2013. november 13., szerda

2. évad 2. rész

Sziasztok! Újra itt vagyok, és itt az új rész is! Átléptük a 2000 megtekintést! Köszönöm szépen, és ne haragudjatok, hogy eddig nem jött rész! Nem is húzom tovább, jó olvasást! :) x 


... "Jöhet egy újabb hosszú várakozás" ...


Miért érzem azt, hogy hogyha elveszítem, abba belehalok?

Csak ez az egy mondat járt a fejemben egész várakozás alatt, de még mindig nem tudom, hogy miért. Az egy dolog, hogy a legjobb barátom, de mintha mást is éreznék iránta. Lehet, hogy kezdek beleszeretni? Az az egy bajom van, hogy még én sem vagyok biztos az érzéseimben. Valakivel mindenképpen beszélnem kell erről, és meg kell tudjam, hogy Elly csak barátságot érez-e irántam, vagy esetleg valami mást. Mióta elment az orvos, azóta senki nem szólalt meg, mindenkin a féltést, és az elfojtott érzéseket láttam.

-  - Maite! Beszélhetünk egy picit?  -  fordultam hozzá picit könnyes szemmel.
-  - Persze. – felállt és kicsit arrébb mentünk.
-  - Szóval.. Kérdezhetek valamit?
-  - Igen, de valami baj van?  - nézett rám ijedten.
-  - Hát igazából igen, mert nem vagyok tisztában az érzéseimmel. Azt hiszem szerelmes vagyok Ellybe, de nem vagyok benne biztos, hogy ő is így érez.
-  - Akkor csak mutatok neked valamit. Ő írta ezt a dalszöveget. Rólad szól. – kezembe nyomta a papírt, és ott hagyott, én pedig elkezdtem olvasni.


Kinyújtom a kezem, hogy megérintselek
Az éjszaka közepén
Nem tudom, hogy alszom-e
De szorosan a párnámba kapaszkodom
Valóságos vagy, vagy csak a képzeletem játszik velem?
Felszabadíthatlak
Mindig te leszel számomra az örök láng

Álmodozó szemeid
Nem mondanak búcsút
Talán ez a sorsom, hiszen nem tudok menekülni
S a szenvedély nem alszik ki belőlem
Álmodozó szemeid
Mindegy mennyire sírok
Elérhetetlenek számomra álmodozó szemeid

A holnap látomása vagy
S a tegnap szelleme
Próbálom megakadályozni
Hogy elvedd a lélegzetem
Olyan vagy, mint egy nyári szellő
Mely hamar elillan
De valahogy mindig ott marad a levegőben
Mondd, hogy felejthetnélek el
Ha nem is mentél el igazából?


Mit kellene tennem
Hogy közelebb kerüljek hozzád
És álmodozó szemeidhez?

Álmodozó szemeid
Nem mondanak búcsút
Talán ez a sorsom, hiszen nem tudok menekülni
S a szenvedély nem alszik ki belőlem
Annyira próbállak elengedni
De mindegy mennyire sírok
Csak álmodozó szemeidet látom magam előtt
Álmodozó szemeidet



Amikor a végéhez értem szipogtam egyet, aztán letöröltem a könnyeim. Szóval ezért volt úgy kiakadva, amikor mondtam a csajoknak, hogy csak barátok vagyunk. Én hülye pont neki meséltem el azt, hogy tetszik egy lány. Várjunk. Az tegnap volt, és ma került kórházba. Nem hiszem el. Én juttattam kórházba. Ekkor kitört rajtam a sírás, és lerogytam a földre, és csak annyit tudtam ismételgetni, hogy én tehetek mindenről. Ha miattam lesz valami komoly baja, én nem élem túl. Megyek utána.


1 megjegyzés: