19. rész

... "Nem fogok tőle megijedni." ...

- Na, miért jöttél? Hogy megint pokollá tedd az életem? - ordítottam rá.

Gúnyosan nevetett, aztán megszólalt:

- Csak tudni akartam hogy vagy. - kacsintott.
- Látod, megvagyok nélküled, és ne kacsingass rám! - majdnem felpofoztam, de megütött.

Én csak a földre rogytam, és sírni kezdtem. Éreztem a régi fájdalmakat is, mindent. Ő csak nevetett rajtam, a többiek meg se tudtak szólalni, csak könnyes szemmel néztek engem. Én összekuporodva tűrtem a fájdalmat, és megint remegtem a félelemtől. Amikor felnéztem, ott volt előttem.

- Visszajössz hozzám? - nézett rám.
- Álmaidban sem, nem tűrném el megint a régi sebeket Dan.. - remegő hanggal mondtam.

- Biztos vagy te abban? - mérgesen nézett rám, megint meg akart ütni. Én becsuktam a szemem, de nem éreztem fájdalmat. 

Amikor még csukva volt a szemem, egy ismerős hangot hallottam, aztán egy ütést, és hogy valakinek koppant a feje a padlón. Kinyitottam a szemem, és megláttam Őt. Csak néztem. Dan a földön feküdt, Nikolas pedig ott állt előttem. Odajött, és megölelt.

- Nyugi, nincs semmi baj. - szorított, amennyire csak tudott.

Én nem tudtam semmit se mondani, a többiek pedig megdöbbenve, és lesokkolva álltak ott. Csak vissza öleltem, és hagytam, hogy a hideg cseppek lefolyjanak az arcomon.

- Köszönöm. - mondtam neki. Csak ennyi jött ki a számon.
- Hogy találtál ide? És ki vagy? - szólalt meg Maite.
- Éppen erre sétáltam, amikor meghallottam, hogy valakik kiabálnak. Megismertem Elly hangját, ezért jobbnak láttam, ha bejövök és megnézem mi történik itt. Mivel nem volt zárva az ajtó, így szerencsére be is tudtam jönni. Amúgy Nikolas vagyok. - vetett egy féloldalas mosolyt Maitere, miközben még mindig engem szorított.

Hirtelen azt vettem észre, hogy Dan felállt a padlóról, és amit tudott mondani, az annyi volt, hogy ezt még megbánom, és majd visszajön akkor, amikor a pasim nem lesz itt. Na várjunk..Nikolas nem is a pasim. Jó, megvédett, de egyenlőre még semmi nincs közöttünk, csak egy fiú-lány barátság. Dan a mondanivalója után elment, én pedig odamentem az ajtóhoz, és bezártam, hogy ne tudjon visszajönni. Amikor visszamentem a nappali közepére, ahol mindenki állt, akkor csak annyit vettem észre, hogy a csajok megölelnek, és mondogatják, hogy sajnálják. Hogy nem vágtak közbe, amikor a legnagyobb szükségem lett volna rájuk. Én csak nyugtattam őket azzal, hogy jobb is, mert akkor nekik is bajuk esett volna, és én azt nem bírtam volna ki. 

Amikor lenyugodtunk, Roxy azt találta ki, hogy Nikolas itt maradhatna velünk éjszakára, hálájuk jeléül. Tudjátok mi a legjobb? Hogy velem fog aludni.