22. rész

... "Édes a bosszú." ...

Beértem a lakásba, közben még mindig a bosszún törtem a fejem. Ááá.. megvan. Roxy jött felém, és én egy szúró pillantást vetettem rá.

- Most mi a baj? - kérdezte meglepetten Roxy.
- Meg fogsz fizetni. Nagyon csúnyán. - gonoszan mosolyogtam.

Roxy szerintem nem vette komolyan, mert elkezdett nevetni. Én inkább bementem a szobámba, betettem egy nyugtató zenét a telefonomon, feltettem a fejhallgatómat. Lefeküdtem az ágyba, és elkezdtem a tervem megvalósításán gondolkozni. Roxy ha ezt tudnád..nem nevetnél!

* Roxy szemszöge *

Mikor meghallottam Elly komolynak hangzó mondatát, elkezdtem nevetni. Mivel tudna visszavágni? Viszont túl jól ismerem, és tudom, hogy durva ötleteket szokott kitalálni. Féljek? Majd meglátjuk. Gondolkodás közben kaptam egy sms-t Ellytől, aki a másik szobában van, hogy készüljek fel, mert kitalálta mi az amit tervez. Azt hiszem tényleg komolyan gondolja ezt az egészet. Picit megpróbáltam lepihenni, és sikerült is, mert elaludtam. Azért bevallom, féltem elaludni. Kinézem Ellyből, hogy valami elhagyatott erdőbe elvisz, aztán ott ébredek fel. Ez még viccnek is rossz.

* Louis szemszöge *

Végre, ma szabadnap van. Remélem, hogy ma nem hívnak be dolgozni, mert minden nap bent robotolok a bárban, és kezd kicsit elegem lenni. Bár, ha jobban bele gondolok, lehet, hogy érdemes lenne bemenni. Mióta az a szép lány, Charlotte, bent volt a bárban, azóta már csak azért is bejárok dolgozni, hátha ott lesz. Olyan gyönyörű..Azt hiszem szerelmes vagyok, már ha lehet ilyet mondani, mikor még csak egyszer láttam. Igaz, azóta másra sem tudok gondolni, csak rá, és valljuk be, hogy nem vagyok olyan típus, hogy meglátok egy lányt, és egyből bele szeretek. Soha sem volt még ilyen. Mindig kell legalább 4-5 találkozás, amíg megismerek egy lányt, de Charlotte-nál ez teljesen másképp van. Gondolatmenetemből a telefon zavart ki. Megnéztem ki hív, gondolhattam volna. A főnököm volt. Mielőtt azt hinné, hogy megvárattatom, ezért gyorsan észbe kaptam, felvettem a telefonom, és beleszóltam.

- Tessék, Louis vagyok. - mutatkoztam be, bár nem tudom minek. Megszokás.
- Szia. Otthon vagy? - kérdezte kicsit aggódóan.

Sejtettem.. Tuti, hogy be kell mennem.

- Igen, persze. Miért? - kérdeztem, mint aki nem tudja, hogy miért is hívott fel.
- Be tudnál jönni dolgozni? Ugyanis Matt felmondott, és türelmetlenek a vendégek, hogy senki sem szolgálja ki őket.
- Persze, tíz perc és ott vagyok. - mondtam. Most tényleg szükség van rám.

Egy mindent elmondó megkönnyebbült sóhajtást hallottam a telefonban, aztán elköszönt, és lerakta. Érdekes..Mindig bemegyek úgy dolgozni, ahogy a főnököm fütyül, de plusz pénzt nem kapok érte. Pedig szükségem lenne rá.. Bezzeg ha azt mondanám, hogy nem érek rá, tuti repülnék egyből. Na mindegy. Felöltöztem, és elindultam a "rég nem látott" munkahelyem felé.

* Charlotte szemszöge *

Mivel unatkoztam otthon, ezért úgy döntöttem, hogy elmegyek a karaoke bárba, hátha ott lesz Louis. Elkészültem, és felöltöztem egy elegáns ruhába, aztán elindultam. Gyalog mentem, mert nincs annyira messze, körülbelül 20 perc gyalog. Amikor odaértem, sóhajtottam egyet, aztán beléptem. Mindenhol türelmetlen embert láttam. Nem hogy Louis, de még más pultos sem volt a helyén. Nem érdekelt semmi, gyorsan elkértem a tulajdonostól egy kötényt, és beálltam dolgozni.