16. rész

... "Amikor bementem egy nem várt meglepetés fogadott." ...

* Maite szemszöge *

Brunoval megint a parkban találkoztunk. Pontosan odaértem, hiszen sosem várathatom meg Brunot. Ő is jött felém, és csókkal köszöntött. Eléggé meglepődtem, de visszacsókoltam. Amikor leültünk a szokásos padra, beszélgetni kezdtünk.

- Mesélj, mi történt veled azóta, mióta nem találkoztunk? - érdeklődött.
- Semmi különös, unalmas volt egy picit. De így hogy látlak... - nevettem.
- Hallgatlak. - fulelt, és mosolygott.
- Így hogy látlak sokkal színesebb a napom, mert veled nem lehet unatkozni. - pirultam. - És veled történt valami érdekes azóta?
- Hát nem nagyon, a szokásos dolgok. Autogram, közös kép rajongókkal, interjú, stúdió, koncertek stb..De nem szeretnélek fárasztani ezzel.
- Nem fárasztasz. - mosolyogtam. - Elmegyünk hozzám? Nyugi, nincs otthon senki, ott nyugodtabban beszélgethetnénk.

Szerintem meglepődött, meg lehet félre is értette, mert eléggé furcsán nézett.

- Ööö.. Oké menjünk.

Felálltunk, és elindultunk haza. Amikor odaértünk, kicsit szórakoztam a kulccsal, ugyanis még hozzá kell szoknom. Jót nevettünk a bénaságomon, de körülbelül 20 perc múlva csak bejutottunk.

- Érezd otthon magad, foglalj helyet. Kérsz inni? - néztem rá.
- Nem köszönöm. - mosolygott aztán leült.

Leültem mellé. Egy ideig néztük egymást, aztán hirtelen megcsókolt. Átváltottunk smárolásba, de olyan érzésem volt, mintha valaki figyelne minket. De most nem érdekelt, a pillanatnak éltem, utána aztán felőlem bárki jöhet. Amikor vége lett, lassan eltávolodtunk egymástól, és az ajtóhoz néztem. Bevallom ugrottam egyet, mert megijedtem, ahogy ott áll Liz. Egyből magyarázkodni kezdtem.

- Ömm.. most nem mondom azt, hogy ez nem az aminek látszik, de elmondom hogy történt. Feljöttünk, mert itt nem zaklatják Brunot a rajongók autogrammal meg fényképpel, aztán beszélgettünk és most itt vagyunk. Körülbelül olyan háromnegyed óraja vagyunk idefent. Remélem nem baj. - sóhajtottam.
- Nem, dehogy. Csak eléggé meglepődtem. - nevetett. - Amúgy szia Bruno, Liz vagyok. - odament hozzá, és barátilag megölelte.
- Szia, örülök hogy megismertelek. - mosolygott, és visszaölelt.
- Én is, most viszont magatokra hagylak titeket, fent leszek a szobámban. - intett egyet, aztán felment.

Utána már nem nagyon mertünk bármit is csinálni. Féltünk, mert bármelyik pillanatban lejöhetett volna a nappaliba. Beszélgettünk a koncertjeiről, meg hogy egyszer elvisz magával. Igaz, hogy találkoztam már vele élőben, de koncertjén még nem voltam, és azért az úgy egészen más. Mondta, hogy mennie kell, mert így is késésben van, bár ő mindig. Múltkor is elkésett miattam, remélem azért nem kap a késések miatt semmit. Kikísértem a lakásból, elköszöntünk, igaz nehezen akart elmenni, de rávettem, hogy menjen már, mert ki fog kapni.

Miután elment, jöttek haza a csajok a karaoke bárból, ezért megvártam a kapunál őket. Amikor még nem értek oda hozzám, hallottam, ahogy Elly valamilyen Nikolasról beszél. Szóval bepasizott ő is végre. Odaértek, és együtt bementünk a lakásba.