2. évad 9. rész

... "Rámosolyogtam, aztán elindultam befelé. " ...

Hazaúton gondolkoztam, és eldöntöttem, hogy beszélni fogok Anyuval, mert nem szeretnék vele haragban lenni. Odaértem a házam elé, és mentem befelé. Benyitottam, és nem volt mozgás, meg sötét is volt, szóval úgy gondoltam, inkább holnap beszélek Anyával. Elmentem letusolni, aztán felvettem egy alsógatyát és bementem a szobámba. Kis idő múlva kopogtattak az ajtómon, ezért kinyitottam és Anyum volt ott. Végre, legalább tudok vele beszélni. 

- Gyere be! - mondtam, aztán bementünk és leültünk az ágyamra. 

- Azt hittem, hogy ezek után haza sem fogsz jönni fiam. 

- Hát mégis itt vagyok. Igazából szeretnék bocsánatot kérni azért, amiért úgy beszéltem veled délután. 

- Én nem haragszom, nem is lenne okom rá, mivel nekem kéne bocsánatot kérnem. Én hazudtam neked, de Louis nekem sosem mondta el, hogy csak téged akar védeni. Én azt hittem, hogy miatta voltál olyan, amilyen. - elkezdett könnyezni. 

A legrosszabb érzés az, amikor a szüleidet látod sírni. Összeszorult a gyomrom, de nem tudtam mondani semmit. Hirtelen megöleltem, és szorítottam, mintha majdnem elveszítettem volna. 

- Szeretlek fiam! - mondta, miközben könnyei áztatták a bőrömet. 

- Én is szeretlek Anya! Pár percig még öleltük egymást aztán mosolyogva rám nézett. 

- Ki volt az a csinos lány itt veled délután? 

Elkezdtem mosolyogni, aztán belekezdtem az elejébe. 

- Ő Liza, egy buliban ismerkedtünk meg úgy, hogy neki mentem és majdnem elesett, én pedig meghívtam egy italra, aztán telefonszámot cseréltünk. Voltunk már kétszer randizni, és én..én..szerelmes vagyok. - mosolyogtam, és kicsit zavarban voltam. 

- Ennek nagyon örülök, remélem együtt lesztek majd sokáig, mert szerintem nagyon összeilletek. 

- Köszi Anya! - mondtam, aztán megöleltem. 

Ásítottam egyet, és törölgettem a szemem, mire Anya egyből mondta, hogy itt hagy, had tudjak aludni, mert látja rajtam, hogy fáradt vagyok. Mondtam neki, hogy maradhat nyugodtan, de ő ragaszkodott ahhoz, hogy kimegy, így nem ellenkeztem többet. Miután kiment elfeküdtem az ágyon, és pár perc múlva már el is aludtam. 

* Maite szemszöge * 

Bementem Ellyhez a kórházba, mivel írta, hogy mindenképp menjünk be, de most csak én értem rá. Roxy most Liammel van elfoglalva, mivel ma engedték ki a kórházból, és most minden idejét nála tölti, ami érthető.

Amikor beértem, köszöntem neki, aztán ő ezt egy öleléssel viszonozta. 

- Na jobban vagy? - kérdeztem tőle félve, mivel az orvos azt mondta, hogy csak egy napig kell bent maradnia a kórházban, de ez már a harmadik napja itt bent. 

- Mondhatjuk igen. Mivel sokat panaszkodtam idebent, hogy hányingerem van, így kivizsgáltak még egyszer, és ha lehet így mondani, akkor most éppen hizlalnak, és mindenféle vitaminnal tömnek. - nevetett mondata végén. 

- Értem..és azt nem mondták, hogy még meddig tartanak bent a kórházban? 

- Hát..elvileg holnap mehetek haza, de ez csak attól függ, hogy mennyire leszek jobban. 

- Remélem minden rendben lesz! 

- Én is. Aztán eszembe jutott a legfontosabb dolog, ami miatt gyorsan bejöttem a kórházba meglátogatni. 

- Amúgy miért írtad az sms-t, hogy mindenképp jöjjünk be, mert valamit el akarsz mesélni? - kíváncsiskodtam. 

- Tegnap este bejött hozzám Nikolas.. - sóhajtott, de még mielőtt folytatni tudta volna, közbevágtam. 

- Hogy jutott be? 

- Amikor elmentetek megvárta amíg nem lesz senki a folyosón, és bejött. Gondolhatod..Nagyban alszok, erre csak annyit veszek észre, hogy valaki leül mellém. Nagyon megijedtem, tisztára, mint egy horror filmben.

Itt elnevettem magam, bár el tudom képzelni mennyire ijesztő lehetett.. Nem lettem volna a helyében. 

- Igen?! .. És utána? 

- Utána mondta, hogy el kéne mondania valamit. Mondtam neki, hogy nyugodtan elmondhat nekem bármit, hiszen barátok vagyunk, erre mondta, hogy éppen ez a baj, hogy ő nem úgy tekint rám, mint egy barátra, hanem szerelmes belém, és hülye volt, hogy még nekem mondta, hogy randizni megy egy csajjal. De figyelj, most jön a legjobb.. Még mondta, hogy egyenlőre ne válaszoljak semmit, csak gondoljam végig, aztán adott egy puszit a homlokomra, és kiment. Pedig én már tudtam a választ.. - sóhajtott. 

- Wow. Nem gondoltam volna.. De azért örülök neki, hogy végre belátta a dolgokat, és elmondta neked az érzéseit. - mosolyogtam. 

- Hát még én.. - nevetett, aztán megölelt. 

Én elköszöntem tőle, mert sietnem kellett haza, mivel holnap rajtam lesz a sor főzés terén, és korán kell kelnem. Így is már amikor ránéztem az órámra ledöbbentem, hiszen elmúlt már éjfél. Csoda, hogy ilyenkor beengedtek meglátogatni Ellyt. Mentem kifele, és kaptam egy üzenetet. Amikor megnéztem ki küldte a szívem egyre hevesebben kezdett el verni, és a pillangók is megjelentek a gyomromban.