... "Édes a bosszú." ...
Beértem a lakásba, közben még mindig a bosszún törtem a fejem. Ááá.. megvan. Roxy jött felém, és én egy szúró pillantást vetettem rá.
- Most mi a baj? - kérdezte meglepetten Roxy.
- Meg fogsz fizetni. Nagyon csúnyán. - gonoszan mosolyogtam.
Roxy szerintem nem vette komolyan, mert elkezdett nevetni. Én inkább bementem a szobámba, betettem egy nyugtató zenét a telefonomon, feltettem a fejhallgatómat. Lefeküdtem az ágyba, és elkezdtem a tervem megvalósításán gondolkozni. Roxy ha ezt tudnád..nem nevetnél!
* Roxy szemszöge *
Mikor meghallottam Elly komolynak hangzó mondatát, elkezdtem nevetni. Mivel tudna visszavágni? Viszont túl jól ismerem, és tudom, hogy durva ötleteket szokott kitalálni. Féljek? Majd meglátjuk. Gondolkodás közben kaptam egy sms-t Ellytől, aki a másik szobában van, hogy készüljek fel, mert kitalálta mi az amit tervez. Azt hiszem tényleg komolyan gondolja ezt az egészet. Picit megpróbáltam lepihenni, és sikerült is, mert elaludtam. Azért bevallom, féltem elaludni. Kinézem Ellyből, hogy valami elhagyatott erdőbe elvisz, aztán ott ébredek fel. Ez még viccnek is rossz.
* Louis szemszöge *
Végre, ma szabadnap van. Remélem, hogy ma nem hívnak be dolgozni, mert minden nap bent robotolok a bárban, és kezd kicsit elegem lenni. Bár, ha jobban bele gondolok, lehet, hogy érdemes lenne bemenni. Mióta az a szép lány, Charlotte, bent volt a bárban, azóta már csak azért is bejárok dolgozni, hátha ott lesz. Olyan gyönyörű..Azt hiszem szerelmes vagyok, már ha lehet ilyet mondani, mikor még csak egyszer láttam. Igaz, azóta másra sem tudok gondolni, csak rá, és valljuk be, hogy nem vagyok olyan típus, hogy meglátok egy lányt, és egyből bele szeretek. Soha sem volt még ilyen. Mindig kell legalább 4-5 találkozás, amíg megismerek egy lányt, de Charlotte-nál ez teljesen másképp van. Gondolatmenetemből a telefon zavart ki. Megnéztem ki hív, gondolhattam volna. A főnököm volt. Mielőtt azt hinné, hogy megvárattatom, ezért gyorsan észbe kaptam, felvettem a telefonom, és beleszóltam.
- Tessék, Louis vagyok. - mutatkoztam be, bár nem tudom minek. Megszokás.
- Szia. Otthon vagy? - kérdezte kicsit aggódóan.
Sejtettem.. Tuti, hogy be kell mennem.
- Igen, persze. Miért? - kérdeztem, mint aki nem tudja, hogy miért is hívott fel.
- Be tudnál jönni dolgozni? Ugyanis Matt felmondott, és türelmetlenek a vendégek, hogy senki sem szolgálja ki őket.
- Persze, tíz perc és ott vagyok. - mondtam. Most tényleg szükség van rám.
Egy mindent elmondó megkönnyebbült sóhajtást hallottam a telefonban, aztán elköszönt, és lerakta. Érdekes..Mindig bemegyek úgy dolgozni, ahogy a főnököm fütyül, de plusz pénzt nem kapok érte. Pedig szükségem lenne rá.. Bezzeg ha azt mondanám, hogy nem érek rá, tuti repülnék egyből. Na mindegy. Felöltöztem, és elindultam a "rég nem látott" munkahelyem felé.
* Charlotte szemszöge *
Mivel unatkoztam otthon, ezért úgy döntöttem, hogy elmegyek a karaoke bárba, hátha ott lesz Louis. Elkészültem, és felöltöztem egy elegáns ruhába, aztán elindultam. Gyalog mentem, mert nincs annyira messze, körülbelül 20 perc gyalog. Amikor odaértem, sóhajtottam egyet, aztán beléptem. Mindenhol türelmetlen embert láttam. Nem hogy Louis, de még más pultos sem volt a helyén. Nem érdekelt semmi, gyorsan elkértem a tulajdonostól egy kötényt, és beálltam dolgozni.
