Bruno volt. Megnyitottam és ez állt benne:
Szia életem! Nagyon régen találkoztunk, és bármennyire is szerettem volna, eddig nem ment a munka miatt, de remélem megértesz. Viszont most itt az alkalom, hogy összehozzuk. Találkozzunk délután annál a padnál, ahol először ültünk a parkban. Remélem ott leszel, mert nekem nagyon hiányzol! xo - Bruno
Miközben olvastam egész végig rázott a hideg, és annyit éreztem, hogy valami nedves folyik az arcomon. Ez a taxisnak is feltűnt, mert belenézett a visszapillantóba, és megszólalt.
- Valami baj van, hölgyem?
Szipogtam egyet, aztán válaszoltam neki.
- Persze, minden rendben. - mosolyogtam rá.
- Lehet, hogy ez nem tartozik rám, de akkor miért sír?
Amikor megnéztem magam a telefonomban, rájöttem, hogy miért kérdezi. Sírtam. De nem a szomorúságtól, hanem éppen ellenkezőleg. Boldog vagyok, és szerelmes. Viszont lassan vissza kellett rázódnom a valós életbe, mert eléggé elgondolkoztam, a taxis meg kérdezett, és nem válaszoltam.
- Ezek örömkönnyek. Szerelmes vagyok egy emberbe, és pont ő írt nekem üzenetet. - mosolyogtam, aztán amikor egyetértően rám nézett bólintott, én pedig elolvastam még egyszer az üzenetet, akkor megszólalt.
- Megérkeztünk!
- Rendben, köszönöm a fuvart. - kifizettem, és bementem a házba.
- Megjöttem! - ordítottam el magam, aztán szépen sorban jött le mindenki a szobájából.
- Ellynél voltál? - kérdezte Char, aki épp most jött ki a fürdőből, ugyanis még csak egy fehérneműben volt, és a törölköző rá volt tekerve a hajára.
- Igen. Te dolgozni?
- Aha, de megint elvoltunk Louissal. Tök jó vele dolgozni. - nevetett.
- Elhiszem.
- Mit mondott Elly? Mi volt az a fontos? - kérdezte Liz.
- Bent volt nála Nikolas. Miután mi elmentünk a kórházból ő belógott Ellyhez, és elmondta neki, hogy szerelmes belé, de nem várta meg, hogy mondjon valamit neki Elly, hanem homlokon puszilta és elment.
Mindenkinek egy határozott meglepődöttség volt az arcán, amit meg is értek, és csak egy bólogatással válaszoltak. Ránéztem az időre, és ledöbbentem. Hajnali fél kettő van, ezért szóltam a csajoknak.
- Viszont én most megyek aludni, holnap én fogom a kaját csinálni. - mosolyogtam.
- Rendben. - mondták a csajok.
Megöleltem őket, aztán elmentem tusolni, és lefeküdtem aludni. Bár még gondolkoztam azon, hogy elég fura, hogy Roxy nincs itthon még mindig, de ha holnap se lesz itthon mire elmegyek Brunoval találkozni, akkor azt hiszem megejtek egy hívást, hogy mégis haza szándékozik látogatni egyáltalán, vagy valami..
* Elly szemszöge *
Egész éjszaka gondolkoztam, és csak az a pár mondat járt a fejemben, amit Nikolas mondott nekem. Remélem azért délután be fog jönni hozzám.. Nem tudom mit csináljak.......Aztán eszembe jutott. Felhívom. Most. Odanyúltam a telefonomért, kikerestem a nevét a telefonkönyvben, aztán rányomtam arra, hogy: Hívás. Kicseng. Pár csengetés után felvette, és nem tűnt olyannak a hangja, mint aki éppen aludt volna.
- Szia Elly. - mondta, és szerintem mosolygott. Valahogy így érzem, bár nem látom sajnos.
- Szia. Figyelj. Gondolkoztam, és jó lenne, ha ma délután be tudnál jönni hozzám.
- Rendben, mindenképpen bemegyek. És hogy vagy? Mit mondanak az orvosok?
- Hát..hízókúrán vagyok most, ugyanis azt mondták, hogy nagyon sovány vagyok, így bent tartanak kicsit. Tömnek vitaminokkal, meg kajával. Jaa..és még azt mondták, hogy nagyon közel voltam az anorexiához..De pszt. Ezt csak te tudod.
Pár másodpercig nem érkezett válasz, azt hittem kinyomta.
- Itt vagy? - kérdeztem.
- Igen, csak azon gondolkozom, hogy vajon erről is én tehetek-e.. - mondta bánattal teli hangon.
- Dehogy is. Nem te tehetsz róla, meg másról sem. Ne hibáztasd magad. Jó? Az én hibám, hogy nem eszek normálisan...
- Jó, nem hibáztatom magam, de akkor te se mondd azt, hogy a te hibád.
- Oké. - picit nevettem.
- Annyira jó hallani a hangod...És annyira hiányzol..Jó lenne most megölelni.. - mondta, és bevallom őszintén eléggé hirtelen értek ezek a dolgok, de jól estek nagyon, és miközben mondta, végig rázott a hideg.
- Te is hiányzol nekem.. - mondtam, és bár pár könnycsepp kiszaladt a szememből, hála istennek a hangomon nem lehetett hallani.
- Most viszont leteszem, akkor majd délután találkozunk, és beszélünk. Szia. - köszöntem el tőle, még mielőtt valami észrevehető jele lenne annak, hogy picit pityeregtem.
- Rendben. Csók. - köszönt el ő is, aztán kinyomtam.
Bárcsak már délután lenne, és végre láthatnám..
Ekkor meghallottam, hogy bejön valaki, és idegesen odaszóltam.
- Ki van itt?
Ő csak nevetett, és ebből már tudtam...Elkezdtem sírni, mert tudtam jól, hogy nem tudok semmit sem csinálni.
Ő csak nevetett, és ebből már tudtam...Elkezdtem sírni, mert tudtam jól, hogy nem tudok semmit sem csinálni.
- Ne bánts... - szóltam sírva, de ennek már nem volt semmi értelme.
