2. évad 4. rész

Sziasztok! Sajnálom, hogy ennyit csúszott a rész, remélem nem haragszotok, csak rendbe kellett tennem mindent a fejemben, meg időm se volt nagyon új részt kirakni. Szeretnék mindenkinek Békés Boldog Karácsonyi Ünnepeket Kívánni, köszönöm hogy olvastátok a blogomat, ha nem is mindenki kommentált a részekhez, de már majdnem 2500 látogatóm volt, és ennek nagyon örülök! Remélem, hogy mindenkinek szép és emlékezetes lesz az idei karácsonya is (persze jó értelemben), és hogy együtt tud lenni a családjával! Következő részt a két ünnep között hozok, de még nem tudom, hogy mikor, úgyhogy figyeljétek! Jó olvasást Mindenkinek! x

... ”Annyira örülök, hogy jobban van.” ...

* Roxy szemszöge *

Megbeszéltük a többiekkel, hogy akkor én megyek be először Ellyhez. Nagyon vártam már, viszont tartottam attól is, hogy mi lesz ha esetleg elsírom magam, bár nem vagyok annyira érzékeny, de ki tudja. Beléptem, és mosolyogva köszöntem neki.

- Szia! - rohantam oda az ágyához, és megöleltem olyan szorosan, mintha ezer éve láttam volna utoljára.

- Szia, nekem is hiányoztál, de ne ölj meg ha kérhetlek! - nevetett, de látszott rajta, hogy az altató hatása alatt volt még. - Végülis még helyben vagyunk. - próbálta elviccelni a dolgot.
- Na ez még viccnek is rossz. - komolyodott el a fejem. - Amúgy hogy vagy?
- Hát.. azon kívül, hogy jobb lett volna, ha meghalok azon kívül jól. Amúgy nem fáj semmim, csak a fejem, de belül teljes káosz van. - sóhajtott, és próbálta nem elsírni magát, de nem sok sikerrel.

Szegényt úgy sajnálom.. Annyira össze van törve. Pedig ha tudná, hogy Nikolas is sírt érte, és épp a szerelmi vallomására készül..

- Megkérhetlek valamire? - kérdezte komolyan Elly.
- Hát persze, mondd csak nyugodtan.
- Megmondanád a csajoknak, hogy hogy vagyok? Ma nem szeretnék több embert fogadni.
- De itt van Nikolas is. - mondtam, de nem kellett volna, hogy kicsússzon a számon. Viszont muszáj volt, mert Nikolas is egy bejelentéssel készül, had tudja már elmondani Ellynek az érzéseit. Igaz, hogy ő hibázott, de rájött, és mondhatjuk, hogy még időben is.
- Őt meg végképp nem szeretném most látni. Talán majd holnap. Tisztáznom kell az érzéseimet iránta, és ki kell szeretnem belőle. Muszáj. 
- Elly. Nem szeretnék vitázni, de szerintem nem ér rá holnapig az ő látogatása. 
- Miért is? Nem vagyok arra kíváncsi, hogy hogy sikerült a randija azzal a csajjal, meg hogy mennyit smároltak, és hogy ő mennyire szerelmes. - pici szünetet tartott a két mondat között, aztán folytatta. - Tudod milyen rossz az, hogy a srác akiért oda vagy, és bármit megtennél érte, neked áradozik, hogy milyen jó csajjal megy randizni, és kikéri a csajról a véleményem..?! Remélem nem lesz részed megtudni.

Nem szerettem volna vele vitatkozni, ezért hagytam inkább a témát is, meg őt is egyedül egy kicsit, had gondolkozzon. Elköszöntem tőle, és kimentem az ajtón. Nikolas egyből felpattant, hogy bemehessen hozzá, de ránéztem egy "inkább ne menj be" fejjel, és elmondtam mindenkinek, hogy Elly picit fáradt, és szeretne pihenni, majd holnap látogassák meg. Nikolas kicsit arrébb húzott a többiektől, hogy négyszemközt tudjunk beszélni.

- Mondjad.
- Miattam nem akar látni senkit, ugye?! - nézett rám könnyes szemekkel.

- Nem, nem miattad. Tényleg fáradt, és azt mondta, hogy Te is holnap menj be hozzá.
- Rendben.. - sóhajtott és leült kicsit messzebb tőlünk, egyedül egy székre.

* Nikolas szemszöge *

"Rendben.." Hahh.. Ha tudná Roxy mire készülök, nem hagyta volna, hogy elmenjek tőlük. Megvárom, amíg elmennek, és utána bevetem az ötletem. Mindenképpen ma szeretném elmondani Ellynek, hogy szeretem, még akkor is, ha elküld a fenébe. Be fogok menni hozzá.

2. évad 3. rész

Sziasztok! Igen tudom.. Megint egy csomót késtem a következő résszel, de minden közbejött, meg nagyon gépközelbe se tudtam jönni, remélem nincs harag! Jó olvasást! x

... "Megyek utána." ...

A lányok segítettek felállni, és leültettek egy székre. Érdekes, mert a papírt azóta se engedtem el, szorítottam, mintha az életem múlna rajta. Megnéztem az időt, és már délután 3 óra múlt két perccel. Mióta itt hagyott az orvos, azóta eltelt már 2 óra. De meddig kell még várnom?

* Roxy szemszöge *

Megnéztem az időt, és már három óra elmúlt. Liamről nem szabad megfeledkeznem, úgyhogy beköszönök hozzá, és ott leszek körülbelül tíz percet és jövök vissza. Mondtam a csajoknak, és szóltam nekik, hogy hogyha valami fejlemény van mindenképpen szóljanak, vagy csörgessenek meg. Elindultam a szoba felé, és nagyon zavarta a szemem az a szoba, amiben Elly fekszik. Benéztem az ajtón levő kis ablakon, és ugyanúgy feküdt, mint ahogy behozták. Istenem.. mondd, hogy nem lesz semmi baja! Rávettem magam, hogy tovább menjek Liamhez, így bementem hozzá, és meglepetten néztem végig rajta. Nagyon boldognak, és izgatottnak tűnt.

* Liam szemszöge *

Azt hittem, hogy már be sem fog jönni. Tudom, ez úgy lenne reális gondolkodás, ha a látogatási időnek az utolsó pár percében toppan be, de olyan jó volt újra látni. Nagyon fontos döntést hoztam, amit talán már mióta a suliba szerelmes lettem belé, azóta gondolkozok rajta, és úgy érzem, ha most nem kérdezem meg, akkor lehet máskor már nem lesz rá alkalmam.

- Szia! - köszöntem neki nevetve. 

- Szia. - leült az ágyam szélére, és mosolygott, de láttam, hogy valami baj van.
- Mi a baj?? - öleltem át, és adtam a fejére egy puszit.
- Az unokatesómat behozták a kórházba, - tiszta könny lett a szeme, de folytatta. - de már két órája várunk arra, hogy mondjon valamit az orvos. - sírt, és belebújt a nyakamba.
- Sajnálom. Biztosan rendbe fog jönni! - nyugtattam.
- Köszönöm. - szipogott, és adott egy puszit a nyakamra.

Engem baromira kirázott a hideg, mivel pont az érzékeny pontomra adott puszit.

- És te hogyhogy ilyen vidám vagy? - letörölte a könnyeit, és próbált mosolyogni.

Eljött az idő, hogy megkérdezzem!

- Hát... - sóhajtottam, és kezdtem nagyon feszült lenni. - Ööö.. Én... Nagyon szeretlek, és szeretném, ha a ... barátnőm lennél. Szóval... Lennél a barátnőm? - mosolyogtam, és tele volt könnyel a szemem.
- Igen! - nevetett, és megölelt.

Ölelés után megcsókoltam, és végre elmondhatom, hogy már a barátnőm. El sem hiszem, hogy ennyi évet kellett várnom erre, de megérte. Szegény. Legalább egy jó dolog történt vele ezen a napon. Picit még beszélgettünk, és mondta, hogy ha a látogatási időn belül megtud valamit, akkor mindenképpen bejön. Elköszöntünk egymástól, és elhagyta a szobát. Annyira boldog vagyok.

* Nikolas szemszöge *

Mióta elment Roxy, azóta nem történt semmi. Bele fogok őrülni ebbe a várakozásba. Körülbelül 20-25 perc múlva Roxy jött visszafele, de volt egy kis boldogság az arcán, amit nem csak én vettem észre.

- Na mi az, miért mosolyogsz? - kérdezte Liz féloldalas mosollyal az arcán.
- Liam megkérte, hogy legyek a barátnője, és ... igent mondtam! - ekkor elnevette magát, Liz pedig a többiekkel megölelte, de hirtelen Roxynak komoly lett az arca. - Még mindig nem lehet tudni semmit?
- Nem, sajnos. - mondta Lottie, aztán mindenki visszaült a helyére, de hirtelen felpattantunk, amikor Elly szobájából kijött egy orvos, és felénk tartott.
- Na mit lehet tudni? - kérdeztem kevésbé türelmesen.
- Felkelt, már el is végeztük a vizsgálatokat rajta. Amit megállapítottunk az az, hogy biztosan egy kimerültség okozta az ájulást, és nem vitt a szervezetébe kellő energiát.

Ekkor mindenki felszusszant egy kicsit, de az orvos tovább folytatta.

- Még ma bent lesz megfigyelésen, és ha holnap már jobban lesz, akkor elengedjük haza. - mosolygott.
- Köszönjük. És lehet már látogatni? - kérdezte Maite.
- Igen, de egyszerre csak egy ember menjen be hozzá. Döntsék el, hogy milyen sorrendbe mennek be. Szép napot! Viszlát. - elköszönt és elment.

Arra a döntésre jutottunk közösen, hogy a csajok egyesével bemennek, én pedig legutoljára, mivel lesz mit megbeszélem Ellyvel, és az nem pár perc. Roxy ment be elsőnek, mert utána még be szeretne menni Liamhez, hogy elmesélje a javulást, meg még pár dolgot. Én picit megkönnyebbülve leültem újra a székre, és most már egy picit higgadtabb várakozás fog következni. Annyira örülök, hogy jobban van.

2. évad 2. rész

Sziasztok! Újra itt vagyok, és itt az új rész is! Átléptük a 2000 megtekintést! Köszönöm szépen, és ne haragudjatok, hogy eddig nem jött rész! Nem is húzom tovább, jó olvasást! :) x 

... "Jöhet egy újabb hosszú várakozás" ...

Miért érzem azt, hogy hogyha elveszítem, abba belehalok?

Csak ez az egy mondat járt a fejemben egész várakozás alatt, de még mindig nem tudom, hogy miért. Az egy dolog, hogy a legjobb barátom, de mintha mást is éreznék iránta. Lehet, hogy kezdek beleszeretni? Az az egy bajom van, hogy még én sem vagyok biztos az érzéseimben. Valakivel mindenképpen beszélnem kell erről, és meg kell tudjam, hogy Elly csak barátságot érez-e irántam, vagy esetleg valami mást. Mióta elment az orvos, azóta senki nem szólalt meg, mindenkin a féltést, és az elfojtott érzéseket láttam.

-  - Maite! Beszélhetünk egy picit?  -  fordultam hozzá picit könnyes szemmel.

-  - Persze. – felállt és kicsit arrébb mentünk.

-  - Szóval.. Kérdezhetek valamit?

-  - Igen, de valami baj van?  - nézett rám ijedten.

-  - Hát igazából igen, mert nem vagyok tisztában az érzéseimmel. Azt hiszem szerelmes vagyok Ellybe, de nem vagyok benne biztos, hogy ő is így érez.

-  - Akkor csak mutatok neked valamit. Ő írta ezt a dalszöveget. Rólad szól. – kezembe nyomta a papírt, és ott hagyott, én pedig elkezdtem olvasni.

Kinyújtom a kezem, hogy megérintselek

Az éjszaka közepén
Nem tudom, hogy alszom-e
De szorosan a párnámba kapaszkodom
Valóságos vagy, vagy csak a képzeletem játszik velem?
Felszabadíthatlak
Mindig te leszel számomra az örök láng

Álmodozó szemeid
Nem mondanak búcsút
Talán ez a sorsom, hiszen nem tudok menekülni
S a szenvedély nem alszik ki belőlem
Álmodozó szemeid
Mindegy mennyire sírok
Elérhetetlenek számomra álmodozó szemeid

A holnap látomása vagy
S a tegnap szelleme
Próbálom megakadályozni
Hogy elvedd a lélegzetem
Olyan vagy, mint egy nyári szellő
Mely hamar elillan
De valahogy mindig ott marad a levegőben
Mondd, hogy felejthetnélek el
Ha nem is mentél el igazából?


Mit kellene tennem
Hogy közelebb kerüljek hozzád
És álmodozó szemeidhez?

Álmodozó szemeid
Nem mondanak búcsút
Talán ez a sorsom, hiszen nem tudok menekülni
S a szenvedély nem alszik ki belőlem
Annyira próbállak elengedni
De mindegy mennyire sírok
Csak álmodozó szemeidet látom magam előtt
Álmodozó szemeidet

Amikor a végéhez értem szipogtam egyet, aztán letöröltem a könnyeim. Szóval ezért volt úgy kiakadva, amikor mondtam a csajoknak, hogy csak barátok vagyunk. Én hülye pont neki meséltem el azt, hogy tetszik egy lány. Várjunk. Az tegnap volt, és ma került kórházba. Nem hiszem el. Én juttattam kórházba. Ekkor kitört rajtam a sírás, és lerogytam a földre, és csak annyit tudtam ismételgetni, hogy én tehetek mindenről. Ha miattam lesz valami komoly baja, én nem élem túl. Megyek utána.

2. évad 1. rész

Sziasztok újra! Megérkezett a 2. évad! Remélem, hogy ezután is nézni fogjátok a blogot, és izgalmas lesz! Jó olvasást! x

... " -Elly, Elly! - ordítottam. " ...

Gyorsan odarohantam és letérdeltem mellé, és sírva könyörögtem.

- Elly mozdulj már meg! - ordítottam.

Futást hallottam, és lépteket közeledni, ezért hátra néztem, és megláttam a csajokat. Mindenki Elly körül volt, és sírtak. Könyörgöm.. Nem halt meg. Ugye?

- Hívjon valaki mentőt! - sírt Maite.
- Majd én. - szóltam remegő hanggal, és tárcsáztam a segélyhívót.

Azt mondták, hogy amilyen gyorsan csak tudnak jönnek, és mondták hogy hagyjam nyitva az ajtót. Lementem kinyitni, aztán futottam vissza, hátha felébredt már. Siessenek, mert lehet mire ideérnek túl késő lesz. Próbáltuk felébreszteni Ellyt, de hiába. Megnéztem a nyakát, volt pulzusa. Hála Istennek. Hallottam, ahogy becsapódik az ajtó, ezért odamentem a lépcsőhöz, hogy tudják merre kell jönni. Beértem velük a fürdőszobába, és kivitték. 

Mondtam, hogy megyünk a mentő autó után, mert tudni akarom, hogy mi van Ellyvel. Nagyon megrémiszt ez a dolog. Már ő is be kerül a kórházba..

