejutni Ellyhez. Igaz, Lizáékat nem volt könnyű lerázni, mert kérdezősködtek, hogy én nem-e megyek, de egy "Én is mindjárt megyek" -el megoldottam. Körülnéztem, és nem voltak emberek egyenlőre, ezért gyorsan belopóztam a kórterembe. Végignéztem Ellyn, ahogyan alszik..Még így is csodálatosan nézett ki. Nem akartam felkelteni, mert olyan aranyosan aludt, de leültem az ágyra, ami a leülésem közben elkezdett nyikorogni, így felébredt.

- Ki az? Ki van itt? - kérdezte ijedten.
- Én vagyok.. - sóhajtottam, és lehajtottam a fejem, bár nem látta mivel sötét volt a szobában.
- Nikolas? Hogy kerülsz te ide?
- Igen én. Bejöttem, mert látni szerettelek volna, és elmondani valamit. - az utolsó két szónál a hangom megremegett. Féltem, mit fog mondani.
- De hogy jutottál be, amikor most már látogatási idő sincs? - ekkor mocorgást éreztem, és amikor felkapcsolta a kisvillanyt megértettem mi volt az a mozgás. Felült, és úgy nézett engem.
- Megvártam, hogy ne legyen a folyosón senki, és belopóztam.

Ekkor egy halvány mosoly jelent meg az arcán, és csak nézett. Láttam, hogy valami bántja, azaz sejtem, hogy mi lehet az, de még mielőtt ki tudtam volna nyitni a számat megszólalt.

- Mi volt az, amit mondani szerettél volna?
- Hát igazából...én.. - nem tudtam, hogyan kezdjek bele, csak dadogtam.
- Mondd nyugodtan, tudod, hogy rám számíthatsz és bármit elmondhatsz. Hiszen barátok vagyunk, nem? - mondta, és letörölte a könnyeit.

- Éppen ez a baj, hogy én nem úgy tekintek rád, mint egy barátra, és hülye voltam, hogy eddig nem vettelek észre, pedig itt voltál előttem. És én meg neked mondtam el, hogy tetszik egy lány. - a fejemhez csaptam, de folytattam mielőtt meg tudott volna szólalni. - Először is még nem szeretném, hogy mondj bármit, gondolj mindent végig. Másodszor pedig nagyon sajnálom, remélem meg tudsz nekem bocsájtani. Azt hiszem kezdek beléd szeretni. - adtam egy puszit a homlokára, és kimentem a szobából és az épületből is. Nem volt kedvem taxira várni, ezért úgy döntöttem, hogy sétálni fogok. Az úton nem volt semmi élet, csak a lámpák világítottak. Az utam hazáig fél óra alatt megvolt. Bementem, üdvözöltem a kutyámat, adtam neki enni.

Mivel nagyon semmihez nem volt kedvem, ezért leültem a földre, de nem sokáig voltam egyedül, mivel a kutyám, Quincy oda jött mellém, és az ölembe ugrott.

* Liza szemszöge *

Amikor hazaértünk, felajánlottam a többieknek, hogy csinálok valami sütit, ami hamar megvan. Persze beleegyeztek, bár kicsit hülyének is néztek, hogy este 11-kor sütit készíteni van kedvem. Louis már haza akart menni, de mondtuk neki, hogy most úgy is sütit csinálok, meg már amúgy is késő van, legalább holnapig maradjon. Beleegyezett, és amikor a konyhában voltam bejött, és megkérdezte, hogy ne segítsen-e. Elfogadtam. Mivel körülbelül fél óra alatt készen lettünk volna, ezért Louis úgy gondolta, hogy belefér még egy kis hülyéskedés, ezért lett abból egy óra is. Egy sütés nélküli sportszeletet csináltunk, ami hamar el is fogyott. Már megérte készíteni. Idő közben Maite telefonjára érkezett Ellytől egy üzenet, hogy holnap mindenképpen menjünk be hozzá, mert sok mesélni valója van, ami miatt nem tud aludni. Holnap már őt is kiengedik a kórházból, Liamet meg két nap múlva, szóval Roxy is már higgadtabb, mint eddig. Süti evés után mindenki elvonult a szobájába. Én is ezt tettem, csak először elmentem letusolni, mielőtt még valaki beelőz. Tusolás után befeküdtem az ágyamba, és megnéztem a telefonomat, hátha hiányoztam valakinek. Kellemes meglepetésben volt részem, ugyanis Harrytől jött egy üzenetem.