28. rész

... "Megbeszéltünk egy időpontot és elkezdtem készülődni." ...

Nagyon ideges vagyok. Miért akart ilyen sürgősen találkozni velem? Elkészültem, és mivel esett az eső, ezért picit jobban beöltöztem, mint eddig.

Aztán Maite elkapott.

- Hát te hova készülődsz? - mosolygott sejtelmesen.
- Nikolas hívott, hogy feltétlenül beszélnünk kell. - teljesen póker arccal válaszoltam neki.
- És ennek nem örülsz? Lehet elmondja, hogy mégis szeret. - nevetett.
- Aha, szerintem is. Álmomban esetleg. - sóhajtottam. - Na de most megyek. - elköszöntem, aztán elindultam egy kávézó felé.

Úgy beszéltük meg, hogy előtte találkozunk, és elmegyünk valami nyugis helyre beszélgetni. Hát kíváncsi leszek erre. Amikor odaértem ő így fogadott:

- Szia. - köszönt nagyon boldogan, megölelt, aztán elindultunk.
- Szia. - erőltetve mosolyogtam.

Nem azért nem mosolyogtam, mert nem szerettem volna vele találkozni, hanem azért, mert így még jobban szerelmes leszek belé. Elérkeztünk a csendesebb helyre, és leültünk a padra.

- Szóval miért hívtál? - kérdeztem kis kedvességgel a hangomban.
- Mivel csak benned bízok meg, ezért tanácsot szeretnék kérni tőled.
- Rendben, mondd csak.
- Van egy lány, nagyon tetszik. Szerinted szép? 

Elővette a telefonját és megmutatta a képet.

- Igen nagyon szép, remélem, hogy nem fog átvágni téged. - mosolyogtam fájdalmasan, aztán ránéztem a tájra.
- Köszönöm, te vagy a legjobb barátom! - megölelt.
- Ez természetes, rám bármikor számíthatsz! - vissza öleltem, de közben rázott a hideg.
- Fázol? Elinduljunk haza? - kérdezte.
- Igen, az jó lenne.

Próbáltam mosolyogni, és nem elsírni magam. Hazakísért, és elment. Én bementem a házba, és rohantam fel a szobámba. Amikor felértem becsaptam az ajtót, és bevetettem magam az ágyba. Elkezdtem gondolkozni, aztán kijött rajtam a fájdalom, és sírtam amennyire csak tudtam. Hangos lépteket hallottam ezután, aztán azt, hogy valaki bejön és megölel. Liza illatát elég gyorsan fel lehet ismerni, ezért visszaöleltem.

- Mi a baj hugi? - szorított. Mindig huginak szokott hívni, pedig én vagyok az idősebb. Azt mondta azért szokott Hugizni, mert azt, hogy Nővérkém, azt sokáig tart kimondani. Igen.. Ez a Liz logika. Ránéztem és sírva csak annyit tudtam mondani:
- Nikolas.

- Mit csinált? Bántott? - kérdezte ijedten.
- Nem. Össze fog jönni egy lánnyal. - sírtam.
- Jajj, ne mondd hogy bele szerettél.

Én csak félre húztam a számat, és elkezdtem megint sírni.

- Nyugi, idővel minden megoldódik! - nyugtatott.

Semmi sem lesz úgy, ahogy elterveztem.

- És hogy lenyugodj.. - lerohant, aztán feljött egy tábla csokival. - .. ezért ezt most szépen megeszed itt előttem, mert addig nem megyek el! Tudod, a csoki boldogság hormonokat termel. - mosolygott, és vékonyított hangon mondta az utolsó mondatot, mert ezt mindig az én Drága Keresztanyukám szokta mondani, hogy hogyha szerelmi bánatom van, egyek csokit, mert az mindig segít.

Ezen nem tudtam nem nevetni. Végre pár pillanat ameddig elfelejtem Nikolast.

- Végre mosolyogsz. - ő is mosolygott.
- Igen. Hála neked. - megöleltem, és adtam az arcára egy puszit. - Köszönöm.
- Nem kell köszönnöd, ezért vannak a rokonok. - nevetett.

Az este többi része arról szólt, hogy Louis megint felvidított, mert favicceket mesélt, és mivel nem röhögött senki a viccein, csak én ezért ez elég hülyén jött ki. De legalább mosolyogtam, amiért a többiek is felfelé görbítették a szájukat. A mai éjszakámat Maitevel töltöm, mint a régi szép időkben. Nem tudnék most egyedül aludni.