Odaértünk a kórházhoz, és rohantunk a mentősök után. Én be akartam menni megnézni, hogy mit fognak csinálni Ellyvel a sürgősségin, de nem engedtek be. Én idegesen szót fogadtam, és távoztam a helyiségből. Nálam volt Elly telefonja, ami rezegni kezdett. Leültem a folyosón levő székek egyikére Maitéék mellé, és megnéztem a telefont. A kijelző Nikolas nevét mutatta. Ezt nem hiszem el. Képes megbántani, és hívogatja. Miatta került be ide a kórházba Elly.

- Vedd már fel, lehet hogy fontos. - szólt rám Liz szipogva.

Felvettem és beleszóltam.

- Szia. Roxy vagyok, Elly unokatesója. Elly nem tud a telefonhoz jönni. - elhadartam, aztán kinyomtam a telefont. Sajnálom, de most nagyon ideges vagyok rá, meg magamra is, hogy nem kísértem fel Ellyt, amikor felment készülődni. Megint rezgett a telefon, ezért felvettem és próbáltam kevésbé idegesen felvenni a telefont, hiszen mégis csak egy kórházban vagyunk.

- Várj, ne nyomd ki a telefont! - gyorsan beleszólt Nikolas.
- Jó, de mondd gyorsan, hogy mit szeretnél, mert nem érek rá.
- Mikor tudnék Ellyvel beszélni? - kérdezte.
- Amint beengednek hozzá a kórházba.
- Hogy mi? A kórházba? - kérdezte teli félelemmel a hangjában, és remegő hanggal.
- Igen.. A legközelebbi kórházban vagyunk, a második emeleten. - mondtam. Hirtelen eszembe sem jutott a kórház neve, annyi minden kavargott a fejemben.
- Odamegyek. - mondta, aztán már csak pittyegést hallottam a telefonból. Lerakta.

* Nico szemszöge *

Ezt nem hiszem el. Miért került a kórházba? Pedig amikor találkoztunk, akkor semmi baja nem volt. Gondolkozás közben magamra ráncigáltam a ruháim, közben hívtam egy taxit, mert ilyen idegesen nem hinném, hogy tudnék kocsit vezetni. Megérkezett a taxi, és azt hittem soha nem érünk oda. Amikor leparkolt odaadtam a kezébe a pénzt, és rohantam be. Második emelet. Liftezni se volt türelmem, inkább kettesével futottam fel a lépcső fokokon. Megláttam Roxyt és a többieket, és siettem oda hozzájuk.

- Na mi történt? - kérdeztem lihegve, de ez sem érdekelt.
- Otthon elájult, és próbáltuk felkelteni, de nem sok sikerrel. - mondta Liz, aztán szipogott.
- Úristen. - mondtam, aztán leültem, és dörzsöltem az arcom. Sóhajtottam egyet, és csak azt vettem észre, hogy könnycseppek folynak le az arcomon. 

Letöröltem a cseppeket, és amikor megláttam egy orvost, egyből odamentem hozzá.

- Elizabeth Petersonról tud valamit? 
- Igen, természetesen. Onnan jövök éppen. - mondta az orvos, nem túl bíztató fejjel.

Azt vettem észre, hogy körülöttem állnak Lottie-ék, és ők is hallgatják az orvos szavait.

- És mit tudott megállapítani?
- Sajnálom, de ...

Amikor kimondta azt, hogy sajnálom, azt hittem rám jön a sírógörcs.

- Ugye nem?! .. - mondta Liz.
- Nem, egyenlőre még nem kelt fel, de amint felkelt elvisszük pár vizsgálatra, és utána látogathatják, de ennél többet én sem tudok mondani.
- Köszönjük. - mondtam, aztán végignéztem, ahogy az orvos elhagyja a folyosót. 

Jöhet egy újabb hosszú várakozás.

30. rész (évadzáró)

Elérkeztünk az első fejezet évadzáró epizódjához! Remélem ez is ugyanannyira fog tetszeni nektek, mint a többi! A következő részt vasárnap tudom hozni! Jó olvasást Mindenkinek! x

... "De vajon kit, és mivel?" ...

Egész éjszaka ezen gondolkoztam, aztán hirtelen eszembe jutott valaki. Elly talán tudja kit bántottam meg, hiszen neki elmondok mindig mindent. Ránéztem az órára ami már reggel 8 órát mutatott. Még nem zavarom SMS-el Ellyt, mert tudom, hogy ilyenkor még alszik, ezért lementem valami kaját készíteni magamnak.


* Elly szemszöge *


Éjszaka 2 percre se tudtam lehunyni a szemem, hiába volt ott Maite. Egy darabig fent maradt velem, de mivel láttam rajta, hogy már nagyon álmos, ezért mondtam neki, hogy nyugodtan aludhat, mert el leszek egyedül is. Már 8 óra van, de még mindenki alszik. Biztos még mindig együtt van Nikolas azzal a csajjal. Azt hiszem el kell fogadnom, hogy boldog, és azt is, hogy nem velem. Kimentem a konyhába, elővettem egy papírt, és írni kezdtem egy dalszöveget.


* Roxy szemszöge *


Már 3 napja bent van a kórházban, de csak az első nap engedték, hogy végig bent lehessek vele. Most már nekem is be kell tartanom a látogatási időt ami összesen 3 óra. Mondhatom nagyon sok.. Három óra nagyon hamar elmegy, és mindez naponta.. A látogatási idő 16:00-19:00ig tart. Még csak 8 óra múlt pár perccel. Mikor lesz már négy óra? Addig lehet, hogy haza megyek egy kicsit, hátha történt olyan dolog, amit nem tudok. Mondjuk azt furcsálom, hogy nem írt nekem senki 3 napja. Kicsit bánt is, de lehet elfelejtkeztek róla. Ablakon keresztül elköszöntem Liamtől, dobtam neki egy puszit, és elindultam kifele a kórházból. Amikor kiértem, fogtam egy taxit.

Beszálltam, megmondtam a címet, és úton voltam haza. Körülbelül fél óra alatt haza is értem, de amikor benyitottam nem volt ott senki. Bementem a konyhába és olyat láttam amit nem kellett volna. Elly ült az egyik széken egy papírral és egy tollal a kezébe. Ez még nem is baj, de az ahogy kinézett.. Komolyan, mint egy depressziós. Kisírt szemekkel, és remegő kézzel.

- Elly te mit csináltál magaddal? - néztem rá könnyes szemekkel, és óvatosan odaléptem hozzá.

Ő csak szipogott, és az arcán folytak le a könnyek.

- Mondj már valamit! - odaültem mellé és remegett a hangom.
- Én már semmit nem fogok elérni az életben.. - mondott ennyit.
- Mondd már, hogy mi van. Ne kelljen mindent harapófogóval kihúznom belőled.
- Nikolas mutatott nekem egy lányt, hogy szerintem szép-e, mert neki nagyon tetszik, és örülne, ha összejönne vele. Mostanra szerintem már a barátnője. Nem aludtam egész éjszaka, csak sírtam. Úgy döntöttem, hogy írok egy dalszöveget, hátha egy kicsit eltereli a gondolataimat, de így még rosszabb. - mondata végén szipogott egyet, és letörölte a könnyeit.
- Értem. Figyelj! Egy pasi miatt nem szabad ennyire elhagynod magad! Senki nem érdemli meg, hogy kibukj miatta, főleg nem ennyire. Nem szeretném, ha miatta depresszióba esnél, és azt, hogy baj történjen. - megöleltem. - Tudom, hogy rossz, de ne veszítsd el a reményt. Tudod.. A legtöbb fiú-lány barátságból előbb-utóbb párkapcsolat lesz.
- Teljesen igazad van! - ölelt vissza, aztán felment felöltözni, és kicsit rendbe szedni magát.

Én kis idő múlva mentem csak utána megnézni, hogy mi van vele. Bár ne tettem volna.. Csak ott feküdt a földön..

- Elly, Elly! - ordítottam.

29. rész

... "Nem tudnék most egyedül aludni." ...

** MÁSNAP **

* Nikolas szemszöge *

Amikor felkeltem úgy döntöttem írok Caranak egy üzenetet, hogy találkozzunk. Beleegyezett, úgyhogy elkezdtem készülődni. Hamar elkészültem, úgyhogy el is indultam a háza felé, mert sétálni fogunk menni.

Amikor odaértem ő így várt:

Istenem de gyönyörű.

- Szia! - köszöntem neki izgatottan.
- Szia. - mosolygott.

Elkezdtünk sétálni, egy ideig csak csendben mentünk egymás mellett. Elég kínos volt, de nem tudom, hogy miért csinálom ezt.

- És mesélj magadról. - mondtam neki.
- Cara Delevigne vagyok modell, és 25 éves. Imádok táncolni, és modellkedni. Ez az életem. Szeretnék veled jobban megismerkedni, mert szerintem jól néznénk ki egymás mellett, és összeillenénk.
- Értem. - mosolyogtam bizonytalanul. Kicsit egoista a csaj, de szerintem igaza van. És .. még mindig bejön.
- Most mesélj te magadról. - nézett rám.
- Hát.. Takács Nikolas vagyok, 27 éves. Imádok énekelni, a zene a mindenem. Van egy barátom, csaj de a legjobb barátom. Szerintem nagyon szép, és kedves. 
- Tudsz mutatni egy képet róla? - vágott közbe.
- Persze, azt hiszem van képem róla. - elővettem a telefonom és keresni kezdtem a kedvenc képem róla. Áá meg is van. - Ő az. - mutattam neki.

- Értem. Hát.. mondhatok egy őszinte véleményt? - nézett flegmán a képre.
- Ööö.. persze mondd csak.
- Szerintem ez a csaj ribanc. Nagyon úgy néz ki. Meg hát szerintem egyáltalán nem szép, inkább bűn ronda. - nevetett.

Erre nem tudtam mit mondani, csak lefagytam. Aztán eszembe jutottak a dolgok és észhez tértem.

- Tudod mit? Szerintem te vagy a ribanc. A legjobb barátomról beszélsz, felfogtad? Azt hiszem itt be is fejeztem. - ennél a mondatnál elfordultam a másik irányba és kapkodtam a lábaimat.
- Várj, nem úgy gondoltam. - ordított utánam.
- Nem érdekel! - ordítottam vissza, és gyorsan leráztam mielőtt még utol tudott volna érni.

Amikor hazaértem letusoltam, és befeküdtem az ágyba. Nem tudtam aludni, csak azon tudtam gondolkozni, hogy valamit nagyon elrontottam, és megbántottam valakit. De vajon kit, és mivel?

28. rész

... "Megbeszéltünk egy időpontot és elkezdtem készülődni." ...

Nagyon ideges vagyok. Miért akart ilyen sürgősen találkozni velem? Elkészültem, és mivel esett az eső, ezért picit jobban beöltöztem, mint eddig.

Aztán Maite elkapott.

- Hát te hova készülődsz? - mosolygott sejtelmesen.
- Nikolas hívott, hogy feltétlenül beszélnünk kell. - teljesen póker arccal válaszoltam neki.
- És ennek nem örülsz? Lehet elmondja, hogy mégis szeret. - nevetett.
- Aha, szerintem is. Álmomban esetleg. - sóhajtottam. - Na de most megyek. - elköszöntem, aztán elindultam egy kávézó felé.

Úgy beszéltük meg, hogy előtte találkozunk, és elmegyünk valami nyugis helyre beszélgetni. Hát kíváncsi leszek erre. Amikor odaértem ő így fogadott:

- Szia. - köszönt nagyon boldogan, megölelt, aztán elindultunk.
- Szia. - erőltetve mosolyogtam.

Nem azért nem mosolyogtam, mert nem szerettem volna vele találkozni, hanem azért, mert így még jobban szerelmes leszek belé. Elérkeztünk a csendesebb helyre, és leültünk a padra.

- Szóval miért hívtál? - kérdeztem kis kedvességgel a hangomban.
- Mivel csak benned bízok meg, ezért tanácsot szeretnék kérni tőled.
- Rendben, mondd csak.
- Van egy lány, nagyon tetszik. Szerinted szép? 

Elővette a telefonját és megmutatta a képet.

- Igen nagyon szép, remélem, hogy nem fog átvágni téged. - mosolyogtam fájdalmasan, aztán ránéztem a tájra.
- Köszönöm, te vagy a legjobb barátom! - megölelt.
- Ez természetes, rám bármikor számíthatsz! - vissza öleltem, de közben rázott a hideg.
- Fázol? Elinduljunk haza? - kérdezte.
- Igen, az jó lenne.

Próbáltam mosolyogni, és nem elsírni magam. Hazakísért, és elment. Én bementem a házba, és rohantam fel a szobámba. Amikor felértem becsaptam az ajtót, és bevetettem magam az ágyba. Elkezdtem gondolkozni, aztán kijött rajtam a fájdalom, és sírtam amennyire csak tudtam. Hangos lépteket hallottam ezután, aztán azt, hogy valaki bejön és megölel. Liza illatát elég gyorsan fel lehet ismerni, ezért visszaöleltem.

- Mi a baj hugi? - szorított. Mindig huginak szokott hívni, pedig én vagyok az idősebb. Azt mondta azért szokott Hugizni, mert azt, hogy Nővérkém, azt sokáig tart kimondani. Igen.. Ez a Liz logika. Ránéztem és sírva csak annyit tudtam mondani:
- Nikolas.

- Mit csinált? Bántott? - kérdezte ijedten.
- Nem. Össze fog jönni egy lánnyal. - sírtam.
- Jajj, ne mondd hogy bele szerettél.

Én csak félre húztam a számat, és elkezdtem megint sírni.

- Nyugi, idővel minden megoldódik! - nyugtatott.

Semmi sem lesz úgy, ahogy elterveztem.

- És hogy lenyugodj.. - lerohant, aztán feljött egy tábla csokival. - .. ezért ezt most szépen megeszed itt előttem, mert addig nem megyek el! Tudod, a csoki boldogság hormonokat termel. - mosolygott, és vékonyított hangon mondta az utolsó mondatot, mert ezt mindig az én Drága Keresztanyukám szokta mondani, hogy hogyha szerelmi bánatom van, egyek csokit, mert az mindig segít.

Ezen nem tudtam nem nevetni. Végre pár pillanat ameddig elfelejtem Nikolast.

- Végre mosolyogsz. - ő is mosolygott.
- Igen. Hála neked. - megöleltem, és adtam az arcára egy puszit. - Köszönöm.
- Nem kell köszönnöd, ezért vannak a rokonok. - nevetett.

Az este többi része arról szólt, hogy Louis megint felvidított, mert favicceket mesélt, és mivel nem röhögött senki a viccein, csak én ezért ez elég hülyén jött ki. De legalább mosolyogtam, amiért a többiek is felfelé görbítették a szájukat. A mai éjszakámat Maitevel töltöm, mint a régi szép időkben. Nem tudnék most egyedül aludni.

27. rész

... "Hát az úgy volt.. - kezdett bele a történetébe, én pedig minden tekintetemet rá szegeztem." ...

- .. hogy épp mentem át az úton, aztán egy dudálást hallottam és egy csattanást. Azután nem emlékszem semmi másra, csak hogy itt fekszek és keltegetnek. - húzta félre a száját. - Utálok kórházba lenni.. - sóhajtott.
- Pedig ha meg akarsz gyógyulni akkor itt kell maradnod, és meg akarsz gyógyulni! - szóltam rá komolyan.
- De nekem az is elég ha láthatlak. - mosolygott picit szomorú fejjel.
- De ne legyen elég. Legyen elég az, hogy itt is vagyok közben kapod a gyógyszereket, meg a kezeléseket és gyógyulgatsz. - mondtam aggódóan, és megfogtam a kezét.
- Köszönöm, hogy eljöttél. - mondta, és egy puszit lehelt az arcomra.

Látszott rajta, hogy fáradt volt, meg fájlalta a lábát. Nem csodálom, mivel eltörött neki. Szegény.

- Fáradt vagy? - kérdeztem.
- Igen, de ugye nem mész el?! - kérdezte ijedten.
- Nem, dehogy is. Hoztam magammal ruhát, pár napig tuti itt leszek veled. - mosolyogtam.
- Akkor alszol velem? - nevetett.
- Igen persze.

Odafeküdtem mellé, és elaludtunk egymás karjaiban. Jó volt újra látni őt, és látni, hogy nincs akkora súlyos baja. Az éjszaka közepén felijedtem, és azt vettem észre, hogy folyik rólam a víz, és tiszta könny az arcom. Szegény Liam is felijedt, mert sikítottam egy kicsit.

- Nyugi itt vagyok, nincs semmi baj! - ölelt meg szorosan.
- Olyan rossz volt.. - sírtam el magam.
- Nyugi, már vége, nem történt meg! - nyugtatott.
- Köszönöm!
- Ez természetes. - mosolygott rám.

Az éjszaka hátralévő részében már nem ébredtem fel, de úgy aludtam vissza, hogy Liamet nagyon erősen szorítom.

* Elly szemszöge *

Amikor felkeltem éreztem valami jó illatot a konyhából. Lementem és teljesen meglepődtem. Az fogadott, hogy Char és Louis együtt főzőcskéznek.

- Jó reggelt! - mondtam nevetve.
- Neked is! - mondták egyszerre. Annyira aranyosak együtt.
- Mi jót csináltok? - törölgettem a szemem és ásítottam egyet.
- Sült csirkemell krumplival. - nevetett Char.
- Ohh.. értem. Az finom. - nyaltam meg a számat.
- Csajok gyertek kajálni! - ordított fel Lottie.
- Azt hiszem most megsüketültem. - nevettem. - Amúgy már ennyi az idő? - lepődtem meg.
- Igen, már dél elmúlt hétalvókám. - gúnyosan mosolygott.
- Haha, de vicces. - durcáskodtam, aztán felnevettem.

Lejöttek a csajok, viszont Roxy nem. Vajon alszik még? Vagy nincs itthon?

- Na és Roxy? - néztem a csajokra.
- Bement Liamhez a kórházba, és azt mondta, hogy pár napig nem fog haza jönni. - mondta Lottie.
- Értem. Remélem Liam jól van. - mondtam, és mindenki egyetértően bólogatott velem.

Megebédeltünk, és Louisnak hála végig röhögtük az egész ebédidőt. Nagyon jó fej, és vicces is. Felmentem és lefeküdtem az ágyra, mert annyira jól laktam. Hirtelen megcsörrent a telefonom. Megnéztem és ez állt benne: Szia! Nikolas vagyok. Tudunk ma találkozni? 

Miért akar velem találkozni? Na mindegy. Visszaírtam neki, hogy persze. Megbeszéltünk egy időpontot és elkezdtem készülődni.

26. rész

... "Mindenképpen oda kell mennem." ...

* Lottie szemszöge *

Éppen amikor elaludtam volna, annyit hallottam hogy nagyon trappolva megy valaki, és folyton káromkodik. Mivel Louis már aludt, ezért kimásztam a kezei közül, és kimentem a szobából. Mentem a zaj felé, és Roxy szobájához értem. Benyitottam és nagyon megrémisztett. Egy táskába pakolt be pár ruhát, közben szipogott és beszélt magában. Olyanokat mondott, hogy: "Miért nem szólt? Segítettem volna." Nem tudtam mit mondani neki, csak odamentem hozzá és megöleltem. Csak sírt, mintha meghalt volna valaki.. Nem, az nem lehet.

- Mi a baj? - simogattam a hátát nyugtatásképpen.
- Olvasd el ezt. - kezembe nyomta a telefonját.

Az sms-ben amit Roxy küldött ez állt: Szia! Rég beszéltünk, remélem nincs semmi baj. Ha van időd azért majd írj.
A válaszban pedig ez: Szia. Royal London Hospital-ban vagyok, a 143-as szobában. Nincs semmi komoly bajom, de amint tudsz gyere be és mindent elmesélek! Csók, Liam.

Mostmár mindent értek. Azt, hogy miért van kibukva főleg megértem. Segítettem neki elpakolni pár ruhát, elmondta, hogy lehet nem jön haza ebbe a pár napban, csak ha muszáj. Mondta, hogy szóljak a többieknek is, hogy ne aggódjanak, viszont a telefont nem fogja felvenni, maximum üzenetekre fog válaszolni. Elköszöntem tőle, és üzentem vele, hogy jobbulást kívánok Liamnek. Lekísértem a kapuig, közben egy taxis is odaért. Roxy beszállt, integettünk egymásnak, aztán visszamentem a szobámba, és megpróbáltam álomra hajtani a fejem.

* Roxy szemszöge *

- A Royal London Hospitalhoz vigyen kérem! - szóltam a taxisnak.
- Rendben hölgyem.

Elindultunk, integettem Charnak. A taxiban sokszor elkapott a sírógörcs, de megfogadtam, hogy megpróbálok Liam előtt nem sírni. Amikor odaértem kifizettem a taxist, és kiszálltam.

Amikor megláttam az épületet átfutott a testemen a hideg érzés, pedig meleg volt. De maga az a tudat, hogy ott fekszik bent az akit szeretek nagyon rossz érzés. Átmentem a zebrán, mert éppen zöld volt. Beértem a kórházba, és megkérdeztem egy nővért, hogy merre találhatom a 143-as szobát. Megmutatta, én pedig remegő lábbal mentem felé. Benyitottam, és ott feküdt. Be volt gipszelve a lába, és az arcán volt pár horzsolás, de amikor meglátott egyből elkezdett mosolyogni.

Én csak mosolyogtam, de éreztem, ahogy könnyesedik a szemem, és remeg a szám a visszafolytott sírás miatt. Odalépkedtem hozzá, leültem mellé és megöleltem, viszont tovább nem tudtam tartani, kitört belőlem a sírás. Nem akartam pont előtte sírni. Picit lenyugtatott, és elengedtem. Amikor ránéztem, csak annyit tudtam kinyögni, hogy: Sajnálom!

Szipogtam, aztán lenéztem a földre.

- Nem kell semmit sem sajnálnod! Én sajnálom, hogy így kell látnod. - remegő hanggal válaszolt, aztán megtörölte a szemét.

Megöleltem, aztán csak egy szót tudtam kinyögni neki.

- Hiányoztál! - mondtam.
- Te is nekem! - mondta, és belepuszilt a hajamba.
- Szóval..mesélj! Mi is történt? Miért vagy itt? - szórtam rá a sok kérdést félve.
- Hát az úgy volt.. - kezdett bele a történetébe, én pedig minden tekintetemet rá szegeztem.

25. rész

Sziasztok! Meghoztam a következő részt, kis csúszással, remélem nem haragszotok! Most már jönnek az izgalmasabb részek, hétfőn hozom a következő részt! :) Jó olvasást! x

"Louis ezt még azzal fokozta, hogy átölelt, és adott az állcsontomra egy puszit."

- Nagyon sietsz haza? - kérdeztem Louistól.
- Nem, dehogy. - mosolygott.
- Akkor.. őő .. izé .. itt alszol.. velem? - pirultam el.

Amúgy igen. Ideköltöztem, és nagyon boldog vagyok, hogy befogadtak.

- De aranyos vagy! - ölelt meg. - Hát persze, hogy itt alszok veled!
- Rendben, akkor gyere megmutatom a szobám. - elengedett, aztán vezettem az ajtóm felé.

* Louis szemszöge *

Nagyon meglepett, hogy ennyire oldódott a társaságomban, mert eddig visszahúzódó volt. Persze ez most nem azt jelenti, hogy letámadom meg hasonlók, mert nekem nem csak arra kell, hogy legyen egy jó éjszakám. Én tényleg komolyan gondolom vele ezt az egészet, szerintem ő is, azaz remélem. Beértünk a szobába, és ez fogadott.

Annyira aranyos minden. A macik is, meg a szoba is nagyon jól van berendezve. Csak mosolyogtam körülnézés közben, mire Char hozzámszólt.

- Min mosolyogsz annyira?
- Azokkal szoktál aludni? - mutattam a macikra mosolyogva.
- Hát..igen. Tudom eléggé ciki, de máshogy nem tudok aludni. - húzta félre a száját.
- Szerintem meg nem ciki, hanem cuki. - nevettem. - Szóval nem is engem fogsz ölelni alvás közben, hanem a macijaidat? - hajtottam le a fejem, és játszottam a sértődöttet.
- Nem tudom, majd meglátjuk. - mosolygott zavarában, és csavargatta a haját.
- Oké. Hol tudok letusolni?

Kimentünk a szobából, és elkísért az ajtóhoz. Bementem, és elindultam a tusoló fele, közben levettem a ruháim. Megnyitottam a csapot, és nyugtatott az az érzés, hogy a meleg víz átjárja a testem. Körülbelül negyed óra múlva kijöttem a kabinból, és felvettem az alsógatyám, mivel másikat nem hoztam magammal, mert nem tudtam, hogy itt fogok aludni. Kimásztam a fürdőből, és bementem a szobába.

Mikor beértem a szobába, csak azt vettem észre, hogy Lottie végig nézett rajtam, aztán mikor észbekapott elkezdett vörösödni. Rátettem egy lapáttal, kíváncsi voltam a reagálására.

- Tetszik a látvány? - kacsintottam rá, közben szexin néztem rá.

Nagyot nyelt, és teljesen lesokkolt. Bólogatott, ami azt jelentette, hogy igen.

- Örülök neki. - nevettem. - Amúgy tudnál adni egy felmosórongyot? Mert a fürdő kicsit úszik. - kínosan nevettem.
- Ööö.. igen persze.. - még mindig sokk alatt volt, mert alig fogta fel amit mondok neki, meg csak ott állt, mintha nem kérdeztem volna tőle semmit.
- Akkor tudsz adni?
- Jaa igen persze, de hülye vagyok. - nevetett saját magán.

Kaptam egy felmosót, így feltöröltem a vizet amit kipacsáltam, és visszamentem a szobába. Amikor visszaértem Char már bent feküdt az ágyban. Befeküdtem mellé, átkaroltam, ő is odabújt hozzám, de szorította a macit is.

Olyan aranyos volt. Azt hiszem szerelmes vagyok.

* Roxy szemszöge *

Minden nap Liamen jár az eszem. Fel kéne hívni, viszont nem is nekem kéne lépni. Nem tudom mit tegyek. Lehet, ha rajta múlik akkor soha többet nem fogunk beszélni. Az is lehet, hogy azért nem hív, mert már talált valakit magának. Döntöttem. Küldök neki egy sms-t, aztán lesz ami lesz. Ezt írtam neki: Szia! Rég beszéltünk, remélem nincs semmi baj. Ha van időd azért majd írj.

Aztán rányomtam a küldés gombra. Félek. Félek attól, hogy mi lesz, ha a barátnője ír vissza, hogy ki vagyok és hogy szálljak le róla. Én azt nem élném túl. Vagy lehet, hogy valami baj történt vele, de nem tudok róla? Azt meg végképp nem élem túl, ha valami történt vele, én esküszöm megyek utána. Aztán kaptam egy üzenetet. Amikor elolvastam kitört belőlem a sírógörcs. Most mit csináljak? Mindenképpen oda kell mennem.

24. rész

... "Beültünk a kocsimba, és mondta merre menjek." ...

* Char szemszöge *

- Megjöttünk. - mondtam Louisnak.
- Oké.

Leállította a motrot, kicsatolta magát és kiszállt a kocsiból, de addigra én már ott vártam őt a járdán. Nekem kicsit fura volt, ahogy besétáltunk, de nem ellenkeztem.

Amikor beléptünk az ajtón, egyből rohant le mindenki, és a lépcsőnél pedig megtorpantak és csak néztek engem, Louist, és a kezünket. Mit is várhattam volna Maitetől, nem is ő lett volna ha fel nem tesz egy kérdést.

- Ti jártok? - kérdezte.
- Nem. - mondtam, de Louis hozzátette: még. Hmm.. bíztató.
- Ohh. Szóval kialakulóban van, ugye? - kérdezte Liz.
- Igen, ő az a pultos srác akiről meséltem.
- Louis Tomlinson vagyok. - mutatkozott be.

Mindenki bemutatkozott, viszont Roxy közbe vágott.

- Még mindig el szokott bambulni rajtad? - fordult Lou felé.
- Igen szokott néha, de engem nem zavar. - mosolygott.
- Köszi, én is szeretlek Roxy. - néztem gúnyos tekintettel rá.
- Tudom, én is, de ezt nem hagyhattam ki.
- Amúgy van munkám. - nevettem.
- Mi? - mindenki egyszerre kérdezte meg, amire egy nevetéssel válaszoltam. - Mondd már! - szólalt meg Elly.
- Hát az úgy volt, hogy elmentem a bárba, nem volt senki a pultba. Beálltam, mert nagyon feszültek voltak az emberek, aztán jött Louis, és beállt mellém. A Főnök pedig felajánlotta, hogy dolgozhatok ott náluk, mivel megmentettem őt is és a bárt is. Én elfogadtam, úgyhogy van munkám. - kifújtam a levegőt és mosolyogtam.

Annyit vettem észre, hogy mindenki összenyom, mert csoportos ölelés volt éppen, csak Louis maradt ki. Mikor mindenki elengedett hosszan megöleltem őt is, hogy ne maradjon ki semmiből, amit a csajok egy huu-zással fogadtak. Ölelés közben én voltam a csajok fele, és mikor elkezdtek ujjongani, én csak bemutattam - persze viccből - és öleltem tovább Louist. Viszont hallottam, ahogy Maite azt mondja a többieknek, hogy Mi nagyon összeillünk, úgyhogy szóltam neki.

- Maite!
- Mondjad.
- Tényleg összeillünk Louissal? - pirultam el.
- Szerintem igen, de ugye most nem akarsz megölni? - nevetett.
- Neem, csak kíváncsi voltam, hogy tényleg így gondolod-e.

