2. évad 6. rész

... "Harrytől jött egy üzenetem." ...

Leírta, hogy találkoznunk kéne, mert már régen láttuk egymást. Persze, hogy igent mondtam, úgyhogy elkezdtem készülődni. Mivel most nem volt kedvem egybe részes szoknyát felvenni, ezért rövidgatyánál maradtam.

Miközben rohantam a fürdőbe Louis leállított.

- Csak nem bepasiztál? - kacsintott és huncúton vigyorgott.
- Haha. Vicces. El fogok késni! - mondtam kissé idegesen.

Azért sem engedett, inkább elkezdett bökdösni.

- Na addig nem hagylak amíg el nem mondod hova mész.

Sóhajtottam, mert beláttam, hogy tényleg nem fog békén hagyni.

- Pasizni. Na most már készülődhetek tovább?
- Igen. - kajánul vigyorgott.

Bementem a fürdőszobába sminkelni, de nem telt el pár perc és Lou megint ott volt mellettem.

- Most mit szeretnél tudni? - néztem rá unottan a tükörből.
- Azt, hogy mi a neve. - nevetett.
- Harry Styles. Miért? 
- Harry Styles? - kérdezett vissza meglepődötten.
- Igen, de miért ilyen furcsa?
- Ááá semmi. - mondta feszülten.
- Te titkolsz előlem valamit.
- Én? Dehogy is.
- De igen. Mondd el, honnan ismered.
- Rendben. - sóhajtott, leült a kád szélére és mesélésbe kezdett. - Harryt kiskorom óta ismertem. Iskolába is mindig együtt lógtunk, meg amikor tehettük akkor is. Egyik nap nem jött be a suliba, és azután se meg azután se. Szülei nem nagyon csíptek engem, mert mindig amikor bajba keveredett Harry a szüleinek azt hazudtam, hogy én vittem bele mindenbe, csak hogy ne Harry kapjon érte. Szóval nagyjából már egy hete nem jött suliba, amikor aggódni kezdtem érte, és a suliba se tudott senki semmit. Felhívtam Harry anyukáját, hogy miért nem jön suliba Harry már egy hete, mire azt mondták nekem, hogy meghalt, és hogy én tehetek róla.. Akkor összedőlt bennem minden, mert ő volt a legjobb haverom, meg is fogadtuk, hogy ha elvégezzük a sulit, mindent megteszünk azért, hogy énekesek lehessünk. Egy bandában. - sóhajtott egyet, aztán folytatta. - De lehet nem is ugyanarról az emberről beszélünk.

Engem ez nagyon lesokkolt. Mennyire aranyos már Louistól, hogy védte Harryt, viszont őt hibáztatták a halála miatt.

- Sajnálom, ez igazán fájdalmas történet. - öleltem meg, mert szegény a könnyeivel küszködött.
- Köszönöm. És tudnál róla mesélni, hogy hogy néz ki, vagy esetleg egy képet mutatni róla? - kérdezte.
- Azt hiszem van egy kép a telefonomban. - kerestem közben. - Á meg is van. Ez akkor készült, amikor egyszer együtt sétáltunk. - megnyitottam a képet, és megmutattam neki.

Csak szorongatta a telefonom, és a cseppek folytak le az arcán.

- Ő az. - szipogott, és rám nézett.