30. rész (évadzáró)

Elérkeztünk az első fejezet évadzáró epizódjához! Remélem ez is ugyanannyira fog tetszeni nektek, mint a többi! A következő részt vasárnap tudom hozni! Jó olvasást Mindenkinek! x

... "De vajon kit, és mivel?" ...

Egész éjszaka ezen gondolkoztam, aztán hirtelen eszembe jutott valaki. Elly talán tudja kit bántottam meg, hiszen neki elmondok mindig mindent. Ránéztem az órára ami már reggel 8 órát mutatott. Még nem zavarom SMS-el Ellyt, mert tudom, hogy ilyenkor még alszik, ezért lementem valami kaját készíteni magamnak.


* Elly szemszöge *


Éjszaka 2 percre se tudtam lehunyni a szemem, hiába volt ott Maite. Egy darabig fent maradt velem, de mivel láttam rajta, hogy már nagyon álmos, ezért mondtam neki, hogy nyugodtan aludhat, mert el leszek egyedül is. Már 8 óra van, de még mindenki alszik. Biztos még mindig együtt van Nikolas azzal a csajjal. Azt hiszem el kell fogadnom, hogy boldog, és azt is, hogy nem velem. Kimentem a konyhába, elővettem egy papírt, és írni kezdtem egy dalszöveget.


* Roxy szemszöge *


Már 3 napja bent van a kórházban, de csak az első nap engedték, hogy végig bent lehessek vele. Most már nekem is be kell tartanom a látogatási időt ami összesen 3 óra. Mondhatom nagyon sok.. Három óra nagyon hamar elmegy, és mindez naponta.. A látogatási idő 16:00-19:00ig tart. Még csak 8 óra múlt pár perccel. Mikor lesz már négy óra? Addig lehet, hogy haza megyek egy kicsit, hátha történt olyan dolog, amit nem tudok. Mondjuk azt furcsálom, hogy nem írt nekem senki 3 napja. Kicsit bánt is, de lehet elfelejtkeztek róla. Ablakon keresztül elköszöntem Liamtől, dobtam neki egy puszit, és elindultam kifele a kórházból. Amikor kiértem, fogtam egy taxit.

Beszálltam, megmondtam a címet, és úton voltam haza. Körülbelül fél óra alatt haza is értem, de amikor benyitottam nem volt ott senki. Bementem a konyhába és olyat láttam amit nem kellett volna. Elly ült az egyik széken egy papírral és egy tollal a kezébe. Ez még nem is baj, de az ahogy kinézett.. Komolyan, mint egy depressziós. Kisírt szemekkel, és remegő kézzel.

- Elly te mit csináltál magaddal? - néztem rá könnyes szemekkel, és óvatosan odaléptem hozzá.

Ő csak szipogott, és az arcán folytak le a könnyek.

- Mondj már valamit! - odaültem mellé és remegett a hangom.
- Én már semmit nem fogok elérni az életben.. - mondott ennyit.
- Mondd már, hogy mi van. Ne kelljen mindent harapófogóval kihúznom belőled.
- Nikolas mutatott nekem egy lányt, hogy szerintem szép-e, mert neki nagyon tetszik, és örülne, ha összejönne vele. Mostanra szerintem már a barátnője. Nem aludtam egész éjszaka, csak sírtam. Úgy döntöttem, hogy írok egy dalszöveget, hátha egy kicsit eltereli a gondolataimat, de így még rosszabb. - mondata végén szipogott egyet, és letörölte a könnyeit.
- Értem. Figyelj! Egy pasi miatt nem szabad ennyire elhagynod magad! Senki nem érdemli meg, hogy kibukj miatta, főleg nem ennyire. Nem szeretném, ha miatta depresszióba esnél, és azt, hogy baj történjen. - megöleltem. - Tudom, hogy rossz, de ne veszítsd el a reményt. Tudod.. A legtöbb fiú-lány barátságból előbb-utóbb párkapcsolat lesz.
- Teljesen igazad van! - ölelt vissza, aztán felment felöltözni, és kicsit rendbe szedni magát.

Én kis idő múlva mentem csak utána megnézni, hogy mi van vele. Bár ne tettem volna.. Csak ott feküdt a földön..

- Elly, Elly! - ordítottam.