Louissal és a csajokkal nagyon jól elvoltunk, beszélgettünk róla, rólunk, meg a csajokról is volt néha szó, de részben inkább csak rólunk volt szó. Louis ezt még azzal fokozta, hogy átölelt, és adott az állcsontomra egy puszit.

23. rész

Sajnálom, hogy most hozom csak az új részt, csak tisztáznom kellett magamban a dolgokat.. Kaptam egy elég súlyos kritikát, amiben az állt, hogy fejezzem be az oldalt, mert nagyon unalmas és szar, és egyszerűen nem tudtam, hogy most mit csináljak. Folytassam, vagy inkább ne ?! .. De eldöntöttem.. Folytatom, de lehet hogy hamarosan vége lesz, mert mostanában időm sincsen csinálni, meg új részeket írni, a másik meg az, hogy nem tudom, hogy lenne még értelme folytatni. Eszméletlenül rosszul esett amit írtak, és kezdem belátni, hogy igaza van, és hogy egyáltalán nem is izgalmas a történet.. Eddig úgy gondoltam, hogy nem akarok happy end-et, és most még jobban erősödött bennem ez az érzés. Remélem, hogy később mások is rátalálnak az oldalamra, és kommentelnek, feliratkoznak. Mindegy, nem is húzom tovább, jó olvasást! x.

... "Nem érdekelt semmi, gyorsan elkértem a tulajdonostól egy kötényt, és beálltam dolgozni." ...

A főnök csak ámult, és egy hálás pillantást vetett rám. Igazából pultosnak tanultam, igaz bolti eladó a hivatalos neve, de nem baj, a lényeg, hogy értek hozzá.

* Lou szemszöge * 

Amikor berontottam, annyit láttam, hogy a vendégek már nevettek, semmi bajuk nem volt. Megpillantottam Charlotte-t a pultba és majdnem leesett az állam. Megmentett engem, ezért nagyon hálás leszek neki. Elmentem átöltözni és beálltam mellé a pultba.

- Köszönöm. - mondtam felé fordulva.
- Ez természetes. Nem is tudtam, hogy neked kellett bejönnöd. - nevetett, közben kiszolgálta a vendégeket is.
- Ez hosszú.. - sóhajtottam, de én is segítettem neki, elvégre én dolgozok itt.
- Ööö..azt hiszem van időm. - mosolygott.
- Egyik munkatársam, aki váltott engem, felmondott, és a Főnök felhívott engem. De persze mire ideértem, addigra beálltál helyettem. Köszönöm. Előbb is ideértem volna, csak dugó volt.. - végig a szemébe néztem.

- Ohh értem, sajnálom. - pirult, mert néztem. - Mi az van rajtam valami? - odanyúlt az arcához, és elkezdte dörzsölni.
- Nem, nincs. Én csak..néztem milyen szép vagy. - mosolyogtam, és elfordultam, mert kezdtem pirosodni.
- Köszi. - mosolygott. - Ezt direkt csinálod? - kérdezte.
- Mit is? - elkomolyodott az arcom, azt hittem valami rosszat csináltam.
- Hogy folyton bókolsz, és elpirulok miattad. 
- Csak az igazat mondom. - rámosolyogtam, aztán megláttam a Főnököt erre fele közeledni, így inkább a dolgomra próbáltam figyelni.
- Hogy hívnak megmentő? - nevetett a Főnököm Charlotte-ra.

- Ch-Charlotte Richardson. - nyögte ki a jövendőbeli barátnőm. Azaz remélem. Nem is tudtam még én sem a teljes nevét, de erre is sor került.
- Akkor mától, ha szeretnél, beállhatsz dolgozni hozzánk, persze kapsz fizetést is. Na elvállalod? - nézett rá Char-ra.
- Igen, természetesen. - nevetett.
- Akkor holnaptól ketten viszitek a pultot Louissal. Oké?
- Jó. - mondtuk mindketten. Legalább lesz időm megismerkedni vele. Annyira örülök. 
- Sajnálom. - mondtam Charnak.

- Mit is? - rámnézett meglepődve.
- Hogy folyton zavarba hozlak. - lehajtottam a fejem.
- Semmi baj, csak fura, eddig nem nagyon mondott ilyet nekem senki sem. - szomorú hanggal mondta.
- Akkor mindenki vak rajtam kívül.. - nevettem.

Erre ő is mosolygott, de látszott rajta, hogy nem nagyon fogadja el önmagát, bár nem értem miért.
Egész jól elhülyültünk a munkaidő alatt, sokkal gyorsabban letelt így, mint egyedül. Mondta, hogy menjek el hozzá, ismerkedjek meg a barátnőivel. Persze belementem, ezért elmentem átöltözni, Char pedig ledobta a kötényt, mivel csak az volt rajta ami ide tartozott. Amikor kiértem, már kint várt. Beültünk a kocsimba, és mondta merre menjek.

22. rész

... "Édes a bosszú." ...

Beértem a lakásba, közben még mindig a bosszún törtem a fejem. Ááá.. megvan. Roxy jött felém, és én egy szúró pillantást vetettem rá.

- Most mi a baj? - kérdezte meglepetten Roxy.
- Meg fogsz fizetni. Nagyon csúnyán. - gonoszan mosolyogtam.

Roxy szerintem nem vette komolyan, mert elkezdett nevetni. Én inkább bementem a szobámba, betettem egy nyugtató zenét a telefonomon, feltettem a fejhallgatómat. Lefeküdtem az ágyba, és elkezdtem a tervem megvalósításán gondolkozni. Roxy ha ezt tudnád..nem nevetnél!

* Roxy szemszöge *

Mikor meghallottam Elly komolynak hangzó mondatát, elkezdtem nevetni. Mivel tudna visszavágni? Viszont túl jól ismerem, és tudom, hogy durva ötleteket szokott kitalálni. Féljek? Majd meglátjuk. Gondolkodás közben kaptam egy sms-t Ellytől, aki a másik szobában van, hogy készüljek fel, mert kitalálta mi az amit tervez. Azt hiszem tényleg komolyan gondolja ezt az egészet. Picit megpróbáltam lepihenni, és sikerült is, mert elaludtam. Azért bevallom, féltem elaludni. Kinézem Ellyből, hogy valami elhagyatott erdőbe elvisz, aztán ott ébredek fel. Ez még viccnek is rossz.

* Louis szemszöge *

Végre, ma szabadnap van. Remélem, hogy ma nem hívnak be dolgozni, mert minden nap bent robotolok a bárban, és kezd kicsit elegem lenni. Bár, ha jobban bele gondolok, lehet, hogy érdemes lenne bemenni. Mióta az a szép lány, Charlotte, bent volt a bárban, azóta már csak azért is bejárok dolgozni, hátha ott lesz. Olyan gyönyörű..Azt hiszem szerelmes vagyok, már ha lehet ilyet mondani, mikor még csak egyszer láttam. Igaz, azóta másra sem tudok gondolni, csak rá, és valljuk be, hogy nem vagyok olyan típus, hogy meglátok egy lányt, és egyből bele szeretek. Soha sem volt még ilyen. Mindig kell legalább 4-5 találkozás, amíg megismerek egy lányt, de Charlotte-nál ez teljesen másképp van. Gondolatmenetemből a telefon zavart ki. Megnéztem ki hív, gondolhattam volna. A főnököm volt. Mielőtt azt hinné, hogy megvárattatom, ezért gyorsan észbe kaptam, felvettem a telefonom, és beleszóltam.

- Tessék, Louis vagyok. - mutatkoztam be, bár nem tudom minek. Megszokás.
- Szia. Otthon vagy? - kérdezte kicsit aggódóan.