Sziasztok! :) A 30. rész egy évadzáró rész lesz, azután jön a második fejezet :) Mivel meg van már előre írva, ezért merem mondani, hogy izgalmas lesz, lesz mit várni! Jó olvasást! x
UI: a szereplőkben megtalálható már Dan is, és nemsokára még bővülni fognak a szereplők! :)
... "Én még kicsit forgolódtam, aztán sikerült elaludni." ...
Reggel eszméletlen nagy röhögésre keltem fel, csak egy vaku villanást láttam. Mit fényképeztek le? Magunkra néztünk, és eléggé furcsán feküdtünk egymáson.
- Cukin alszotok! - szólalt meg Roxy, és kirohant a szobából.
Szóval ezt fényképezte le. Már csak azt kéne megtudnom, hogy mikor múlnak el a pöttyök mindenhonnan. Belenéztem a vakuba, mert én ilyen ügyes vagyok.
- Ezt még megbánod! - felkeltem az ágyból, és rohantam Roxy szobájához.
Roxy erre csak egy sikítással válaszolt.
- Töröld ki a képet légyszi, tudod hogy utálom ha fényképeznek! - kérleltem még mindig kergetve Őt.
* Nikolas szemszöge *
Ellyvel álmodtam, elég fura dolgok voltak benne, de ezt inkább nem részletezem. Be kell valljam nem annyira tetszik. Szép, meg minden, de még nem ismerem annyira, és nem is akarok megint koppanni azért, amiért régen is. Lehet később lesz még közöttünk valami, de addig is inkább nem gondolok erre. Aztán arra keltem fel, hogy Elly kimászik a karjaim közül, és valakinek ordít, aztán sikítoznak.
Kíváncsi voltam, hogy mi történik, ezért felálltam és elindultam a zaj irányába. Amikor odaértem azt láttam, hogy Elly csikizi Roxyt, Roxynak meg már folynak a könnyei a röhögéstől. Gondoltam besegítek, ezért Ellyt leszedtem Roxyról. Letettem óvatosan a földre, fölé hajoltam és elkezdtem csikizni. A vesém már tuti nem a helyén volt csikizés után, és süket is lettem, mivel Elly folyton rugdalózott és sikongatott. Amikor Elly már könyörgött azért, hogy hagyjam abba, akkor csak annyit láttam amikor hátranéztem, hogy Roxy az ágyon fekszik és kapálózik a röhögéstől. Tovább néztem az ajtóra, és ott meg sok szempárt láttam meg, amint meglepődve néznek ránk. Most aztán magyarázkodhatok. Lemásztam Ellyről, aki kapkodta a levegőt, és belekezdtem.
- Ez nem az aminek látszik, és Elly nem azért sikoltozott, amire Ti gondoltok. - erre egy perverz mosoly jelent meg mindenki arcán, ezért hozzátettem - De tényleg.
- Akkor mit csináltok? - kérdezte eléggé meglepetten Liz.- Éppen csikiztem.. - sóhajtottam.- És miért? - kérdezte Maite.- Átjöttem Roxyhoz, és láttam, hogy mindjárt bepisil annyira csikizi Elly, és gondoltam segítek Roxynak egy kicsit, ezért elkezdtem Ellyt csikizni, de hogy Elly miért csikizte Roxyt azt én sem tudom. - vallottam be mindent szóról-szóra.
- Ezért.. - gonoszan mosolygott Roxy, aztán mutatott egy képet.
- Mostmár értem miért csikizett Elly. - mondtam.- Pedig tök aranyosak vagytok azon a képen. - nevetett Char.- Köszi, de nincs közöttünk semmi, csak barátok vagyunk. - kijelentettem, aztán ránéztem Ellyre akinek kicsit megváltozott az arckifejezése, és olyan fura lett a hangulat is.
- Most mit csináltam? - kérdeztem.- Semmit, nincs semmi baj. - mosolygott Elly.- Akkor jó. - szusszantam egyet, bár tudom hogy nem mondott igazat.
