15. rész

Sziasztok! Remélem nem haragszotok, ha egy nappal előbb teszem ki a részt! :D Jó olvasást. x

... "Pár pillanat múlva vissza nézett az útra." ...

Az út onnantól kezdve eléggé csendesen telt, de nagyon megijedtem egyszer. Piros volt a lámpa, Harry meg a combomra tette a kezet, és nagyon csábítóan nézett. Tudom, ez így nem tűnik ijesztőnek, de nekem az volt, mivel még nem is voltam együtt senkivel, úgy hogy le is feküdtünk volna. Azt hittem a kocsiban fog letámadni. De aztán amikor zöld lett, elindult és úgy tett, mintha semmi nem történt volna.

Megérkeztünk, kiszállt és kinyitotta nekem az ajtót. Igazából vicces volt, mert nem tudtam kicsatolni magam a biztonsági övből, annyira remegtem. Amikor kiszálltam, egy ház előtt találtam magam. Nem tudtam, hogy ezt miért kellett titkolni. Aztán mondta, hogy szálljunk be a liftbe. Nagyon tartottam a lifttől, nehogy beakadjon, de szerencsére simán végig ment. Egy örökkévalóságnak tűnt, mire felértünk, közben Harry csak nézett.

Kimentünk a tetőtérre, és nagyon meglepődtem  Ott volt egy kis asztal, két székkel, gyertyákkal  na meg persze kajával meg pezsgővel. Nem hittem volna, hogy ilyen helyre fog hozni, hiszen ez fantasztikus. 

Közben Harry odajött mellém, átkarolt.

- Na hogy tetszik? - félénken mosolygott.
- Ez gyönyörű, köszönöm, hogy elhoztál ide, aranyos vagy. - mosolyogtam.
- Örülök, hogy tetszik. Na gyere, foglalj helyet. - nevetett.

Leültünk és elkezdtünk enni, koccintottunk, mégpedig arra, hogy megismertük egymást. Egész sokáig ott voltunk, beszélgettünk  Aztán leterített egy plédet, leültünk rá és onnan néztük az eget.

Körülbelül olyan kilenc óra fele járhatott az idő.

Átkarolva ültünk ott. Tökéletes volt, nem hittem volna, hogy mindent ennyire pontosan meg fog tervezni. 

Csak néztem a tájat, a kihalt utcát, és a csillagokat.

- Liz! - szólított meg.
- Tessék! - mosolyogva odafordultam hozzá, és annyit vettem észre, hogy egyre jobban közeledik  és a végén pedig csókolózunk. 

Annyira jól csókolt, és eszembe sem volt leállítani  pedig most találkozunk másodszorra. 

Ajkaink elváltak egymástól, aztán Harry magyarázkodni kezdett. Emlékeztetett az első találkozásunkra, amikor majdnem fellökött. Akkor is egy csomószor bocsánatot kért. Bár így visszagondolva, örülök  hogy belém jött, mert akkor most nem lehetnék itt vele.

- Nagyon sajnálom, nem tudom miért csináltam.. Egyszerűen olyan szép vagy, illik a pillanathoz a táj is, és...
- Shhh - mondtam, majd befogtam a szájat  hogy fejezze be. - Nem kell bocsánatot kérned. Ha haragudnék nem is engedtem volna, hogy megcsókolj. - mosolyogtam, majd elengedtem a száját.
- Igen, igazad van. - mondta.

Lassan elindultunk hazafele, de még mindig érdekelt, hogy honnan tudja, hogy hol lakok. Odaértünk a házunkhoz, és egy szájra puszival elköszöntünk  Amikor bementem egy nem várt meglepetés fogadott.