Sejtettem.. Tuti, hogy be kell mennem.

- Igen, persze. Miért? - kérdeztem, mint aki nem tudja, hogy miért is hívott fel.
- Be tudnál jönni dolgozni? Ugyanis Matt felmondott, és türelmetlenek a vendégek, hogy senki sem szolgálja ki őket.
- Persze, tíz perc és ott vagyok. - mondtam. Most tényleg szükség van rám.

Egy mindent elmondó megkönnyebbült sóhajtást hallottam a telefonban, aztán elköszönt, és lerakta. Érdekes..Mindig bemegyek úgy dolgozni, ahogy a főnököm fütyül, de plusz pénzt nem kapok érte. Pedig szükségem lenne rá.. Bezzeg ha azt mondanám, hogy nem érek rá, tuti repülnék egyből. Na mindegy. Felöltöztem, és elindultam a "rég nem látott" munkahelyem felé.

* Charlotte szemszöge *

Mivel unatkoztam otthon, ezért úgy döntöttem, hogy elmegyek a karaoke bárba, hátha ott lesz Louis. Elkészültem, és felöltöztem egy elegáns ruhába, aztán elindultam. Gyalog mentem, mert nincs annyira messze, körülbelül 20 perc gyalog. Amikor odaértem, sóhajtottam egyet, aztán beléptem. Mindenhol türelmetlen embert láttam. Nem hogy Louis, de még más pultos sem volt a helyén. Nem érdekelt semmi, gyorsan elkértem a tulajdonostól egy kötényt, és beálltam dolgozni.

21. rész

Sziasztok! :) A 30. rész egy évadzáró rész lesz, azután jön a második fejezet :) Mivel meg van már előre írva, ezért merem mondani, hogy izgalmas lesz, lesz mit várni! Jó olvasást! x
UI: a szereplőkben megtalálható már Dan is, és nemsokára még bővülni fognak a szereplők! :)

... "Én még kicsit forgolódtam, aztán sikerült elaludni." ...

Reggel eszméletlen nagy röhögésre keltem fel, csak egy vaku villanást láttam. Mit fényképeztek le? Magunkra néztünk, és eléggé furcsán feküdtünk egymáson.

- Cukin alszotok! - szólalt meg Roxy, és kirohant a szobából.

Szóval ezt fényképezte le. Már csak azt kéne megtudnom, hogy mikor múlnak el a pöttyök mindenhonnan. Belenéztem a vakuba, mert én ilyen ügyes vagyok. 

- Ezt még megbánod! - felkeltem az ágyból, és rohantam Roxy szobájához.

Roxy erre csak egy sikítással válaszolt.

- Töröld ki a képet légyszi, tudod hogy utálom ha fényképeznek! - kérleltem még mindig kergetve Őt.

* Nikolas szemszöge *

Ellyvel álmodtam, elég fura dolgok voltak benne, de ezt inkább nem részletezem. Be kell valljam nem annyira tetszik. Szép, meg minden, de még nem ismerem annyira, és nem is akarok megint koppanni azért, amiért régen is. Lehet később lesz még közöttünk valami, de addig is inkább nem gondolok erre. Aztán arra keltem fel, hogy Elly kimászik a karjaim közül, és valakinek ordít, aztán sikítoznak.

Kíváncsi voltam, hogy mi történik, ezért felálltam és elindultam a zaj irányába. Amikor odaértem azt láttam, hogy Elly csikizi Roxyt, Roxynak meg már folynak a könnyei a röhögéstől. Gondoltam besegítek, ezért Ellyt leszedtem Roxyról. Letettem óvatosan a földre, fölé hajoltam és elkezdtem csikizni. A vesém már tuti nem a helyén volt csikizés után, és süket is lettem, mivel Elly folyton rugdalózott és sikongatott. Amikor Elly már könyörgött azért, hogy hagyjam abba, akkor csak annyit láttam amikor hátranéztem, hogy Roxy az ágyon fekszik és kapálózik a röhögéstől. Tovább néztem az ajtóra, és ott meg sok szempárt láttam meg, amint meglepődve néznek ránk. Most aztán magyarázkodhatok. Lemásztam Ellyről, aki kapkodta a levegőt, és belekezdtem.

- Ez nem az aminek látszik, és Elly nem azért sikoltozott, amire Ti gondoltok. - erre egy perverz mosoly jelent meg mindenki arcán, ezért hozzátettem - De tényleg.

- Akkor mit csináltok? - kérdezte eléggé meglepetten Liz.- Éppen csikiztem.. - sóhajtottam.- És miért? - kérdezte Maite.- Átjöttem Roxyhoz, és láttam, hogy mindjárt bepisil annyira csikizi Elly, és gondoltam segítek Roxynak egy kicsit, ezért elkezdtem Ellyt csikizni, de hogy Elly miért csikizte Roxyt azt én sem tudom. - vallottam be mindent szóról-szóra.

- Ezért.. - gonoszan mosolygott Roxy, aztán mutatott egy képet.

- Mostmár értem miért csikizett Elly. - mondtam.- Pedig tök aranyosak vagytok azon a képen. - nevetett Char.- Köszi, de nincs közöttünk semmi, csak barátok vagyunk. - kijelentettem, aztán ránéztem Ellyre akinek kicsit megváltozott az arckifejezése, és olyan fura lett a hangulat is.
- Most mit csináltam? - kérdeztem.- Semmit, nincs semmi baj. - mosolygott Elly.- Akkor jó. - szusszantam egyet, bár tudom hogy nem mondott igazat.

* Elly szemszöge *

Szóval mégsem tetszek neki. Felálltam, és átmentem a szobámba, ott hagyva mindenkit. Elkezdtem gondolkozni. Pedig azt hittem, hogy én is bejövök neki, de úgy látszik nem. Mindegy, ha nem is jövünk össze, de legalább barátok maradjunk. Ez egy kicsi mosolyt varázsolt az arcomra, és úgy gondoltam, jobb lesz, ha felöltözök. Hátat fordítottam az ajtónak és elkezdtem öltözés közben dúdolni. Csak arra lettem figyelmes, hogy becsukódott az ajtó, de amikor hátranéztem nem láttam senkit. Remélem nem ő jött be. Teljesen felöltöztem, és leültem az ágyra zenét hallgatni. Egyszer csak Nikolas jött be az ajtón, és leült mellém. Leállítottam a zenét, hogy teljesen rá tudjak figyelni.

- Sajnálom, ha valamivel megbántottalak. - sóhajtott, és lenézett a padlóra.- Nem, nem haragszom! Nyugi. - mosolyogtam.

Rámnézett, és kicsi mosoly jelent meg az arcán.

- Amúgy te nyitottál be az előbb? - kérdeztem.- Őőő..hát igen, bocsi azért is. - nevetett.- Semmi baj, csak eléggé megijedtem, meg szégyenlős vagyok. - zavarba jöttem.- Nincs mit szégyellned, szép alakod van. - mosolygott.- Hát köszi. - pirultam.- De azért is jöttem, hogy elköszönjek, mert megyek haza, meg nem is szeretnék zavarni.- Nem zavarsz, de ha haza szeretnél menni, menj csak. Remélem még találkozunk. Tényleg..Megadjam a telefonszámom? - kérdeztem tőle.- Biztosan fogunk még találkozni, és nem kell, mert Roxy megadta már. - kacsintott egyet mindkét szemmel, aztán felállt.

Segítettem neki összepakolni, közben megköszöntem mindent, amit értem tett. Miután kikísértem, elhatároztam, hogy Roxy csúnyán meg fog fizetni mindenért. Édes a bosszú.