* Elly szemszöge *
Szóval mégsem tetszek neki. Felálltam, és átmentem a szobámba, ott hagyva mindenkit. Elkezdtem gondolkozni. Pedig azt hittem, hogy én is bejövök neki, de úgy látszik nem. Mindegy, ha nem is jövünk össze, de legalább barátok maradjunk. Ez egy kicsi mosolyt varázsolt az arcomra, és úgy gondoltam, jobb lesz, ha felöltözök. Hátat fordítottam az ajtónak és elkezdtem öltözés közben dúdolni. Csak arra lettem figyelmes, hogy becsukódott az ajtó, de amikor hátranéztem nem láttam senkit. Remélem nem ő jött be. Teljesen felöltöztem, és leültem az ágyra zenét hallgatni. Egyszer csak Nikolas jött be az ajtón, és leült mellém. Leállítottam a zenét, hogy teljesen rá tudjak figyelni.
- Sajnálom, ha valamivel megbántottalak. - sóhajtott, és lenézett a padlóra.- Nem, nem haragszom! Nyugi. - mosolyogtam.
Rámnézett, és kicsi mosoly jelent meg az arcán.
- Amúgy te nyitottál be az előbb? - kérdeztem.- Őőő..hát igen, bocsi azért is. - nevetett.- Semmi baj, csak eléggé megijedtem, meg szégyenlős vagyok. - zavarba jöttem.- Nincs mit szégyellned, szép alakod van. - mosolygott.- Hát köszi. - pirultam.- De azért is jöttem, hogy elköszönjek, mert megyek haza, meg nem is szeretnék zavarni.- Nem zavarsz, de ha haza szeretnél menni, menj csak. Remélem még találkozunk. Tényleg..Megadjam a telefonszámom? - kérdeztem tőle.- Biztosan fogunk még találkozni, és nem kell, mert Roxy megadta már. - kacsintott egyet mindkét szemmel, aztán felállt.
Segítettem neki összepakolni, közben megköszöntem mindent, amit értem tett. Miután kikísértem, elhatároztam, hogy Roxy csúnyán meg fog fizetni mindenért. Édes a bosszú.
... "Tudjátok mi a legjobb? Hogy velem fog aludni." ...
Nem elég, hogy nagyon tetszik nekem, még a csajok direkt rátesznek egy lapáttal, hogy velem aludjon. Persze nem mondtam neki, hogy nem aludhat velem, mert szerettem is volna, meg nem is. Na meg bunkó sem akartam lenni. A csajok sejtelmesen néztek, én meg próbáltam nem megkergetni őket. Persze csak szeretetből.
- És kérsz valamit inni, vagy enni? - néztem Nikolasra.
- Az innivalót elfogadom. Köszi. - mosolygott.
Amikor kimentem, hallottam ahogy egyből faggatni kezdik a csajok. Ettől féltem. Vissza kellett mennem megkérdezni mit kér inni. Amikor megláttak mindenki elcsendesedett, csak Nikolas nem értette, hogy most miért hallgatott el mindenki. Én csak a csajokra néztem egy "Ezt még megbánjátok!" nézéssel, amire csak egy ördögi vigyor volt a válasz. Aztán Nikolas rámnézett, így elkezdtem mondani azt, amiért igazából jöttem.
- Elfelejtettem megkérdezni, hogy mit kérsz inni..Szóval van víz, ásványvíz, meg kóla. - húztam mosolyra a számat, és vártam a válaszát.
- Jó lesz az ásványvíz. - nézett erősen a szemembe.
- Oké, akkor hozom is. - és gyorsan kimentem a konyhába.
Töltöttem egy pohárba ásványvizet, és kivittem neki. Mivel már elég későre járt (pontosabban hajnali fél három volt), a lányok elköszöntek tőlünk, és mindenki eltűnt. Csak én, és Nikolas maradtunk a nappaliban.
- Hol tudok letusolni? - kérdezte.
- Ott. - mutattam neki az ajtót.
- Köszi. - mondta, aztán bement.
Én csak ültem a kanapén, és vártam, hogy végezzen. Muszáj volt megvárnom, mert különben nem tudja, merre kell menni, hogy eltaláljon a szobámig. Hallottam, hogy nyílik az ajtó, ezért odanéztem. Egy pólóban, és egy alsónadrágban jött ki, még félig vizesen. Rámmosolygott, én pedig felálltam és elindultunk felfelé a szobához. Hallottam, ahogy Roxy a szobájában suttog valakivel, meg vigyorognak. Na, ezek már megint valamit terveznek. Bementünk a szobába, és befeküdtünk az ágyba.
- Jó éjszakát! - mondtam neki, felé fordulva.
- Jó éjt! - mondta, és megpuszilta a fejem.
Nikolas átkarolt, és rövid időn belül elaludt. Én még kicsit forgolódtam, aztán sikerült elaludni.
... "Nem fogok tőle megijedni." ...
- Na, miért jöttél? Hogy megint pokollá tedd az életem? - ordítottam rá.
Gúnyosan nevetett, aztán megszólalt:
- Csak tudni akartam hogy vagy. - kacsintott.
- Látod, megvagyok nélküled, és ne kacsingass rám! - majdnem felpofoztam, de megütött.
Én csak a földre rogytam, és sírni kezdtem. Éreztem a régi fájdalmakat is, mindent. Ő csak nevetett rajtam, a többiek meg se tudtak szólalni, csak könnyes szemmel néztek engem. Én összekuporodva tűrtem a fájdalmat, és megint remegtem a félelemtől. Amikor felnéztem, ott volt előttem.
- Visszajössz hozzám? - nézett rám.
- Álmaidban sem, nem tűrném el megint a régi sebeket Dan.. - remegő hanggal mondtam.
- Biztos vagy te abban? - mérgesen nézett rám, megint meg akart ütni. Én becsuktam a szemem, de nem éreztem fájdalmat.
Amikor még csukva volt a szemem, egy ismerős hangot hallottam, aztán egy ütést, és hogy valakinek koppant a feje a padlón. Kinyitottam a szemem, és megláttam Őt. Csak néztem. Dan a földön feküdt, Nikolas pedig ott állt előttem. Odajött, és megölelt.
- Nyugi, nincs semmi baj. - szorított, amennyire csak tudott.
Én nem tudtam semmit se mondani, a többiek pedig megdöbbenve, és lesokkolva álltak ott. Csak vissza öleltem, és hagytam, hogy a hideg cseppek lefolyjanak az arcomon.
- Köszönöm. - mondtam neki. Csak ennyi jött ki a számon.
- Hogy találtál ide? És ki vagy? - szólalt meg Maite.
- Éppen erre sétáltam, amikor meghallottam, hogy valakik kiabálnak. Megismertem Elly hangját, ezért jobbnak láttam, ha bejövök és megnézem mi történik itt. Mivel nem volt zárva az ajtó, így szerencsére be is tudtam jönni. Amúgy Nikolas vagyok. - vetett egy féloldalas mosolyt Maitere, miközben még mindig engem szorított.
Hirtelen azt vettem észre, hogy Dan felállt a padlóról, és amit tudott mondani, az annyi volt, hogy ezt még megbánom, és majd visszajön akkor, amikor a pasim nem lesz itt. Na várjunk..Nikolas nem is a pasim. Jó, megvédett, de egyenlőre még semmi nincs közöttünk, csak egy fiú-lány barátság. Dan a mondanivalója után elment, én pedig odamentem az ajtóhoz, és bezártam, hogy ne tudjon visszajönni. Amikor visszamentem a nappali közepére, ahol mindenki állt, akkor csak annyit vettem észre, hogy a csajok megölelnek, és mondogatják, hogy sajnálják. Hogy nem vágtak közbe, amikor a legnagyobb szükségem lett volna rájuk. Én csak nyugtattam őket azzal, hogy jobb is, mert akkor nekik is bajuk esett volna, és én azt nem bírtam volna ki.
Amikor lenyugodtunk, Roxy azt találta ki, hogy Nikolas itt maradhatna velünk éjszakára, hálájuk jeléül. Tudjátok mi a legjobb? Hogy velem fog aludni.
Sziasztok! Megígértem, hogy hozok még egy részt, de sajnos ez eléggé rövidre sikerült. Remélem azért tetszik, és várjátok a következő részt.. Jó olvasást! x
... "Hirtelen összenéztünk, mert valaki csengetett." ...
Kis ideig tanakodtunk, ki nyissa ki az ajtót, végül rám hárult a feladat, mivel én lakok itt, Roxynak meg éppen nem volt kedve felállni. Nagy nehezen lemásztam az emeletről az ajtóhoz, közben azon gondolkoztam, hogy ki lehet az, amikor nemsokára éjfél lesz. Bevallom kicsit féltem is, hogy ki lehet az. Nagy nehezen rávettem magam, hogy kinyissam, és egészen ledöbbentem.
* Elly szemszöge *
Fent nevedgéltünk, amikor hirtelen egy ismerős hangra lettem figyelmes. Mondtam a csajoknak, hogy menjünk le, mert eléggé csend volt. Liz hangját nem is hallottam. Ha az akire gondolok, akkor az lesz az első, hogy leordítom a fejét, a második, hogy felpofozom azután meg elküldöm egy melegebb éghajlatra.Lassan mentünk lefele, és amikor megláttam megint előjöttek a régi emlékek..Nagyon fájnak, szinte sírni tudtam volna, de nem szabadott kimutatnom neki, hogy fáj, és hogy szinte már félek tőle. Leértünk. Én meg sem tudtam szólalni, csak gondolkoztam. Honnan tudta, hogy Magyarországról ideköltöztem? Miért jött? Megint bántani akar? Láttam, ahogy közeledik felém, ezért felálltam. Sokkal erősebb voltam, mint amikor még tartottuk a kapcsolatot..- Mit akarsz már megint? - löktem el magamtól, mert vészesen közeledett. A hangomban a düh, a bánat, az utálatos hangsúly tátongott.
Egy pillanatra meglepődhetett, hiszen eddig nem voltam ilyen, de most már megerősödtem. Nem fogok tőle megijedni.
Sziasztok! Bocsi, hogy nem hoztam előbb a részeket, de nem nagyon értem rá. Tanulni is kellett, meg más programom is volt. De kárpótlásul még hozok egy részt most, és a következőt szerintem szerdán fogom. Jó olvasást! :) x
... "Odaértek, és együtt bementünk a lakásba." ...
* Liz szemszöge *
Hallottam, hogy csapódott az ajtó, aztán Roxyék hangját is hallottam, ezért lementem hozzájuk, és megöleltem őket.
- Na meséljetek, milyen volt? Elly, énekeltél? - kérdeztem kíváncsian.
- Baromi jó volt, igen énekeltem és képzeld el volt ott egy olyan csávó.. - kezdett bele Elly.
- Csak nem? - célozgattam, hogy bejön-e neki vagy valami.
- Hát.. egyenlőre még nem tudom, azt sem tudom, hogy van-e csaja, vagy nincsen. Annyit tudok róla, hogy Nikolasnak hívják, 27 éves, és ugyanaz az álma mint nekem. De nagyon jól néz ki, és ő is énekelt ott. Olyan jó mély hangja van. És a nézése.. - sóhajtott.
- Szóval bejön neked. Várj.. honnan tudod milyen a nézése? - kérdeztem.
- Onnan, hogy beszélgettünk is, meg éneklés közben sokszor rámnézett, és eléggé csábító nézése van. Legalábbis nekem az. - nevetett.
- És tetszett az embereknek ahogy énekeltél? Vagy mit reagáltak? - szólalt meg Maite.
- Szerintem tetszett nekik, mert tapsoltak, meg valakinek könnyes volt a szeme. - mosolygott Elly.
- Miért mit énekeltél? Valami szomorút? - kérdeztem.
- Igen, szomorút énekeltem, majd elénekelem nektek, ha szeretnétek. - mondta.
- Jó rendben. - mosolyogtam. - És Lottie.. Nagyon csendben vagy, meg Roxy te is..Veletek mi volt? - néztem rájuk.
- Elmesélek mindent. - sóhajtott egyet Char, aztán belekezdett - Szóval, az történt, hogy Ellyhez odament Nikolas miután lejött a színpadról, én meg mondtam, hogy megyünk innivalóért Roxyval. Odamentünk a bárpulthoz, es onnan néztük őket. Aztán a pultos srác odaszólt, hogy kérünk-e valamit. Mondtam neki, hogy nem köszi, aztán ránéztem és annyira szép kék szemei voltak, hogy pár percig csak a szemébe néztem, aztán Roxy szólt, hogy ne nézzem olyan feltűnően. Gondolhatjátok mennyire ciki volt. - itt megállt, de mindenki csak mosolygott, és egyetértett Lottieval. - Aztán nem mertem a szemébe nézni, pedig éreztem, hogy rám néz. Aztán mondta nekem, hogy nagyon aranyos vagyok, meg elmondta hogy Louisnak hívják. Én is mondtam, hogy hívnak. Utána láttuk, hogy Elly újra egyedül van, ezért elmentünk onnan, odamentünk Ellyhez, kifaggattuk aztán jöttünk haza. - megállt, mert befejezte a történetét.
- És meg se adtad neki a telefonszámodat? - értetlenkedett Maite.
- Nem, mert úgyis megyünk még vissza oda Ellyvel szerintem. - halvány mosoly jelent meg az arcán.
Hirtelen Elly közbevágott.
- És nektek hogy sikerült a randi? - nézett ránk.
Elmondtunk nekik minden apró részletet, azt is amikor benyitottam Maitéékhez, amit nem díjazott.
Elmondtam hova vitt Harry, meg hogy mik történtek, Maite is elmondta, a csajok meg csak ámultak. Hirtelen összenéztünk, mert valaki csengetett.
... "Amikor bementem egy nem várt meglepetés fogadott." ...
* Maite szemszöge *
Brunoval megint a parkban találkoztunk. Pontosan odaértem, hiszen sosem várathatom meg Brunot. Ő is jött felém, és csókkal köszöntött. Eléggé meglepődtem, de visszacsókoltam. Amikor leültünk a szokásos padra, beszélgetni kezdtünk.
- Mesélj, mi történt veled azóta, mióta nem találkoztunk? - érdeklődött.
- Semmi különös, unalmas volt egy picit. De így hogy látlak... - nevettem.
- Hallgatlak. - fulelt, és mosolygott.
- Így hogy látlak sokkal színesebb a napom, mert veled nem lehet unatkozni. - pirultam. - És veled történt valami érdekes azóta?
- Hát nem nagyon, a szokásos dolgok. Autogram, közös kép rajongókkal, interjú, stúdió, koncertek stb..De nem szeretnélek fárasztani ezzel.
- Nem fárasztasz. - mosolyogtam. - Elmegyünk hozzám? Nyugi, nincs otthon senki, ott nyugodtabban beszélgethetnénk.
Szerintem meglepődött, meg lehet félre is értette, mert eléggé furcsán nézett.
- Ööö.. Oké menjünk.
Felálltunk, és elindultunk haza. Amikor odaértünk, kicsit szórakoztam a kulccsal, ugyanis még hozzá kell szoknom. Jót nevettünk a bénaságomon, de körülbelül 20 perc múlva csak bejutottunk.
- Érezd otthon magad, foglalj helyet. Kérsz inni? - néztem rá.
- Nem köszönöm. - mosolygott aztán leült.
Leültem mellé. Egy ideig néztük egymást, aztán hirtelen megcsókolt. Átváltottunk smárolásba, de olyan érzésem volt, mintha valaki figyelne minket. De most nem érdekelt, a pillanatnak éltem, utána aztán felőlem bárki jöhet. Amikor vége lett, lassan eltávolodtunk egymástól, és az ajtóhoz néztem. Bevallom ugrottam egyet, mert megijedtem, ahogy ott áll Liz. Egyből magyarázkodni kezdtem.
- Ömm.. most nem mondom azt, hogy ez nem az aminek látszik, de elmondom hogy történt. Feljöttünk, mert itt nem zaklatják Brunot a rajongók autogrammal meg fényképpel, aztán beszélgettünk és most itt vagyunk. Körülbelül olyan háromnegyed óraja vagyunk idefent. Remélem nem baj. - sóhajtottam.
- Nem, dehogy. Csak eléggé meglepődtem. - nevetett. - Amúgy szia Bruno, Liz vagyok. - odament hozzá, és barátilag megölelte.
- Szia, örülök hogy megismertelek. - mosolygott, és visszaölelt.
- Én is, most viszont magatokra hagylak titeket, fent leszek a szobámban. - intett egyet, aztán felment.
Utána már nem nagyon mertünk bármit is csinálni. Féltünk, mert bármelyik pillanatban lejöhetett volna a nappaliba. Beszélgettünk a koncertjeiről, meg hogy egyszer elvisz magával. Igaz, hogy találkoztam már vele élőben, de koncertjén még nem voltam, és azért az úgy egészen más. Mondta, hogy mennie kell, mert így is késésben van, bár ő mindig. Múltkor is elkésett miattam, remélem azért nem kap a késések miatt semmit. Kikísértem a lakásból, elköszöntünk, igaz nehezen akart elmenni, de rávettem, hogy menjen már, mert ki fog kapni.
Miután elment, jöttek haza a csajok a karaoke bárból, ezért megvártam a kapunál őket. Amikor még nem értek oda hozzám, hallottam, ahogy Elly valamilyen Nikolasról beszél. Szóval bepasizott ő is végre. Odaértek, és együtt bementünk a lakásba.
Sziasztok! Remélem nem haragszotok, ha egy nappal előbb teszem ki a részt! :D Jó olvasást. x
... "Pár pillanat múlva vissza nézett az útra." ...
Az út onnantól kezdve eléggé csendesen telt, de nagyon megijedtem egyszer. Piros volt a lámpa, Harry meg a combomra tette a kezet, és nagyon csábítóan nézett. Tudom, ez így nem tűnik ijesztőnek, de nekem az volt, mivel még nem is voltam együtt senkivel, úgy hogy le is feküdtünk volna. Azt hittem a kocsiban fog letámadni. De aztán amikor zöld lett, elindult és úgy tett, mintha semmi nem történt volna.
Megérkeztünk, kiszállt és kinyitotta nekem az ajtót. Igazából vicces volt, mert nem tudtam kicsatolni magam a biztonsági övből, annyira remegtem. Amikor kiszálltam, egy ház előtt találtam magam. Nem tudtam, hogy ezt miért kellett titkolni. Aztán mondta, hogy szálljunk be a liftbe. Nagyon tartottam a lifttől, nehogy beakadjon, de szerencsére simán végig ment. Egy örökkévalóságnak tűnt, mire felértünk, közben Harry csak nézett.
Kimentünk a tetőtérre, és nagyon meglepődtem Ott volt egy kis asztal, két székkel, gyertyákkal na meg persze kajával meg pezsgővel. Nem hittem volna, hogy ilyen helyre fog hozni, hiszen ez fantasztikus.
Közben Harry odajött mellém, átkarolt.
- Na hogy tetszik? - félénken mosolygott.
- Ez gyönyörű, köszönöm, hogy elhoztál ide, aranyos vagy. - mosolyogtam.
- Örülök, hogy tetszik. Na gyere, foglalj helyet. - nevetett.
Leültünk és elkezdtünk enni, koccintottunk, mégpedig arra, hogy megismertük egymást. Egész sokáig ott voltunk, beszélgettünk Aztán leterített egy plédet, leültünk rá és onnan néztük az eget.
Körülbelül olyan kilenc óra fele járhatott az idő.
Átkarolva ültünk ott. Tökéletes volt, nem hittem volna, hogy mindent ennyire pontosan meg fog tervezni.
Csak néztem a tájat, a kihalt utcát, és a csillagokat.
- Liz! - szólított meg.
- Tessék! - mosolyogva odafordultam hozzá, és annyit vettem észre, hogy egyre jobban közeledik és a végén pedig csókolózunk.
Annyira jól csókolt, és eszembe sem volt leállítani pedig most találkozunk másodszorra.
Ajkaink elváltak egymástól, aztán Harry magyarázkodni kezdett. Emlékeztetett az első találkozásunkra, amikor majdnem fellökött. Akkor is egy csomószor bocsánatot kért. Bár így visszagondolva, örülök hogy belém jött, mert akkor most nem lehetnék itt vele.
- Nagyon sajnálom, nem tudom miért csináltam.. Egyszerűen olyan szép vagy, illik a pillanathoz a táj is, és...
- Shhh - mondtam, majd befogtam a szájat hogy fejezze be. - Nem kell bocsánatot kérned. Ha haragudnék nem is engedtem volna, hogy megcsókolj. - mosolyogtam, majd elengedtem a száját.
- Igen, igazad van. - mondta.
Lassan elindultunk hazafele, de még mindig érdekelt, hogy honnan tudja, hogy hol lakok. Odaértünk a házunkhoz, és egy szájra puszival elköszöntünk Amikor bementem egy nem várt meglepetés fogadott.
